Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
102 475. országos ülés április i. 1872. második szakasz szól a Magyarországon fölvett egynegyed úrbéri telek qualifieatióról. Ennek megfelelő az erdélyi H. törvényczikk 4-ik szakaszának e) pontja, melyben az mondatik, hogy rendezett tanáescsal el nem látott községek mindazon lakosai, kik a folyó 1848. évre a fejadón kivül legalább 8 frt ezüst, tehát a mostani érték szerint 8 frt 40 kr., adót fizetnek; választók, és ezenkívül mindenik község, mely az 1791: XII. törvényczikk nyomán jogosittatokon kivül legalább 100 füstöt számlál: befoly a követválasztásba, szabadon választott két képviselő által ; kisebb községek pedig egy képviselő által. A törvényczikk ezen általam idézett szakasza Erdélyben több félreértésekre és balmagyarázatokra adott eddig is alkalmat. Ugyanis a törvény szava tiszta és megfelelő az akkori erdélyi viszonyoknak és rendeli, hogy a fejadón kivül, a ki fizet 8 irt ezüstben: az választó. Már most 24 év múlva, hogy állnak a viszonyok ? A viszonyok most ugy állanak, hogy most nemcsak a fejadó és földadó van a tabellákba fölvéve : hanem föl van véve a ház- és jövedelmi adó is. A törvényt szószerint értelmezvén, belőle önkényt következik, hogy a ki a fejadón kivül személyes kereseti adót, házadót, jövedelmi adót fizet 8 ezüstfrtot, vagyis a mostani érték szerint 8 frt 40 krt: az választó. De lehetnek olyanok, kik azt állítják, hogy nem választó. A második alineát illetőleg, a hol az mondatik, hogy az 1791. évi törvényczikk nyomán jogosítottakon kivül, a mely községben 100 füst van : az küld két képviselőt, kisebb község pedig egy képviselőt. Ez újból ugy lehet magyarázni, hogy a hol Erdélyben az illető összeírok és a központi bizottság érdekében állott az 1791 -ik törvényczikk értelmében jogosítottakat beleszámlálni a füstök számába : beleszámlálták; ott, hol pedig érdekükben állott a választók számát apasztani: ott nem számlálták bele; és igy ha érdekükben állott valamely községnek több választójogot adni, annak adtak; de a hol nem állott érdekükben, azt nem jogosították fel több szavazatra. Kérdem, t. ház, mi az oka annak, hogy a törvényczikknek ezen általam fölemlített téves és önkényes értelmezése, vagy ha tetszik: fölmerült kételyeket miért nem kívánják a jelen törvényjavaslatban Erdélyre nézve is megszüntetni ? Megvallom, hogy én ennek semmi egyéb indokát nem látom, mint azt, hogy önök ott a túloldalon mindazon anomáliákat, melyek jelenleg Erdélyben léteznek: továbbra is fön kívánják tartani, és igy ezen kettős választási rendszerrel, mely szerint Erdélyben az 1848. év előtti nem jogosultak közvetett ós közvetlen választási jogot gyakorolnak, de csakis nagyon homöopatikus adagokban, okot szolgáltatnak az ottani nemzetiségeknek azon már annyiszor emlegetett magyar suprematia mesterséges eszközökkeli föntartásának jogosult fölemlitésére. Miért bátor vagyok megjegyezni, hogy midőn az erdélyi viszonyok hiányai ezen oldalon fölemiitettek: a túlsó oldalon ezekre senkisem refiectál s igy hallgatva igazolják a fönemlitett föltevést. Ezen általam idézett szakaszt illetőleg egyedül a központi bizottság mondott annyit zárbeszódében, most az 1848-ki fogalmak szerint ezen census, t. i. a 8 ezüstfrtos, megfelel a magyarországi egynegyed teleknek. Megvallom: én ezen 1848-iki erdélyi fogalmat valósággal nem tudom, hogy honnan szerezte magának a t. központi bizottsági előadó; mert én biztosithatom őt arról, hogy ha kezébe veszi az 1848. évi erdélyi adótabellát : akkor meg fog győződni, miszerint arra, hogy valaki 8 forint földadót fizetett légyen 1848-ban Erdélyben, legjobb esetben 20 — 24 hold kívántatott. De van még egy kétely, t. ház. és e tekintetben a t. belügyminiszter ur figyelmeztetve is volt; ugyanis az 1840. XLII. t. ez. értelmében — amely a megyék rendezéséről hozatott— az mondatik, hogy a megyei bizottságba választható mindaz, aki választó, és e szerint aki mint községi képviselő választó: választható is. A törvény ilyszerü értelmezése folytán FelsőFehér megyében választottak is a megyei bizottságba ily községi választók; de a biráló bizottság által választásuk megsemmisíttetett. Ezen tényállást igazolja ép ezen a biráló bizottság által megsemmisített választások miatt a t. képviselőházhoz intézett kérvény, én ezen kérvényt tanulmányoztam, és én magamnak a ház levéltárából ki is írattam a kérvényi bizottság véleményével együtt; bátor leszek azt részben fölolvasni: „Felső-Fehér megyei Salko és Sáldorf községek panaszolják, hogy a füstök számú képviselő országgyűlési választók, a megyei bizottmány megválasztásakor személyes képesség hiányából nem tekintettek megválaszthatóknak. Erre a kérvényi bizottság azt véleményezi: Elismeri a kérvényi bizottság, hogy kérvéi nyükbennem ok nélkül emeltek panaszt némi ne! hézségek ellen, melyek az erdélyi választótörvényszózatolt szabványa és az 1870. XLII. t. ez. I között hiányzó teljes összhangzasbol könnyen | eredhetnek s azért a kérvényt a belügyminisz! terhez utasíttatni véleményezi, hogy tanulmá! nyozás után a háznak netalán szükséges előteri jesztéseket tehessen. i A kérvényi bizottság ezen véleményét a
