Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

§2 *** országos ülés márcxins 19. 1372. rom, nevezetesen, hogy ezen javaslat a kisebb városokbeli választóknak 300 pengő forintot érő ingatlan érték alapján, azelőtt gyakorlott szavazási jogát nagy részben megsemmisíti. Erre akkor majd egy számadattal leszek bátor szolgálni, mely többet nyom igen sok érvelésnél. A mi pedig a falusi választókat illeti, a kik V* úrbéri telek alapján gyakorolták addig választói jogukat, első tekintetre ugy látszik, hogy e javaslat azok ellen nincs irányozva. Azonban főntartom magamnak a jogot erre nézve is bebizonyítani, hogy jövőre ezeket is nagy részben megfosztja választói jogosultságuktól. Most legyen szabad megjegyeznem csak azt, hogy valamint Szilágyi Dezső képviselő ur, ugy a t. belügyminiszter ur is átalánosságban ugyan erősen tagadták, hogy e javaslat valami megszorítást vonna maga után; de utóbb egyrészben módosítva állításaikat, elismerték ezt. Ezt is annak idejében bővebben kifejtendem. Most eszmetársulásnál íogva szabadságot veszek magamnak, oly képviselőnek válaszolni, ki elismerte, hogy e javaslat a választási jogot megszorítja, t. i. Bausznern Guido képviselőtársamnak. 0 ugyanis Szilády Áronnak az alföldi magyar választók érdekében tett hazafias feljajdulására, nemcsak, hogy meg nem czáfolta volna Szilády Áron állítását, de még csak meg sem támadta. Azt felelte ugyanis: azokért nem nagy kár, mert azok értelmetlenek. Keményebb szót használt ugyan a képviselő ur; de azt hiszem akaratlanul, értelme azonban ez volt. Engedje meg a t. ház, hogy erre én válaszoljak. Elfogulatlanul teszem azt, mert sem nem születtem az alföldön, sem ott nem laktam soha, sem pedig ott meg nem választattam. Legyen szabad figyelmeztetnem t. képviselőtársamat, hogy én ellenkezőleg meg vagyok győződve ezen alföldi honpolgárok értelmiségéről. Állítását talán abból következteti, mert nem olyan ruhát viselnek mint a többiek, vagy talán valamely műit századbeli, vagy Bach-korszakbeli német utazónak Beisebeschreibungjából olvashatta ezt. Én hivatva érzem magamat, ezen mintegy cynismussal kimondott kárhoztató ítéletet visszautasítani; s részemről kinyilatkoztatom, hogy ha tudnék is hazánk valamely vidékének lakosairól, s bármely nyelvet beszélő honpolgárairól nem kedvező Ítéletet mondani : azt itt e házban kimondani bűnnek tartanám. Bocsánatot kérek, hogy némileg eltértem a tárgytól, az az nem a tárgytól, hanem a ezimtől. Legyen szabad most indokolnom, hogy a czimet azért is kívánom megváltoztatni, mert nagyon különösnek tartom azt, hogy egj

r ötvenhét szakaszból álló törvényt egy 104 §-ból álló novellával akarunk módositni és abból csak 11 §-t hagyunk meg. Ha valaki e módosított törvényt mint választmányi tag alkalmazni lesz hivatva: szüksége lesz rá, hogy két, három könyvet szedjen össze, s abból combinálja, mi van a törvényből föntartva s mi van eltörölve. En tehát a czimet ahhoz képest kívánom módosítani, hogy a régi törvényből ezen néhány szakaszt illeszszük be a maga helyére, s ugy legyen e választási törvény összeállítva, hogy rajta el lehessen igazodni. Mielőtt felolvasnám az általam javaslatba hozott czimet, legyen szabad még a vita legújabb stádiumában előfordult egy pár észrevételre megjegyzést tennem. A t. pénzügyminiszter ur a napokban tartott beszédében a többségi theoriát állította fel, — nem akarom beszédét szószerint idézni, — az egésznek rövid értelme az volt, hogy a parlamentalismus alapeszméje azt hozza magával, hogy a mit a többség akar: az az utolsó hajszálig feltétlenül teljesüljön. Feleltek már erre Mocsáry és Helfy barátaim; de legyen szabad ez állítást megkülönböztetés végett nekem is megtagadni. Én a parlamentalismus alapföltételét nem ebben találom, hanem abban, hogy a mi egyszer törvénynyé válik a parlament által, lett légyen azzá akár transactio, akár merev igen és nemmeli szavazás folytán: annak azontúl mindenki fejet hajtson, mindenki teljesítse és tisztelje. De hogy itt a házban minden ily merev többségi akarat szerint jöjjön létre; azt nem találnám helyesnek, s mint t. Helfy barátom kimutatta, az esetben nem volna semmi értelme az ellenzék itt létéoek. Legyen szabad erre nézve megjegyeznem még azt, mit bizonyosan nem tagadnak a tisztelt túloldali képviselő urak sem, hogy a honpolgárok rendszerint sokkal nagyobb tisztelettel viseltetnek oly törvények iránt, és sokkal szivesebben engedelmeskednek azoknak, melyeket a parlament hozott, mint a melyeket egy absolut hatalom bureauiban gyártanak. Ha ez igaz; akkor az sem tagadható, hogy mentül kevésbé merev igen- és nemmeli szavazás és mentül inkább kiegyezés utján hozatnak a törvények: annál nagyobb lesz a tisztelet azok iránt, s annál önkénytesebb s szivesebb az engedelmeskedés a honpolgárok részéről. Egy t. képviselőtársam előttem elemezte azon 42 szónyi többséget, melylyel e törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Én ebbe nem bocsátkozom. Előttem, a kit egyszer a nép megválasztott s itt a házban ül, annak szavazata mind egyforma. De legyen szabad arra hivatkoznom, hogy olyan országokban, hol úgynevezett mondvacsinált, irott alkotmány, pedig nem tagad-