Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-463f

46S. országos ülés márezios 16. 1872. gg törvónyszabta büntetését vegye, hanem egyszersmind azon méltóságától már a vizsgálat folyama alatt is íelfüggesztessék; mert a nélkül azon nyomozások, melyeket közvetlenül maga a belügyminiszter ur köteles tenni, nem fognak eredményre vezetni. (Nagy zaj: Halljuk!) E részben ne engedje magát a belügyminiszter nr semmi fülbesugások által eltántorittatni, ne engedje magát például olyanok által, mint a minőket Latinovits képviselő úrtól hallottunk, ki ebben a főispáni intézmény nagyszerű vívmányának fényes példáját akarja felmutatni. Ez alkalommal bebizonyíthatja a ház előtt, bebizonyíthatja az ország előtt, de bebizonyíthatja különösen az újvidéki polgárok előtt, hogy a törvényt kötelességszerüleg pontosan végrehajtotta ; holott különben, ha ezt a legtávolabbról is elmulasztaná, a mit különben nem teszünk fel alkotmányos miniszterről: akkor legyen meggyőződve, hogy azon túlságos bizalom, melylyel az ország polgárai a kormány iránt viseltetnek, bizony nem fog növekedni, hanem mindinkább alá fog sülyedni. Ez azonban magában véve még nem nagy baj. Sokkal nagyobb és a legnagyobb baj az lesz, hogy Magyarország polgáraiban az alkotmányos kormányzat iránti fogalom ezáltal megrendülne, s megrendülne azon jogérzet, melyet a kormánynak a haza minden egyes polgárában éleszteni kötelessége. Midőn ezeket bátor vagyok a belügyminiszter ur figyelmébe ajánlani, bezárom szavaimat azzal, hogy a Maximovits képviselő ur által beterjesztett záradékot, mint ezzel minden tekintetben összefüggésben állót , ha ugyan ezt a kérvényi bizottság t. előadója és a belügyminiszter ur is nem fogják ellenezni, — fogadják el ; mert csak ez fogja biztosítani az alkotmányos érzelmeket és csak ez lesz biztositéka annak, hogy az egyéni szabadság és az önkormányzat védve legyenek. Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azzal kezdte szavait, hogy ezen ügy szomorú emléket idéz elő lelkében. En megvallom, valahányszor a t. képviselő ur felszólal : bennem is igen szomorú idők emléke támad. {Zajos helyeslés és taps a jobb oldalon.) Én igen köszönöm a tanácsokat, melyekkel a képviselő ur engem elárasztani szíveskedett, és melyek arra vonatkozóak, hogy miként tartsam fel magam iránt a bizalmat az országban. Nyugodjék meg a képviselő ur, az, hogy miként támaszszak és miként tartsam fel az irántami bizalmat Magyarországban : az az én dolgom és e tekintetben tőle tanácsot elfogadni nem fogok. {Helyeslés jobb felől.) • Ennek előrebocsátása után csupán igen t. képviselő ur Tisza Kálmánnak előadása folytán kivánok e tárgyra vonatkozólag még néhány szót mondani. (Halljuk!) Én ezen ügyben, mint azt a kérvényi bizottság javasolja, mindenesetre vizsgálatot fogok elrendelni, s ha intézkedésem nem lesz helyes: akkor a t. képviselőház bármely tagjának joga van interpellálni és nekem kötelességem lesz a t. háznak felvilágosítást adni, minek következtébe a a t. ház itélni fog eljárásom helyes, vagy helytelen volta felett. Én csak az ellen vagyok kénytelen fölszólalni, hogy oly praecedens alkottassák, miszerint a miniszter, valahányszor administrativ ügyekben intézkedik: mindannyiszor kénytelen legyen jelentést tenni a házban. Mert mi következik ebből? Az, hogy a ház valóságos birói testületté fogja magát kinőni. Hiszen ha administrativ ügyekben a minisztérium helytelenül intézkedik: a t. ház minden egyes tagjának megvan interpellationalis joga, a t. háznak mindig megvan azon joga többségileg kimondani : vajon helyesen, vagy helytelenül intézkedett-e a miniszter. Én tehát csak azon okból nem fogadom el azon toldalékot melyet Maximovieh képviselő ur a kérvényi bizottság jelentéséhez hozzá adatni indítványozott; mert, mint mondám, nem akarom, hogy a ház bírósággá legyen; hanem fel akarom tartani a minisztériumnak az administrativ ügyekben való legfőlebb intézkedését, mi mellett mindig fel lesz tartva a háznak, hogy többségével kinyilatkoztassa: vajon helyesen, vagy helytelenül járt-e el minisztérium? Ezt tartom a t. ház feladatának és csupán azon okból nem fogadom el azon módositványt, illetőleg pótlást, melyet Maximovits képviselő indítványozott. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T- űáz! (Szóim akar. Nagy zaj. Nyolcz órai) Elnök: Méltóztassék megmondani, mihez akar a képviselő ur szólni? Tisza Kálmán: Szavaim értelmének helyreállítása czéljábol szólalok fel. {Halljuk!) Méltóztassanak megnyugodva lenni; én egy szóval sem mondottam, s a t. miniszter ur hihetőleg tévedésből monda azt felszólalásomra reflec" tálva, hogy nem fogadhatja el azt, hogy a miniszter administrativ kérdésekben a háznak jelentés tétessék. Azt, hogy mindig jelentés tétessék : soha egy szóval sem kívántam. {Helyeslés bal felől.) Lázár Ádám: A belügyminiszter azt méltóztatott mondani, a nélkül hogy bővebben kifejtette volna: hogy szomorú, emléket kelt benne az én felszólalásom. (Felkiáltások jobb felől : Igaz! Zaj.) Ezzel szemben, miután állítását nem indokolta, azt határozottan visszautasítván, egy