Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-463f

82 M$. országos ülés atárczias 16. 1872, panasz az, mely — a főispán eljárása ellen, emeltetett — de talán még komolyabb az, mely itt a főispán eljárása helyesléséül felhozatott, ily esetben szükséges, hogy — itt emeltetvén a panasz, — itt jöjjünk azzal tisztába. Szükséges, hogy ha a hatóság jogköre csorbittatott: kimondhassuk a tényállás ismerete után roszalásunkat. De ismét azt is óhajtom és kívánom, hogy ha — a mit ne adjon az Isten — kiderülne, hogy ott csakugyan voltak azon izgalmak: párt különbség nélkül minden jó hazafi ki mondhassa azokra rosszalását. (Élénk helyeslés bal felől.) Boncs Döme: T. képviselőház! Előre bocsátom mindenekelőtt azt, hogy én a fenforgó kérdést egyátalában nem akarom nemzeti kérdésnek tekinteni; de oly kérdésnek, mint minő az valóságban. Akarom pedig és kénytelen vagyok oly kérdésnek tekinteni, mely a törvényhatóságok alkotmányos jogaira vonatkozik. T. képviselőház! Amint a tárgyalás folyamából és a felolvasott panaszos kérvényből ki lehet venni, a tényállás a következő : Intéztetett ugyanis egy interpellatió a t. belügyér úrhoz, a ki válaszolt is reá. Később befolyt a t. képviselőház elé egy kérvény, egy panasz, még pedig nem egyes magánosok részérő], hanem befolyt egy munieipium, egy város, egy köztörvényhatóság részéről. Most a t. miniszter ur azt méltóztatott felelni, miszerint már akkor a választ megadván, a t. ház, a választ tudomásai vette. Ezzel igenis azon dolgot akkor befejezettnek tekintem. Ámde t. képviselőház, ez nem ugyanazon interpellatió, ez egy uj aetus, és egy uj külön önálló kérvény, melynek megoldása a képviselő háztól kéretik. Hogy ez igy van t. képviselőház, igazolja maga a kérvényi bizottság. Hiszen maga a kérvényi bizottság kívánja a vizsgálatot elrendeltetni. Ez máskép nem is lehet. Én sem akarom elitélni a bepanaszlottakat; de igen is akarom a vizsgálatot elrendeltetni. Csodálkozásomat kell nyilvánítanom a fölött, hogy mikép lehet azt mondani, midőn a vizsgálat elrendelése helyesnek találtatik a t. ház részéről, hogy arról az mondatik, hogy a jelentés, vagyis a vizsgálat eredménye bemutattatni nem fog. Már t. képviselőház, én megvallom őszintén, hogy egy ügyet megvizsgálni és arról jelentést nem tenni, az eredményt fel nem mutatni, annyit tesz: mint a panaszt gyökerében elfojtani s meggátolni azt, miszerint egyesek s törvényhatóságok alkotmányos jogaik megsértése miatt a képviselőháznál panaszkodjanak; mert hogyha a panasz egyszerűen kiadatik átvizsgálás végett a minisztériumnak és a minisztérium agyonhallgatja az eredményt: akkor sem a képviselőház tájékozva nem lesz, sem a panaszlók megnyugtatva s kielégítve nem lesznek. Ennélfogva t. képviselőház, nemcsak pártolom, de feltótlenül szükségesnek találom azt, miszerint Maximovits t. képviselőtársam toldaléka, iletőleg indítványa a jelentéstételről elfogadtassák. (Be^esíés hal felől.) Majoros István: T. ház! Én a tárgyalás kezdetén nem hittem, hogy e kérvény ily huzamos vitára fog alkalmat adni; de nem is lehet ez máskép, mikor maga a miniszter csaknem azon értelemben nyilatkozott, mintha magának Bachnak vagy Sehmerlingnek minisztere lett volna, vagyis azon korszaknak minisztere, a melyben a miniszter nem tartozott a tőrvényhozásnak felelősséggel. Mit jelent az, t. ház, hogy ha egy tekintélyes és népes község folyamodik jogorvoslatért a nemzetgyűléshez, és a nemzetgyűlés a kérvényi bizottság véleménye alapján utasítja a minisztert, hogy vizsgálatot tartson és az eredményt terjeszsze a ház elé ? En azt tartom, hogy Maximovits t. képviselőtársamnak fölszólalása jogos és méltányos volt, és azon fölszólalás a miniszter ur részéről, habár nem is hallgatva, de semmi esetre oly válaszszal elutasítandó nem lett volna, miut a milyet adott. En azt tartom, t. ház, hogy mindig azt emlegetik a túlsó oldalon, hogy hazánk s alkotmányos nemzetünk annyira tulboldog, hogy ilyen soha sem volt; azt mondják, hogy a miniszter felelős és azt mondják, hogy hazánk minden idegen befolyástól mentt. En azt tartom, t. ház, hogy e kérdés magában véve nem épen annyira nagy jelentőségű, hogy a miniszter ur talán tárczáját kösse hozzá; hanem én azt hiszem, hogy ott, a hol jogos és méltányos kérelem adatik be, és azon kérelem a ház által elfogadtatván, a miniszterhez utasittatik: nem az feladata és válasza a felelős miniszternek, a mivel ő azt fogadta; én azt tartom t. ház, hogy ebből nemzetiségi kérdést csinálni, sem a kérvényt előterjesztett közönség, sem Maximovies t. képviselőtársam nem akar, nem kivan; hanem egyedül kívánja a megsértett polgárok jogainak orvoslását és épen azért, hogy ha azon kérvény a miniszterhez utasittatik; ez nem mondhatja azt, hogy jobb, ha fátyolt vetünk arra; mert ha voltak érdekek, a mik talán nem derítettek föl az illető kérelmezők részéről: én ugy hiszem, hogy azok, kik kérelmeznek s szorgalmazzák ezen kérvényt, meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk, és ha a miniszter ur kötelességének daczára az igazság földerítését