Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-476
1 \2 476. országos itlés öprilis 5. 1872. üléseket, reggel tárgyaljuk azokat a törvényeket, délután tárgyaljuk ezeket a szükséges törvényeket : ezt is megtagadták; indítványoztuk akkor, hogy tehát jól van, föntartva minden tárgyalásokat a mint vannak,a vasárnapokon és ünnepeken továbbá szombatokon petitiók tárgyalásától megmaradó időt fordítsuk a szükséges törvényjavaslatok tárgyalására. Elvetették ezen indítványt is. Elvetettek Yukovics képviselőtársunk indítványát az árvíz károsultak, elvetették tegnap Szathmáry Károly képviselőtársunk indítványát a kolozsvári egyetem tárgyában, elvetették néhány nap előtt Várady Gábor képviselőtársunk indítványát a ludovicea academia tárgyában; ha tehát nem jönnek létre ezen törvények : mi, kik ügyekeztünk a kormányt és a jobboldalt a törvényjavaslatok tárgyalására rábírni, nem vagyunk okai; {Helyeslés bal felől.) hanem oka ki daczból ragaszkodik ezen meddő vita folytatásához, és az országra nézve szükséges törvények tárgyalását szándékosan elhalasztja. (Helyeslés bal felől.) Azt mondta nekünk a miniszterelnök ur, hogy őrizzük meg a törvényhozás tekintélyét és méltóságát. Hivatkozom a t. házra, hogy itt 5 esztendő óta sokszor folyt éles vita, sok erős küzdelem volt; de a törvényhozás tekintélye és méltósága eddig veszélyeztetve még nem volt. Ha tehát jelenleg veszélyben van, veszélyben van csak azóta, mióta a miniszterelnök ur közöttünk van. Kérem tehát a miniszterelnök urat, hagyjon fel azon eljárással, mely oda vitte a dolgot, hogy a törvényhozás méltósága és tekintélye veszélyeztetve van. Magán ember daczolhat magán emberrel, de kormányembernek a közügyekben daezolni nem szabad. Capriee-szal és daezezal a kormánynak politikát űzni nem szabad. (Helyeslés hal felől.) Szemrehányásokat tesz nekünk a miniszterelnök ur és azt mondja, hogy mi gyakran félremagyaráztuk a házszabályokat. Én szeretném, ha a miniszterelnök ur megmondotta volna, mely esetekben ós mely alkalmakkor magyaráztuk mi félre a házszabályokat; mert én itt a házszabályok másnemű félremagyarázását nem láttam, mint azt, melyet a joddoldal a ministerelnök ur indítványára tett, mikor elhatározta azt, hogy a nélkül, hogy a tanácskozások tartama meghatároztatnék : a tanácskozások akkor zárassanak be, a mikor a többségnek tetszik, és mikor bennünket éjfélutáni 2 óráig itt tartottak. Akkor történt viszaélés a házszabályokkal, mikor a miniszterelnök ur indítványára egyik elhunyt képviselőtársunk temetésére kimérten csak annyi idő adatott, hogy alig kisérhettük el holttetemeit az örök nyugalomra. Ezek voltak azon esetek, midőn a házszabályok értelme félremagyaráztatott, és mikor a házszabályokkal visszaélés történt, és épen ez idézte elő, hogy a tanácskozások tartama fölött egy heti vita folyt. Mert igen is a dacz daczot szül, és mikor mi azt láttuk, hogy midőn könynyen beleegyeztünk abba, hogy a többség határozza meg a tanácskozások tartamát: erre éjfélutáni 2 óráig tartottak itt bennünket a nélkül hogy tudtuk volna, hogy mikor le°z vége az ülésnek, akkor igen is hosszú vitát folytattunk a fölött, hogy megbatároztassék a tanácskozások tartama, nem gondolva azzal, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig fognak tartani. Ez idézte elő, hogy a névszerinti szavazással visszaélés történt ; mert nem akartuk kitenni magunkat annak, hogy a többség gyakrabban hozzon ily határozatokat és bennünket oly helyzetbe hozzon, hogy lehetetlenné válljék a tanácskozás. Azt mondotta miniszterelnök ur % hogy viszszaélés történt az interpellatiókkal. Én nem ismerek parlamentet, a hol kevesebb interpellatió történik, mint itt. A parlamentalismus feltalálója és bölcsője Angolország, és ott naponként körülbelül 15 interpellatió van. Méltóztassanak megnézni az angol hírlapokat, és látni fogják, hogy átlagosan minden napra esik 15 interpellatió ; pedig ott senki sem találja azt rendkívülinek, senki sem panaszkodik az ellen. Nekem magamnak is volna a jelen pillanatban legalább is tiz fontos interpellatióm; de nem hozom azokat elő, nem azért, mert az időt akarom kímélni, hanem azért, mert látom, hogy nincsen haszna, hogy a miniszterek ugy sem felelnének rá. Most is van több interpellatióm, mire nem feleltek; maga a miniszterelnök ur is tartozik egy válaszszal interpellatiómra, még pedig rég időktől fogva, midőn még mint pénzügyminiszter volt szerencsénk tisztelhetni. (Derültség bal felől.) Azt mondja a miniszterelnök ur, komoly dolog az, hogy ezen viták alatt kitűnt, mik ép a szabályok nem engednek elég hatalmat az elnöknek a tanácskozás erélyes vezetésére. Engedelmet kérek, az elnök hatalmát nem a szabályok határozzák meg; az elnök hatalmát saját maga tekintélye határozza meg. Azt pedig meríti azon magaviseletből, melyet az elnöki széken tanusit. Ha pártatlanul tölti be az elnöki széket, ha nem mutat részrehajlást sem egyik, sem másik félnek, ha képes az elnöki szék móltóságát fentartani: mindig lesz elegendő befolyása a tanácskozások vezetésére s elegendő hatalma e házban a nyugalom fentartására. Arra, hogy az országgyűlésnek olyan elnöke legyen, ki egy katonai elöljáróként disciplinában tartsa a házat: arra nemcsak hogy nincs szükség; de az nem is lehet.
