Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-463f
468, országos ülés nárczinu 16. 1872. 88 jónak látja egy pár szóval elodázni, az;, ugy hiszem, semminemű alkotmányos eljárásnak nem adja jelét. T. ház! Állapodjunk meg egy kicsit és vessük vissza szemeinket az 1848-diki korszakra. A t. háznak igen sok tagja emlékezni fog arra, hogy alkotmányos életünk hajnalán mily villámok idéztettek elő épen ott az al vidéken ; épen ezen ugy nevezett nemzetiségi községnek csaknem testéből származott azon viszály, a mely azután egyesek inspiratiója folytán oda fejlődött, hogy csakugyan sok ezer és ezer ember életébe került, és még sem orvosolta a bajt. A különböző nemzetiségek fölbujtogatva a bécsi eamarilla által, fegyverrel, pénzzel ellátva, uszitattak az alkotmányos törvényeket védő nemzet ellen, fölhasználtatni engedve magukat; miért? azért, mert el voltak ámitva, tnlárasztott jogok voltak számukra biztosítva, külön országterület, külön nyelv s más eíélék. Később kiábrándulván, belátták, miért küzdöttek, miért ontották vérüket s miért pusztították e haza virányos vidékét. Belátták azt, hogy vak eszközül használtattak tel, s bűnüket megbánva, baráti jobbjokat nyújtván nekünk, mi azt elfogadtuk testvériesen. Nem kell ámítani magunkat, t. ház, hanem a hazában lakó különböző nemzetiségeknek jogos és méltányos, törvényszerű kívánalmainak helyt kell adnunk s azokat ki kell elégítenünk. S ha mindez meg lesz adva s ki lesznek elégítve: nem fognak akkor különböző követelésekkel előállani. Én Újvidék városának jogos és méltányos kívánalmát nagyon is helyén látom, s épen a miniszter ur érdekében van kideríteni tisztán az ügyet, mint a napot s a t, ház elé tálalni, hogy azoknak, kiknek most neheztelóseik, vagy kétségeik vannak : azok eloszlattassanak az igazság földeritése által. Mert mi, kik az alvidéken lakunk, magunkra ingereltessük ez által a nemzetiségeket? Én, ugy hiszem, a eamarillának szolgálatában áll az a felelős miniszter, ki az ilyen kérvényeket egyszerű eljárás utján megakadályozván, még inkább éleszti az üszköt. Ha a t. miniszter ur ezeket figyelembe véve, a vizsgálatot elrendeli,' és csakugyan ott oly tények constatáltatnak, mint itt főihozattak: akkor bizonyosan t. képviselőtársam Maximovics és Pavlovics, kik ezen indítványt tették, el nem fognak némulni ; de ha annyira biztosan tudja a miniszter ur, mint állította : akkor már megtehette volna a vizsgálatot, és most ténynyeí állhatna elő; azonban hogy nem tette, hanem egyszerűen csak fátyolt akar reá vetni, ez azt bizonyítja, hogy nincs igaza, és hogy a nemzetiségeket ily aprólékos kérdésekkel tovább is izgatott állapotban akarja tartani. Megengedem hogy vannak egyes zeloták a szerb irodalmárok közt, kik oly dolgokkal izgatják a szerbeket, melyek tán a haza területi épsége ellen vannak irányozva; de ezen eseteket van elég módja a kormánynak meggátolni: ott van Miletics példája, ki kitöltötte a maga évét a fogságban; ott van a sajtóbiróság, intézkedjék a törvény értelmében ugy, a hogy kell, büntesse meg a roszat; de jutalmazza meg azokat, a kik nem bűnösök az által, hogy nekik igazságot szolgáltat. Mi tudjuk azt különösen, kik az alvidéken a nemzetiségekkel vegyesen lakunk, hogy az igazságos bíráskodás, az igazságos eljárás legfőbb megnyugtatásául szolgál nemcsak a szerb nemzetiségnek, de minden állampolgárnak. Én ezt tartom és ezt követem, midőn egy városnak bírája voltam: két panaszos csak azért jött hozzám, mert azt hitték, hogy annyira magyarérzelmü vagyok és annyira ellensége a szerbeknek, hogy a szerbnek, kinek igaza volt nem, hanem valószínűleg a magyarnak adok igazat, kinek nem volt igaza. Én azonban kihallgatván a panaszlóbat, a panasz alapos előadása nyomán ugy ítéltem, hogy azon bizalmat visszaszereztem, melylyel addig hozzám nem viseltettek. Ajánlom a miniszter urnák, hogy ezen Lénárd ellen intézett panaszt intézze el hozzám hasonlóan és ha a szerbeknek van igazuk: adjon azoknak igazat, ha a főispán hibás, büntesse meg. Ezt ajánlom a miniszter urnák, ezt ajánlja a rend és a haza érdeke. Tessék bebizonyítani, hogy az önálló, független kormány és annak felelőssége nem fictio : mert igen nagy szolgálatot tesz ezzel a szerbeknek, a hazának és Újvidék városának. Pártolom a módosítást. Lázár Ádám: T. ház! (Mozgás. Elnök csengd. Halljuk \) Nem akartam ezen ügyben felszólalni, mert igen óhajtottam volna, hogy a nemzetiségi kérdés ürügye alatt épen a belügyminiszter ur által oly eszmék ne pendittessenek meg, melyek mindig képesek arra, hogy különböző keserű emlékeket idézhetnek fel egyik vary másik részről {Közbeszólás jobb felől: A BachkorszakbóU); ne idéztessenek fel épen azon párt részéről, mely a haza polgárainak kibékítését czélozván, a nemzetiségek igényeinek lehető kiegyeztetését tűzi magának feladatául, és mégis csaknem erőszakkal oly eseteket vonszol a ház elé, melyek egyfelől a vitát hosszura nyújtják ós másfelől a kedélyeket felizgatják. Azonban bármint igyekezzék a belügyminiszter ur a szőnyegen forgó kérdést nemzetiségi kérdés ürügye alatt elodázni : bővebben megfontolva a kérvény tartalmát, első tekintetre kiviláglik, hogy ezen eset nem ugyanaz, mely tárgyban néhány hóval ezelőtt interpellatio intéztetett 11*
