Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-476

478. ors/ágos B1és április 5. 1872. 111 kisebbség, határozzuk meg a napirendet és a I sorrendet, mely szerint a tárgyak felvétetnek. Ha tehát ez hiba volt: ezen hiba magát a kormányt és az őt támogató pártot illeti. Menteni akarván e hibát, azt mondja a t. miniszterelnök ur: „hiszen november havában, tehát 5 hónap előtt adatott be ezen törvény s beadatott ezen törvényjavaslat, mielőtt ő itt lett volna." Igaz, hogy már novemberben adatott be; de nem ezen, hanem egy más választási törvényjavaslat; de azt tudta mindenki akkor, hogy még előttünk van, mint mulaszthatlan teendőnk az 1872. évi költségvetés megállapítása. Azt is tudta mindenki, hogy ezen költségvetés tárgyalása sok időbe fog kerülni; tehát, hogy novemberben adatott be e töi'vényjavaslat : ezzel a kormány még nem tett többet, mint ha januáriusbao adta volna be, mert novembertől januárig sem a háznak nem volt ideje vele foglalkozni, sem nekünk nem volt időnk azt tanulmányozni: noha a miniszterelnök ur azt mondja, hogy elég idő volt azt tanulmányozni. Ezt igen furcsán igy mondja: „mig az osztályokban e törvényjavaslat tárgyaltatott: addig a ház hosszú ideig szünetelt" de azt is mondja, hogy a többség igen gondosan tanulmányozta a törvényjavaslatot s benne lényeges módosításokat is tett. Épen ez teszi azt, hogy nekünk nem volt időnk tanulmányozni ; mert a többség nemcsak hogy tanulmányozta, de egészen megváltoztatta ós egészen átdolgozta e törvényjavaslatot azon szünetelés alatt, midőn előttünk a régi törvényjavaslat feküdt, mely törvényjavaslatot mi tanulmányozhattuk akkor, mennyire annak hasznát most nem vehetjük: mert egy egészen uj törvényjavaslat áll előttünk; s midőn ezen uj törvényjavaslat beterjesztetett, méltóztatnak tudni, hogy ez oly nagy sietséggel történt, hogy nemcsak hogy nem lehetett azt tanulmányozni; hanem elég időnk sem volt azt átolvasni. De hogy a tanulmányozásra nem volt elég idő, ez senki által nem hozatott fel, s nem is ez fő bűne ezen törvényjavaslatnak, hanem egészen más. Örömmel hallottam a miniszter úrtól először azt, hogy miután ezen törvényjavaslat az összes minisztérium által terjesztetett elő, ő is elfogadta azt s elfogadta azért a felelősséget és az együtt működést egész készséggel Ezt most mondotta először, mert eddig ugy állott előttünk ezen törvényjavaslat, mint a belügyminiszter privát javaslat melyért senki más nem felelős, mint a belügyminiszter. Örömmel hallottam tehát a kormányelnök úrtól azt, hogy ezt az összes minisztérium tőrvényjavaslatának nevezte, s érte az összes minisztérium elvállalta a felelősséget. Azt mondja a kormányelnök ur arra, hogy a» ellenzék részéről sokszor szemrehányás emeltetett, hogy ők nem közelítenek és egyáltalában nem veszik tekintetbe az ellenzék igényeit: azt mondja hogy „e párt* — mert azon furcsa állapotban vagyunk, hogy nem meri a maga pártjának nevezni és tulajdonképen annak a pártnak nincs neve, hanem nevezi azt „e pártnak és e párt az okoknak mindig kész volt engedni. Ha e párt és a kormány készen volt engedni az okoknak: arra volt alkalom. Hiszen az egész ház tudja, hi szén nyilvános tudomásu dolog, hogy több izben megújult alkudozás folyt az ellenzék megbízottjai ós a párt tagjai között. Először midőn a vita e házban megkezdődött, magán értekezések történtek az ellenzék egyes tagjai és az egyes miniszterek között; ezek után olyan félhivatalos összejövetelek tartattak az ellenzék megbízottjai és több miniszterek között; később azután a párt küldött ki egy 9 tagú bizottságot, mely az ellenzék által kiküldött szintén 9 tagú bizottsággal értekezett, néha a miniszterek távollétében, néha azok jelenlétében. De miből állanak azon engedmények, melyeket a kormány, vagy a párt küldöttei tettek az ellenzéknek ? az ellenzék küldöttei világosan kijelölték a törvényjavaslatnak azon §-ait, melyeknek módosítását, és mimódöni módosítását kívánták. De adott-e a kormány, vagy a párt egyetlenegy pontra is világos választ? Első sorban a miniszterek azt mondták, hogy a párt elhatározta, hogy az üléseket 10 órától 2-ig és délután 5-től 9-ig fogja tartani. Ez volt a válasz, ez volt eredménye az ellenzék megbízottjai és a miniszterek között tartott tárgyalásoknak. Ha ezt valaki engedménynek nézi és hogy ez okoknak engedés: én annak nem tekintethetem. A második értekezés eredménye annyiból állott, hogy beszéljük agyon a választási törvényt; de hagyuk átmenni az 5 éves meghosszabbítási törvényt. Hol van itt az engedmény és hogy lehet itt mondani, hogy a^ párt mindig készen volt az okoknak engedni? Én megvallom, hogy ehhez nagy bátorság kell. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy tekintve a teendőket, a melyek még ezen országgyűlésre várnak és a melyeknek befejezése az ország érdekében elkerülhetlenül szükséges, mennyi üdvös törvényt lehetett volna az utóbbi 2 hét alatt létre hozni ? Igaz, hogy az utóbbi 2 hét alatt sok üdvös törvényt lehetett volna létre hozni ; de miért nem jöttek létre, hiszen az ellenzék egyik határozati javaslatot a másik után nyújtotta be, kívánván, hogy ezen sürgős törvények tárgyalás alá vétessenek. Indítványoztuk, hogy a kormány vegye vissza ezen törvényjavaslatokat és tárgyaljuk azon törvényeket, melyek az ország érdekében szükségesek: ezt megtagadták; indítványoztuk akkor, hogy tartsunk paraEe