Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
475 országos ülés április 4. 1872 te fenyegetett haza védelmére kelvén, koldusokká, bénákká lövettek, és most mint páriák koldulnak az országban. Vajon nem égbekiáltó igazságtalanság-e az, hogy azok, kik a haza védelmében mint becsületes emberek megbénultak, azért, mert nincs annyi pénzök, hogy akár öt frtot fizethessenek, akár kétszobás házzal bírhassanak : kizárassanak a képviselők választásának jogából; ezt én, t. ház, saját kis bírómmal, lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudom. Sokat mondhatnék még erről; de miután tudom, hogy: longus ad hoc post me loquentium ordo, — (Derültség) mellőzöm azokat. És most bevégezhetném szavaimat. Azonban mielőtt ezt tenném, engedje meg a t. túloldal, ü °gy e gy tiszteletteljes kérést intézzek hozzá. (Halljuk!) A jobboldali sajtó nem szűnik meg minket a leggorombább váddal illetni, (Derültség a jobb oldalon) nem szűnik meg reánk a legrafinirtabb módon a legsúlyosabb vádakat szórni. Erre én legalább, és ugy hiszem, t. elvtársaim is nevetünk, mert az ily erőlködés tökéletesen hasonlít Aesopus meséjéhez a békáról. (Derültség.) In prato quodam rana conspexit bovem et tacta invidia tantae magnitudinis, rugósam inflavit pellem. No de nem mondom odább, nehogy a t. elnök ur rendre utasítson. Elég az hozzá, hogy a vége az: rupto jaeuit corpore. így tekintem én a jobboldali sajtónak reánk szórt rágalmait, hamis vádjait. Ezzel tehát semmitsem törődöm. De igenis törődöm, és igenis nehezemre esik azon vád, melyet t. collegáim a túlsó oldalon ellenünk szórnak. Önök gyanúsítanak azzal, hogy raboljuk az időt, hogy meg akarjuk ölni a parlamentalismust, szóval: önök minket ugy vádolnak, mintha mindenikünk egy = conspirator vagy hazaáruló volna. Ez az, a mi nekem fáj. Erre vonatkozólag van egy alázatos kérésem. (Halluk !) Méltóztassanak meggondolni, hogy hiszen mindannyian egy haza gyermekei vagyunk, hogy mindannyink közös czélja : a haza boldogítása, a nemzet jólétének előmozdítása. Fogadják el ezen parlamentalis stricke alatt általunk már több ízben barátságos előzékenységgel ajánlott compromissumot. Lapozzák keresztül hazai történelmünket s ott látni fogják, hogy hazánk legszomorúbb időszakait a pártviszályok idéztek elő és jusson eszökbe a latin közmondás: Concordia res parvae creseunt, discordia maximae dilabuntur. Én Madarász József indítványát pártolom. (Helyeslés a ssélső bal felől.) Szilágyi Lajos: T. ház! Én bátor vagyok egyenesen a szőnyegen forgó tárgyhoz szólani, még pedig a törvényjavaslatnak bevezetéséhez, melyben azt mondatik, hogy ezen törvényjavaslat az 1848: V. és erdélyi II. törvény-y~*'w\ * * /fVv'^s: i 101 czikkben foglalt kételyek és félremagyarázások eloszlatását czélozza. Engedje meg a t, ház, hogy a tőrvényjavaslat szakaszaiból mutassam meg azt, hogy ezen törvényjavaslat, ha elfogadtatik : nem felel meg a bevezetésében kitűzött ezélnak; hanem azzal épen ellenkezőleg külön magyarázatokra ad alkalmat. Engedje meg továbbá a t. ház, hogy megmutassam azt is, hogy az erdélyi II. törvényezikkben jelenleg létező kételyeket nem hogy eloszlatná, hanem még növelni fogja azokat. Ezen állitásom támogatására mindenekelőtt a törvényjavaslat 1. §-át kell bírálat alá vennem. Az 1. §. azt mondja: hogy mindazok, kik az 1869-iki választások alkalmával beírattak és nemesek, ezentúl is gyakorolhatják választói jogukat. T. ház! Ha tekintetbe veszszük \ mind az erdélyi II., mind pedig a magyarországi V. törvényczikkek rendeleteit: igaz, meg kell vallani, hogy a magyarországiban átalános qualificatió nincs a nemesi jog föntartása előtt fölemlítve; de az erdélyi törvény 1. §-ában lévén az átalános qualifieatió meghatározva, önkényt következik, hogy az a nemességre is vonatkozik, melynek a II. törvényezik 4. §-a szerint minden tekintetben birnia kell azon átalános kellékekkel, hogy a választási jogot élvezhesse. Ennek következtében Erdélyben azon nemes ember, ki 1869-ben a választók összeírása alkalmával össze volt írva, ha cseléd, nem választó, mert az erdélyi II. törvényczikk 1. §-ában tisztán ki van mondva, hogy választó nem. lehet az, ki cseléd. Dé tovább megyek, t. ház. Bátor voltam már a czim kérdésénél elmondani, hogy Erdélyben magában a nemesi diploma választói jogot nem ád senkinek sem. Az 17 91: XII. törvényczikkben, mely az 1848. évi erdélyi II. törvónyezikkben idézve van, az mondatik, hogy nobilis possessionatus kell hogy legyen az, ki a választói jogot akarja gyakorolni. Kérdés már most: hátha most, midőn az összeírás eszközöltetik, már nincs birtoka és így nem possessionatus nobilis: választása jogosult-e vagy nem 1 Én azt állítom, hogy nem; még pedig az általam idézett II. törvényczikk 4. §-a a) pontja értelmében; de ha ezen 1. §. szerint így elfogadtatik, a hogy szövegezve van : ugy azt is ki lehet belőle magyarázni, hogy választó; már ez esetben az fog mondatni, hogy e szakaszt nem kell az előbbi törvényekkel combinálni és így sem az átalános qualifieatió, sem pedig nobilis possessio nem szükséges; hanem elég qualifieatió: ha 1869-ben mint nemes löl volt írva az összeírásba. Most menjünk át a második szakaszra. A
