Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-473

473. országos ülés április 2. 1872. 9 elnök ur, egyezkedésbe bocsátkozni, még pedig a legőszintébb egyezkedési hajlammal. A minapában Simonyi Ernő t. barátom előadta az egyezkedéseknek történetét. Senkisem mondott neki ellent, senkisem czáfolta meg egyetlenegy szavát sem, tehát jele, hogy igazán hiven adta elő. Kérdem én: miként lehessen azt őszintén egyezkedési hajlamnak mondani, midőn legelőször az első találkozásnál megj'elentünk, a t. miniszterelnök ur néhány pereznyi ünnepélyes csend után azt felelte nekünk, hogy teüát a Deák-párt elhatározta azt, hogy tartsunk üléseket délután is; az egyezkedési pontokra pedig nem is válaszolt, árva szót sem mondott. A második találkozásnál mi történt ? Akkor azon javaslat tétetett nekünk: tartsunk ugyan párhuzamos üléseket, de aként, hogy délután tárgyaljuk az öt évi meghosszabbításról szóló törvényt; ennek jutalmául megengedik nekünk kegyesen, hogy délelőtt szóljunk hozzá a választási törvényhez ; ezt nevezi ő őszinte egyezkedési hajlamnak. „Azon percztől fogva megszűnt a eompromissum lehetősége, midőn az ellenzék az egész világ előtt nyíltan és határozottan kifejezte, hogy a tőrvényhozás működése megakadályozására erőszakkal fog élni, azaz a többségre erőlteti a kisebbség akaratát." A t. ház tudja, hogy nemcsak mi, kik ez oldalon ülünk, hanem sokan a szomszédoldalról is óhajtjuk, kívánjuk az átalános szavazati jogot. De vajon, kérdem a t, miniszterelnök úrtól, ki nagy figyelemmel kisérte az egyezkedési kísérleteket: szóltunk akkor arról, mi lesz? föltételéül tettük mi ezt? Nem; mi kimondtuk, ámbár óhajtjuk s nem mondunk le arról, hogy jö?őre a többség a miénk legyen; de miután kisebbségben vagyunk jelenleg: meghajolunk, ha önök beleegyeznek abba, hogy jelenleg egyetlenegy választópolgárt választási joga élvezésétől meg nem fosztanak. Végre áttérve a t. miniszterelnök ur a főnforgó tárgyra, azt mondja: „Nagyszerű csalódás azt hinni, hogy az átalános szavazati jog nálunk az alkotmányos szabadság védelmére szolgál. Más nemzetek példája eléggé tanusitá, hogy az gyakran az ellenkezőhez vezet." Ezen érv nem uj. Sokan használták már. Ugy emlékszem Szilágyi Dezső képviselő ur volt első, a ki felhozta, hangsúlyozván hogy különösen Francziaországban láttuk, hogy az átalános szavazati jog nem a szabadság hasznára, hanem annak épen elnyomására használtatott. Ez eszembe juttat egy törtónetkét. Egy valaki hajón utazván, beszélgetésbe bocsátkozott a kapitánynyal, a ki neki elbeszélte, hogy az ő atyja, nagyatyja s csaknem valamennyi ősei hajótörés alkalmával pusztultak el. Azt monda neki a vendég: ugyan hát ilyenek után nem remegőn, XÉPV. H. NAPIO 184-8- XSIT. valahányszor hajóra lép? Erre a kapitány azt kérdé: hát önnek édes apja, nagyapja miként haltak el? Azok természetes halállal multak ki, volt a válasz. Es ön nem remeg estenként, mikor ágyba fekszik? Ugyanazt lehetne erre is alkalmazni. Azért, hogy van dolog, a miért valamely nemzet elpusztult : ezeket más országok ne alkalmazzák; ez igen természetes. Egyébiránt mindnyájan tudjuk, hogy nem a választói jog, néma souffrage universel tette tönkre Prancziaországot, hanem azon kormány, meby ezen választási joggal anynyira visszaélt. Rósz kormány mellett minden választási törvény rósz; jó kormány mellett az átalános szavazat a legjobb. Nagy örömömre vált, hogy a t. miniszterelnök ur érintette az ötéves országgyűlés kérdé-. sét. Miután — mint már egyszer alkalmam volt fölemlíteni — ez tulajdonképen a bökkenő, mert a választási törvényen eddig, ha a túlsó oldalon belátták volna kívánságaink méltányosságát, és elfogadták volna azon módosításokat: talán már keresztülmentünk volna, ha nem tudtuk volna, hogy háta mögött ott van az ötéves országgyűlés. Azt kellett volna a t. miniszterelnök urnák megmagyarázni legelőször, hogy miért kívánja ezt? Örvendtem tehát, midőn végre-valahára azt hiszem, hogy e tárgyban nyilatkozni fog. Nagy figyelemmel kisértem minden szavát, de fájdalommal vettem észre, hogy mindenre felelt; épen csak azon egy kérdésre nem, mely itt a fődolgot képezi. Előadta, hogy ő azért óhajtja az ötéves országgyűlést, mert Angliában is van; tehát annál nagyobb szükségünk van nekünk arra, kivált most, midőn az országgyűlésen van öszszesitve az államélet minden mozzanata. Szeretném tudni, hogy mikor van azon perez, midőn nem az országgyűlésen van összesítve mindezen mozzanat? Ez természetes s e tekintetben nem tehetünk kivételt. Nagyon különös a második érv. melyet a t. miniszterelnök ur felhozott. Azt mondja: „A tapasztalás igazolta, hogy a három év nem elegendő azért, mert az első év a pártalakulásra szükséges, a második évben dolgozunk,, a harmadik év — azt mondja — majd nem ér semmit, mert. az újbóli megválasztás gondjai foglalják el a képviselők nagy részét." Ez oly nyilatkozat, a mely ellen egyenesen tiltakoznom kell. Meglehet, hogy a t. miniszterelnök urat az uj választások gondjai annyira elfoglalják, hogy ő az ország ügyeivel nem is foglalkozhatik; de föltételezni az országgyűlési képviselőkről, miszerint az, hogy az uj választásokra gondolnak, oly rendkívüli hatást gyakorol reájok, olyannyira foglalkoztatja elméiket, hogy 2