Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-463f

18 463. országos ülés márczius 16. 1872. Tóth Vilmos belügyminiszter : Nem egyezem, és miután kérdés intéztetett hozzám : kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy kérem a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. Irányi Dániel: Engedelmet kérek, hogy folytathassam. Hogy ha a t. miniszter urnák a múltkor, midőn interpelláltatott, adott felelete, illetőleg ennek adatai nem vonattak volna kétségbe, egyik képviselőtársunk és Újvidék város közönsége által: akkor igen természetesnek találnám azt, hogy a t. miniszter ur azt mondja, hogy ezen tárgy már el van intézve; de miután itt egy törvényhatóság, — ellenkezőleg azzal, a mit a t. miniszter ur azon időtájban hamis értesítés folytán mondott, — azt állítja, hogy a főispán hibásan, törvényellenesen járt el és e miatt vizsgálatot kér: én nem értem, hogy miképen tagadhatja meg a t. ház a vizsgálatot akkor, midőn nem valami rendkívüli közeget kór kiküldetni, hanem magát a belügyminiszter urat kéri kiküldetni azon hozzáadással, mit Maximovits t. képviselőtársam kivan, hogy t. i. a tapasztalt eredményről a házat annak idején értesítse. Én nem tudom, hogy mi indíthatja a t. belügyminiszter urat arra, hogy ezen méltányos okok daczára is meg akarja ezen kívánságot tagadni; holott, ha esak ugyan ugy áll a dolog, mint a miniszter ur előadni méltóztatott, meggyőződhetnék a t. ház, megyőződhetnók a nemzet arról, hogy a miniszter urnák van igaza ; nem pedig Újvidék városának, mely ismételve panaszkodott. Én ennélfogva Újvidék városa kérelmét pártolom azon módosítással, melyet Maximovits képviselő ur az imént indítványozott. Táncsics Mihály: T. ház! Nincs ugyan szokásban akár melyik miniszter ur által adott válaszra másnak felelni, mint annak, a ki vagy a kérvény mellett szólal fel, vagy interpellatiót tesz, és igy én sem szólaltam volna fel; de miután Irányi Dániel t. képviselőtársam azt monda, hogy ő a belügyminiszter ur válaszával nincs megelégedve, kényszerülve érzem magamat felszólalni és az mondani, hogy én ellenkezőleg a belügyminiszter ur által adott felelettel tökéletesen meg vagyok elégedve. (Helyeslés jobb felől.) Én t. képviselőház, tagadom azt, hogy Magyarországon több nemzet lenne, mint egy politikai nemzet. Vannak népfajok, vannak nemzetiségek ; de hogy nemzet több legyen , az a józan észszel és polgári törvényeinkkel homlokegyenest ellenkezik. Ha pl. Maximovits képviselőtársam útlevelet vesz ki a belügyminisztériumtól ; vajon mit írnak bele ? Azt hiszem, hogy nem azt írják: szerb polgár, hanem bizonyára azt írják, hogy magyar polgár. Én tehát megújítva is azt mondom, hogy a t. belügyminiszter ur feleletével tökéletesen meg vagyok elégedve. (Éljenzés jobb felől.) Almássy Sándor: T. ház! (Halljuk!) Itt a tényállás valójában ugy van, ugy kell azt felfognom, hogy a város részéről beadatván a petitio, a város ezen kérvényét az egyik rész pártolja : mig a belügyminiszter ur — ugy látszik — ellene van. A belügyminiszter ur azt állítja, hogy jobb fátyolt vetni az egészre, mert különben oly dolgok sülnének ki, melyek nem volnának kedvesek, érti t. i. a fekete kutya nótát. Már a múltkor is volt hasonló eset; akkor is Táncsics képviselő ur kiáltott fel nagy indignatióval. Itt azonban nem arról van szó, a mi felhozatott, hogy énekeltetett-e a ,fekete kutya' vagy nem; hanem itt inkább arról van a szó, hogy a város jogai megsértettek-e ? itt nem nemzetiségi kérdésről: hanem az egyének, a polgárok szabadságának kérdéséről van szó. Miként áll most a kérdés? Ezen oldalról követeltetik, hogy a vizsgálat megtétessék; ebbe a belügyminiszter belegyez; de a vizsgálat eredményét nem akarja tudomásunkra hozni. Én azt hiszem, hogy a ki férfias bátorsággal bir, hogy azt követeli, hogy a vizsgálat eredménye a házzal közöltessék: előbb megérdemli, hogy igazságot adjon az ember neki, mint az, ki a nyilvánosságtól fél és óvakodik. (Helyeslés a szélső bálról). Madarász József: T. ház! Az önkormányzat érdekében és t. barátom Táncsics Mihály által tett nyilatkozat folytán kötelességemnek érzem részemről is nyilatkozni. T. barátom Táncsics Mihálylyal tökéletesen egyetértek abban, a mit egyébiránt Maximovics képviselő ur is nyilvánított, hogy czélja felé mindenkinek csak Magyarország politikai egységén belül szabad törekedni; én is azt óhajtom, és kinyilatkoztatom, miként én Magyarország hazánk ellenségének tartanék mindenkit, ki Magyarország politikai egysége ellenében nem csak törekedni, de nyilatkozni is óhajtana. E részben tehát nem lehet eltérés köztem és Táncsics barátom közt; de van eltérés annyiban, menynyiben én azt hiszem, hogy t. Táncsics barátom arra nem figyel vén erre csakis azon kifejezést vévén fel, hogy Maximovics t. képviselőtársam magát Magyarország politikai egységén belül Szerb nemzetiséghez tartozónak mondotta: azt vélte, miszerint emiitett képviselő ur Magyarország politikai egységét nem akarja elismerni, és e részben csatlakozott belügyminiszter nyilatkozatához : mit bocsásson meg nekem ellenzéki szempontból nem lett volna szabad tennie. (Nevetés jobb felől.) Megmondom miért! Nem mondom én azt, hogy ellenzéki képviselőnek nem szabad meg-