Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
100 475. országos ü!és április 4. 1872. élgtre való, csak az oly nemzet lehet hatalmas, gazdag, mely kivívott politikai vívmányait, a kor szelleméhez időnként applicálja, terjeszti. {Helyeslés bal felől.) Már engedelmet kérek, méltóztassanak körülnézni és ezen tételt jelen helyzetünkre alkalmazni: vajon nem tökéletesen azonos-e az? T. ház! Önök az 1848-ik V. törvényczikket, azon törvényczikket, mely egy 800 éves mulasztást ütött helyre, mely 800 éves szenvedéseket feledtetett el a néppel, ha önök ezen V-ik törvényczikket kitörlik : saját magunk alatt ássuk a sírt, saját magunk alatt vágjuk a fát, mint a magyar közmondás tartja. Ebből kifolyólag én nagyon csodálkozom, hogy a t. túloldal nem okul a legközelebbi múlton, az osztrák atyáskodó kormánynak eljárásán, mely 20 évig folytonosan tagadott mindent és a magyar nemzet hazafiságán megtört minden kísérlete és eljött az idő, eljött Sadova, mely neki sirját megásta. Már t. ház — ezeket előrebocsátva s nem akarva szót szaporítani — röviden elmondom, hogy én az 1848-iki V. törvényczikkben annak is szűk korlátok közé szorított hépválasztását tágítani s a lehető legszélesebb alapra kívánom fejleszteni. S erre két mód van: a census, vagy az átalános választás. Ami az elsőt, a censust illeti, erre nézve azon alázatos kérdést vagyok bátor koczkáztatni, hogy lehet-e Magyarországon a jelen viszonyok között igazságos s az egész országra nézve egyenlő censust kidolgozni. Felelet nem. Hallottam itt a a t. házban, hogy nem lehet s magam is gondolkodván, meggyőződtem, hogy nem lehet; ergo mi a logicai eorollarium ? az, hogy inkább semmi census, mint igazságtalan. S ebből mi következik? az átalános szavazás. (Jobb felől zaj, derültség.) Én nagyon örülök rajta, hogy beszédemmel szerencsés vagyok a t. háznak derültségét előidézni; de azt hiszem, hogy ez nem olyan, hogy derültségre adna okot. (Haláss Boldizsár közié, szól; A hallgatóságtól függ!) A szabad választásra nézve másként áll a dolog. Én a szabad választást Magyarországon jogosnak is, időszerűnek is tartom. Jogosnak annyiban, mert ismert axióma az, hogy a ki az országnak terheit viseli, a ki az országnak vér- ós pénzadót fizet: azt igazságosan a nép legszebb jogából, a választás jogából, kizárni nem lehet. Ennyiben jogosult és időszerű az átalános választás. Hivatkozom a történelemre s méltóztassék Magyarország történetét végig lapozni, hisz tudjuk, hogy már Árpád apánk is átalános szavazat utján lett fejedelemmé választva. {Derültség jobb felől.) De ugy van. Es tovább menve a történelemben, Sz.-Istvántól kezdve az Árpád-házból leszármazott királyok után a kevert korszakban szabad választás utján választották a királyokat; most a legújabb korban a Habsburg-házból trónöröklés utján való királyok történetét is tekintve, mindenütt a szabad választás nyomaira találunk egész 1848-ig. Hisz vannak itt képviselők, a kik emlékeznek az 1848. év előtti időből azon hires restauratiókra, midőn a bocskoros nemes úrfi, a kinek atyjának földje olyan széles volt, mint a nadrágszíj, épen ugy szavazott, mint a mágnás úrfi, a kinek atyja tuczatszámra számította az uradalmakat. Igen természetes, hogy ez szabad átalános választás volt. De épen ezen kiváltságos osztálynak egyik része, sok küzdelmek után lerontván a sorompókat, a rendi alkotmány helyett behozta a népképviseletet. Erre nézve engedje meg a t. ház, hogy egy kis divergálást tehessek. Ha valamit sajnálok ós irigylek ez életben a sorstól, ez az: hogy nem lehettem szerencsés az 1848-iki törvényhozók között, a kik azokat a dicső törvényeket hoztak, helyt foglalni. Sokan vannak itt a házban, a kik akkor mint törvényhozók megértve a kor intő szavát, látva a hazát két oldalról fenyegető ellenségtől megtámadva, letették a tollat s megemlékezve Cicero e szavaira.- ad arma quirites — elmentek karddal védeni a hazát. Ez történt 1848-ban, ma 1872-t irunk. Tehát 24 év alatt annyira változtak a körülmények, hogy itt azok is, a kik akkor képviselők voltak s hozták azon törvényeket, melyeket akkor a nemzet vérével pecsételt, ezen törvényeket akarják önök megnyirbálni, körül akarják metélni? szintén Ciceróval gondolkodva: 0 eives, cives, quaerenda pecunia primum est. Már most, t. ház, ezt előrebocsátva, áttérek az átalános választásra vonatkozó érveim elmondására, és legyen szabad ezt is élő példákkal illustrálni. T. ház! Ki ne ismerné itt azon képviselőket, kik 1848-ban halálos sebekkel telve, a gondviselés csodálatos rendelkezése folytán életben maradtak, mintha maga a sors is ugy kívánta volna, hogy legyenek élő emlékei a hajdani vitézségnek, legyenek utánzandó példái a mostani nemzedéknek. Ezek, mint képviselők, igaz, itt helyet foglalnak a törvényhozótestületben; de hányan vannak szerteszét az országban, koldusokká, bénákká lett vitézek, kik 1848-ban mint becsületes iparosok szorgalmuk és tudományuk folytán kerestek annyit, hogy az 1848-iki census szerint két szobát birtak 300 irtot érő házzal, vagy pedig 5 frt adót fizettek. Ők is a
