Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

464. országos ülés márczius 18. 1873 93 hatjuk azt, hogy bizony itt is bölcs férfiak csinálják, — többnyire van provisio aziránt, hogy ha az alaptörvényeken magán az alkotmányon valamely változás tétetni inditványoztatik, az ne oly könnyen foganatosíttathassák; tehát vagy át kell ennek menni az átalános választásokon, hogy e fölött a népválasztás által nyilatkozhassak, vagy pedig kétharmad vagy háromnegyed szavazattöbbség van ilyen esetre megszabva. Itt, t. ház, 417 igazolt képviselő közül 42 azon többség; ez csak 10%. Meg kell gondolni, vajon, ha ug}

r

an üdvösek e változtatások, a javaslat keresztülvitelének épen annak stabilismusa tekintetének érdekében nem állana-e azt ismét az átalános választások próbakövévé tenni? Szabad legyen még egy körülményt itten constatálnom. A túlsó oldalról e házban, és a jobboldali lapokban a házon kivül nagyon sokszor szemünkre vettetik, hogy mi közjogi vitákkal pazaroljuk az időt. Miért nem vetik ezt most szemünkre? hiszen hetekig foly a házban a közjogi vita ? Azért, mert nem mi hoztuk azt indítványba, hanem maga a tisztelt kormány; íme tehát maga a t. kormány idézi elő a közjogi vitákat. A czim, t. ház, melyet én vagyok bátor ajánlani, az általam kifejtettekhez képest és ennek megfelelőleg csak annyiban különbözik a Helfy Ignácz tisztelt képviselőtársam által ajánlott czimtől, a mennyiben én, bár tisztelem az ő kegyeletes ragaszkodását az 1848-iki törvényeknek még szavaihoz is, — azt tartom, hogy 1848-ban, midőn a rendi alkotmány megszüntettetett és népképviseleti alapokra fek tettetett az országgyűlési választási gyakorlat: nagyon helyesen volt a czimben is kitétetni; de most, 24 év múlva, azt hiszem, csak gyengitjük vele az eszmét, ha oda teszszük, Epén ugy nem fogadhatom el az Almásy képviselő ur által ajánlott czimet, mert habár a valóságnak legjobban megfelelne is azon esetre, ha ugy menne keresztül ezen javaslat, mint beterjesztve van : mi nem adjuk föl a küzdelmet, és nem mondunk le a reménységről, hogy az egyes szakaszoknál módosításaink által segíthetünk a jogmegszoritásokon. Azért a következő czimet vagyok bátor ajánlani: „Törvényjavaslat, illetőleg törvényezikk az országgyűlési képviselők választásáról." Berekesztésül legyen szabad még egy körülményt fölemlítenem. T. ház ! Jámbor Pál egy, igen engesztelékeny és igen nemeskeblü hangon tartott fölszólítást intézett a belügyminiszterhez, hogy a javaslatot vonja vissza. Példát hozott föl rá, épen saját parlamentünkből az előbbi igazságügy miniszter ur egyik javaslatáról. T. képviselőtársaink a túlsó oldalon azt mondták reá: azért vonta vissza, mert ők is kívánták ; én tehát hozzájok leszek bátor szólani és bátor leszek kész példát mondani nem saját parlamentünkből, de saját korunkból, melyek közül mindkettő már az ujabb időben történt, az egyik Francziaországban, a másik Angolországban. A franczia eabinet, az akkori, a melyről szólani akarok, merevségében megmaradt föltétele mellett, az angol ellenben engedett. Saját bölesességökre bizom, t. ház, megítélni, hogy melyik cselekedett bölcsebben. Francziaországban 1848-ban Lajos Fülöp király cabiuetjének elnöke Gruizot volt. Ha nem csalódom a napban, február 22-én, az ottani ellenzék egy olyan országos összejövetelt hivott össze, mint a miénk volt tegnap egy hete és annak végeztével oly ártatlan lakomát akart rendezni, mint volt a miénk. Guizot vagy a eabinet illető tagja azt betiltotta. Közbevetették magukat az ellenzék vezérférfiai, biztosították mindenképen, hogy semmi baj nem lesz belőle, de ő nem engedett. A következést tudjuk. Másnap már sem király, sem kamara, sem eabinet nem volt; pedig a többséget a kamarában mindvégig birta a eabinet. A másik példa — bocsánatot kérek, — az adatokat nem hoztam magammal, hogy fölolvashatnám, csak emlékezésből beszélek; ha netalán csalódnám az időben, vagy a nevekben : helyreigazíthatják tévedésemet, hisz tudni fogják az esetet. Mintegy másfél, vagy két éve történt, — s már Helfy Ignácz t. barátom is fölhozta a minap, de csak igen röviden tette, — a Gladstone eabinet pénzügyminisztere, — ha nem csalódom, annak neve is Lowe volt, de vajon ugyanaz-e, a kit a minapi beszédében Simonyi Ernő t. képviselőtársam is emlegetett, nem tudom, — azon gondolatra jött, hogy a gyufadobozokat bélyegadó alá vesse. A többség támogatta, az ellenzék azonban az eDen fölhozta, hogy ekként megdrágittatván a gyártmány, az angol gyárak nem versenyezhetnének a külföldi gyárakkal és igy a közvagyon több kárt szenvedne, mint hasznot nyerne a kincstár. Ezen gyufadobozokat vékony deszkácskákból vagy könnyű papírból ragaszgatják s ezen munkát 8 —10 éves leánykák végzik. Ezek is átlátták, hogy ha ezen javaslat törvény erejére emelkedik, az ő keresetűknek is vége lesz és ők, kik nehezebb munkával nem kereshetik kenyeröket, koldulni lesznek kénytelenek. Elmentek tehát szépen rendben, mintha templomba mennének, a Westminiszter palotához; meglátták ott a pénzügyminisztert és kérték, hogy vegye vissza