Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-476
108 476. országos ülés április 5. 1872. ezen ügy oly sok aktákból áll, hogy a vizsgálatoknak oly soká kellett tartani : én természetesen meg vagyok elégedve a t. miniszter urnák feleletével. Horn Ede: Részemről szintén csak csodálkozásomat fejezhetem ki a felett, hogy a vizsgálat ilyen, nézetem szerint, igen csekély fontosságú ügyben (OM ! a jobb oldalon) oly hosszú időt vett igénybe; de minthogy a miniszter ur azt mondja, hogy az ügy nemsokára a bíróság elé fog jönni : természetesen el kell fogadnom ezen feleletet, azon remény kifejezésével, hogy a miniszter ur oly szives lesz intézkedni arról, hogy jövőben főleg ilyen politikai természetű perekben az elővizsgálat ne vegyen igénybe ily hosszú időt. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur válaszát? (Tudomásul vessszühl) Tudomásul vétetik. Bittó István igazságügy miniszter: Még egy régibb adósságot kell lerónom Horn képviselő ur irányában. (Halljuk l) 0 egy alkalommal azon körülmény folytán, hogy a pesti váltótörvényszéknek Flaschner Sámuel pesti lisztkereskedő javára Csulaga Omeragies Törők-Schamatzi bosnai lakos ellen hozott Ítélete a bosniai hatóságok által nem hajtatott végre, a következő interpellatiot intézte hozzám. „Van-e tudomásom arról, hogy a Törökországban munkálkodó magyar-osztrák consulok végrehajthatlanoknak mondják a török alattvalók ellen honi törvényhatóságaink által a magyar polgárok érdekében hozott ítéletet? Ha van, szándékozom-e szerződés utján, vagy másképen véget vetni e helyzetnek, mely a Magyarország s Törökország közti kereskedelemnek fejlődését nagyon nehezíti?" Ezen interpellatiora van szerencsém válaszolni, hogy igenis van tudomásom arról, hogy nemcsak Törökországban, hanem más államokban is az ottani honosok ellen a nálunk hozott ítéletek nem hajtatnak végre, és ennek egyszerű oka abban rejlik, hogy ezen államok közt és köztünk nincs oly kölcsönös jogsegélyző szerződés, melynek alapján követelhetnők tőlük az ilynemű ítéletek végrehajtását; de természetesen a viszonosságnál fogva az ő ítéleteik sem hajtatnak végre nálunk. Ez a válaszom az első kérdésre. Ami a második kérdést illeti, van-e szándékom szerződés által ezen segíteni, bátor vagyok azt jelenteni a t. háznak, hogy az 1867. Xn. t. ez. megalkotása után, a mely minden ilynemű szerződéseket érvényen kivül helyezett, a minisztérium kiváló gondjait képezte az, hogy ily szerződések létrejövetelét elősegítse. Mint méltóztatik tudni, több állammal ily szerződés már köttetett is. Folyamatban vannak a tárgyalások épen Törökországgal is, hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy egy ily szerződés lótrejövetelének első és alapfeltételéül a minisztérium mindig azt tekintette, hogy mind az anyagi, mind az alaki törvények legfőbb elveire nézve legalább legyen öszhangzatosság azon két állam közt, melyek közt ily szerződés létrejövetele czéloztatik, és minthogy e részben méltó aggodalmaink lehetnek, ismervén a török törvényeket és törvénykezést: ezen ügy még végleges elintézést nem nyert. így tehát igen természetes, hogy minden ilyen polgári perekben hozott Ítélet eddigelé ott nem hajtatik végre, nincs kezünkben eszköz, melynél fogva azoknak végrehajtását sürgethetnők és követelhetnők. Ez válaszom a t. képviselő ur interpellatiójára. (Helyeslés.) • Horn Ede: Feleletem egy szóban áll. Én e kérdést annak idejében csak azért hoztam fel, hogy kimutassam az ilyen szerződések létezésének szükségét; s minthogy a kormány azt mondja, hogy foglalkozik ezzel: be fogjuk várni az illető szerződést, csak arra kérjük a t. kormányt, hogy e szerződés mielőbb jőjön létre. Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter ur feleletét? (Fölhiáltások: Tudomásul!) Tehát tudomásul vétetik. Következik a napirend. Simonyi Ernő: T. képviselő ház. Azon hosszú vita után, mely Madarász indítványa fölött már lefolyt, nem mondom azt, hogy a szőnyegen levő tárgy kimerittetett. Ez oly nagy tárgy, mely más országokban számos évekig vitattatott és vitattatik meg most is. Mi tehát néhány nap alatt, ha még oly fontos és nevezetes érveket hoztunk volna is föl, azt kimeríteni képesek nem lettünk volna. Tehát elég érv marad fön, hogy a tárgyhoz magához tüzetesebben szólhassunk. De megvallom őszintén, hogy bármely érdekes is magában ezen tárgy, nekem ez alkalommal nem czélom az átalános szavazatjog elveit vitatni és azon kérdést tüzetesen tárgyalni. Csakis néhány mellékes megjegyzést teszek azokra mik e tárgyban mondattak, czélom és szándékom levén inkább válaszolni a miniszterelnök ur által a húsvéti elnapolás előtt mondott beszédre, mert abban olyan vádak és állitások foglaltatnak az ellenzék ellen, melyeket ón nem tartanék helyesnek szó nélkül hagyni. Ami a szőnyegen levő kérdést illeti, azon argumentumok sokasága között, melyek felhozattak, a fő argumentumok abban pontosultak össze, hogy a nép még nem eléggé nevelt állapotban van arra, hogy átalános szavazatjoggal ruháztassák föl. Ez uraim, igen régi argumentum, erről sokat lehetne mondani ; mert végre is azt meghatározni, hogy hol kezdődik a műveltség azon foka, mely már megérdemelte a szavazati jogot,
