Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
4*4, országos ülés Máwzius 18. 1872. §1 Zsedényi Ede: A házszabályok 104. §-ára hivatkozva van szerencsém a ház tisztelt elnökéhez a következő kérdést intézni; a házszabályok 169-ik szakasza következőképen szól: „A távollevők névsorának jegyző könyvbevét elénél azok, kik a háztól vett kiküldetés vagy betegség miatt, vagy engedély mellett vannak távol, külön rovatban említtetnek meg"; kérdem tehát: vajon névszerinti szavazás alkalmával a távollevőknek említése mellett a Naplóban emlittetnek-e azok, kik betegség vagy pedig engedek/ mellett vannak távol? Ugy tudom, hogy éz nem történik, jóllehet mind a számadás megvizsgálásánál, mind a napi dijak meghatározásánál — most egyedül a költségvetésről levén szó — tekintettel kellene lenni arra, hogy azok, kik két hónapig engedély, átalában minden igazolás nélkül vannak távol, nem vehetik fel a napi dijakat, vagy a felvett dijakat fizessék vissza. Elnök: Azoknak, kik két hónapig engedély nélkül vannak távol, a napi dijak levonatnak. Ha pedig becsületszavukra kiveszik : akkor ók felelnek róla, azt már nyilatkoztattam e házban, mert különben én képtelen lennék 400 képviselőt controllirozni. Mindenki becsületszavát zálogosítja el akkor: midőn nyugta mellett kiveszi napi dijait. Ha valaki vádoltatik, hogy mégis kivette: ám intézkedjék róla a ház, de az iránt előre censurát gyakorolni nem lehet. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök : Van szerencsém a t. háznak benyújtani ő felsége által szentesitett következő két törvényt: az északamerikai Egyesült Államokkal 1871. nov. 21-én a vámügy tárgyában kötött egyezményről és a Németbirodalommal 1871. oct. 5-én kötött távirdai egyezményről. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a szentesitett törvényeket.) Elnök: A hódoló tisztelettel kihirdetett törvényezikkek hasonló kihirdetés végett a mélt. főrendekhez fognak átküldetni. A t. ház elrendelte utóbbi ülésében, hogy az igazságügyi miniszter által javaslatba hozott 15-ös bizottságnak megválasztása ma történjék meg. Kérem tehát méltóztassanak szavazati jegyeiket elkészíteni. Fel fog olvastatni a névsor. (Helyeslés.) Szeniczey Ödön jegyző ur fogja felolvasni a névsort és a távollevőket szintén ő jegyzi. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a névsort és a képviselők beadják szavazati, czéduláikat, melynek bevégzése vtán) Elnök: Jámbor Pál és Mihályi Péter jegyző urak össze fogják számlálni a szavazatokat és az eredmény a legközelebbi ülésben kihirdettetik. Következik a napirenden levő tárgy. Matolay Etele: T. ház! Bár már az átalános tárgyalásnál helyesen jegyezte meg Várady Gábor t. képviselőtársam, hogy teljességgel nem veszett el azon idő, melyet e fontos törvényjavaslat tárgyalására fordítunk mégsem akartam akkor azon jeles szónoklatok által minden oldalról megvilágosított tárgyhoz gyenge szavammal járulni, tudván, hogy a részletes tárgyalás alkalmával lesz annyi alkalmam, a mennyit a kötelesség és a mennyit a „dixi et salvavi animam meam" szükségessé tesz. Itt vagyunk most a részletes tárgyalásnál a törvényjavaslat cziménél s én bátor leszek a t. háznak egy más ezimet ajánlani a helyett, mely a központi bizottság által megállapított szövegben van elfogadva. Okaimat, a mennyire lehet, röviden igyekezem előadni. A központi bizottság szövegezése szerint a czim következőleg hangzik: „Törvényjavaslat az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek módosításáról és pótlásáról.' 1 A czimben t. ház, csak két szó van a melyről szó lehet, a többi szám, idézet és név; e két szó: „módosítás" és „pótlás." E két szó egyikét sem fogadhatom el. A módosítást azért nem, mert vizsgáljuk: mi annak az értelme? Ha valakiről azt mondjuk „jó módú" ember vagy pedig azt mondjuk : ezt jól „kimódoltam," azt értem.így tehát annyiban illenék e szó a czimbe, hogy csak a jó módú embereket akarják a választási jogban meghagyni; vagy pedig talán azon értelemben, hogy azt a t. belügyminiszter ur jól kimódolta. Azonban miután én nemcsak a jómodu embereket kívánom a választási jogban meghagyatni, és máskép is szeretném kimódolva látni ezen javaslatot: én ezen szót „módosítás" el nem fogadhatom. A másik szó a „pótlás." Pótlás alatt egész Magyarországon minden magyar ember valami bővítést, ráadást ért. E javaslat pedig nemcsak hogy nem bővíti a választói jogosultságot ; de sőt inkább megszorítja. Tehát ezen szó sem felel meg. Mielőtt azonban felolvasnám az általam ajánlott ezimet, kötelességem bizonyítani azt, a mit állítok. Állítottam először azt, hogy a t. belügyminiszter nr ezen javaslatot jól kimódolta. A mennyiben a túloldalról sem hallottam azt állítani, hogy azt roszul módol'a ki, ennek bebizonyításától magamat felmentem. Hogy pedig e javaslat nem pótlást, hanem megszorítást tartalmaz: azt, miután tulajdonképen a második szakasznál tartom fön magamnak a jogot ezt bővebben bebizonyítani, — itt csak jelezni aka-