Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-463f
te 465. országos ülés márczius 16. 1872. a belügyminiszter úrhoz, és mely akkor az interpelláló által a miniszter ur válaszára adott viszonválasz következtében a képviselőház által bevégeztetett; mit bizonyít magának a t. előadó urnák is a kérvén yi bizottság jelentésében kifejtett azon véleménye, hogy az minden hivatkozás nélkül az előbbi interpellatióra adott válaszra, illetőleg a képviselőháznak érdemleges ellátására tárgyaltassék. A t. belügyminiszter urnák, ha nem akarta volna elodázni ezen ügyet, tán nincs ínyére, de mégis szemelőtt kellett volna tartani ezt. De továbbá t. ház, a jelenleg fönforgó concret esetben nem láthatunk egyebet, mint hogy az elősoroltak és a hatóság által tett előterjesztés következtében, melynek épen annyi hitelt kell adnunk, mint a belügyminiszter ur által megbízott közeg a főispán jelentésének; ezen jelentés szerint minden további nyomozás és elintézés is a főispáni teljhatalomra bizatik, és kiviláglik, hogy ott az egyéni szabadság és az önkormányzati jog meg van sértve, épen azon jogok, melyeknek biztosításáról a törvényhozásnak kötelessége gondoskodni. Hogy mennyire meg vannak sértve a jogok, az már az előbbeni nyomozásból kitűnik. Kitűnik az, hogy minő izgatások és rendetlenségek történtek, és hogy épen a kormány közegei voltak a kezdeményezők, mert csaknem szándékosan ex offo idéztetett elő a versengés, hogy alkalom adassék oly esetekre, melyek azután nemzeti kérdések ürügye alatt szándékoltatnak megoldatni. Vette volna a t. miniszter ur figyelembe az •erről szóló törvényczikk 42. §-t, már azon rövid körvonalozás is, mely abban foglaltatik, felvilágosítást adhatott volna róla. Ha a belügyminiszter ur akarata következtében a főispán az önkormányzat ellenőrzésének ürügye alatt beleava tkozhatikmindazon ügyekbe, melyek részben rendőri intézkedések és a törvényhatóságok által is elintéztethetők: akkor az önkormányzat illusorius és az arra fordított költségek ok nélküli pazarlásnak mondhatók; ha pedig a főispán oly közeg, a ki mindent tehet : akkor változtatni kell a törvényen, ki kell törülni belőle azon szavakat, hogy az önkormányzat ellenőrzése, az állam érdekeinek védelme sat., mert ez mind nem szükséges, ha minden az ő kezében van összpontosítva. Ez az átkozott centralisationalis rendszer kifolyása, mely e törvényen is keresztülvonul, hogy minden hatalom lehetőleg egy kézben összpontosittassék, és hogy ezen hatalomból kifolyó minden közegek egymással lánczolatos összeköttésben legyenek s ugy igyekezzenek az önkormányzat rovására intézkedni. De leginkább csodálkozom, hogy a belügyminiszter akkor, midőn egy ilyen uj intézményt mint a városi főispánság, melynek még talajt kell készíteni, akar meghonosítani, nem gondolja meg, hogy a polgárok érdekeit tanulmányozván, s azoknak viszonyait kellőleg felfogván, kellene intézkedni, midőn ez uj intézmény ellen indokolt panaszok kerülnek az országgyűlés elé. Ha a belügyminiszter urnák szivén fekszik az intézmény hosszabb időre meghonosítása, mit mi nem kívánunk : gondoskodnia kell, hogy azon panaszok alaposan megvizsgáltassanak s kiderüljön az intézvény jóra valósága és czéíszerüsége, hogy abból senki ne következtethessen az önkormányzat ellen irányzott legkisebb kísérletet is. Csodálkozom továbbá azon, hogy a belügyminiszter ur azon előleges informatiókra, melyek ezzel összefüggésben állanak, hivatkozott válaszában. Az ő hivatalos közegei — tudjuk — minő utón és módon szoktak eljárni. Rendesen épen ahhoz szokták a panaszokat informatio végett küldeni, ki épen benne van a bajban, Ezek aztán saját közegeik, saját uszályhordozóik által nyújtják a belügyminiszter elé az adatokat. Ezek aztán minden további fontolgatás nélkül hiteleseknek vétetvén, ezek alapján szokás határozottan nyilatkozni s ily fontos ügyet utólagosan elintézni. Leginkább csodálkozom azonban azon, hogy akkor, midőn a kérvényi bizottság véleménye a legcorrectebb, a leghelyesebb és legigazságosabb eljárást ajánlja, és ennek elfogadását félig-meddig helyesli is, másfelől azt, hogy a ház az intézkedést megbírálhassa, nem fogadja el. Mert valamint a háznak tudomással kell birni arról, hogy egy interpellatióra a miniszter az adatok nyomán mit felel: ugy joga és kötelessége a háznak, az ilyetén panaszoknak nemcsak megvizsgálását elrendelni, s annak foganatosításával a minisztert megbízni; hanem kötelessége és joga megkívánni a belügyminisztertől, hogy az eredményről tüzetes és körülményes jelentést tegyen a ház elé, mert ilyen jelentós nélkül az egész intézkedés olyba tekintendő, mintha a ház nem kívánt volna tudomást szerezni az ily kérvény elintézéséről. Mindezek előrebocsátása után arra kívánom felkérni a t. ház becses figyelmét, (Halljuk!) hogy ha szintén ez az első eset is, a mely a városi főispáni intézmény kikapásai, tulhágásai folytán a képviselőház elé kerül: ezen alkalmat hazafiúi kötelességem megragadni, hogy ezen ügy a legszigorúbban kinyomoztassék és az illető mindazon törvénytelen eljárásokért, melyeket hivatali visszaélés nélkül nem követhetett el, megbüntettessék, hogy egy ilyen fontos állomást, á főispáni méltóságot, valóban meg nem érdemlő egyén a törvényszabta vizsgálat rendjén necsak
