Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-463f

463. országos ülés inárczius 16. 1872. 79 győződése szerint nyilatkoznia; hanem azt mondom, hogy midőn azon panasz emeltetik a kormány ellen, hogy közegei alkotmány ellenesen cselekedtek és midőn követeltetik, hogy az ügy megvizsgáltassák, mire helyesen maga a belügyminiszter ur is rá áll; de miután ez csak az első lépés, még az is kívántatik, hogy azután a vizsgálat eredményéről jelentés tétessék, hogy ha bűnösök vannak Újvidéken, azokat megismerjük; ha pedig nincsenek: megtudjuk, vajon nem a kormány közegei éltek-e vissza törvényes hatalmukkal, — akkor mondom egy alkotmányos ellenzéki képviselőnek nem szabad ezen kivánalom ellen cselekedni; sőt kötelessége követelni, hogy igenis belügyminiszter ur a majd megejtendő vizsgálat nyomán legyen szives értesíteni a házat az eredményről, hogy a nemzet a képviselőház utján az ügy teljes valódi állását megismerhesse. (Helyeslés bal felől.) E tekintetből óhajtom én a vizsgálat eredményének előterjesztését. Megbocsásson a t. belügyminiszter ur, itt egy város közönsége panaszkodik, a belügyminiszter közege a főispán által elkövetett törvénytelenség miatt: én meg vagyok győződve, hogy a t. belügyminiszter ur jelentését és beszédét is közegeinek jelentése folytán tette. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha meg fog győződni, hogy ezen közegek helytelenül tettek jelentést : azokat illő korlátok közé fogja utasítani. Azonban midőn e mai nap felolvasott kérvény szerint azon állításra nézve, — melyet a t. belügyminiszter ur bizonyosan a főispán jelentése folytán tőn, — hogy t. i. ama bizonyos éneklés hol történt, — eltérés van, a városnak jelen kérvénye t. i. azt mondja, hogy ez nem a főis pán ablaka előtt történt ; a t. belügyminiszter ur közegei pedig ellenkezőt állitanak: akkor én ugy hiszem, csakis egy rószehajlatlan vizsgálat alapja kell, hogy megvizsgáltassák, melyiknek van igaza: a t. belügyminiszter ur közegeinek ? vagy pedig a városi közönségnek ? Ha más nem volna is, ha nem lennének valók azon, az egyénei szabadságon, a város önkormányzatán ejtett sérelmek : ime ezen tény egy maga is kötelességévé teszi a belügyminiszternek, oda hatni, hogy e tárgy oly világosságra hozassák, miként a legkisebb kétely se támadhasson az iránt, hogy a belügyminiszter ur, midőn ezen dolgot megvizsgálta: törekedett az igazságot felderíteni. Nem kívánok kiterjeszkedni azokra, miket a belügyminiszter ur a főispánnak nyelvértésére vonatkozólag előadott; hanem maga a belügyminiszter ur a törvényből azt olvasta fel, hogy az illetőnek a szükséges nyelvekben tökéletesen jáutasnok kell lenni; midőn pedig másodszor észrevételt tett hozzá, ezen szót: „tökéletes" kihagyta indokolásából és csak azt mondta jártas legyen. Emlékezem arra, hogy midőn ezen ügy interpellatió tárgya volt, maga a főispán ur be vallotta, hogy ő ért ugyan valamit azon nyelvből, hanem csak olyan konyha nyelvet. (Derültség.) Reménylem a t. belügyminiszter ur nem fogja ezután a korona jogai megszorításának tartani, ha felhozatik, hogy valaki, ki csak konyhanyelven tud beszélni, nem felel meg azon törvény szavainak, a mely törvény — legalább én ugy hallottam — tökéletes jártasságot igényel. Ez egyébiránt a főispán ur csak azon közegének szól, aki azt hiszem, ügyetlensége által sokkal több bonyodalmat okozott és sokkal több gondolkodni valót adott a belügyminiszter urnák, mint maga e tárgy. Azt hiszem az ügyetlen barátok sokkal roszabbá tesznek mindent, mint óhajtják önmagok, kik bizonyos egyént akarva nem akarva kénytelenek hivatalba tenni. Csatlakozva tehát Irányi t. képviselőtársam által előadott indokokhoz és tekintve Újvidék városának előterjesztett ildomos kérését, kérem a kérvényi bizottság jelentéséhez csatoltatni azt is, hogy a belügyminiszter Újvidék városának s az ott lakóknak megnyugtatása végett a vizsgálat bevégeztével jelentést terjeszen a ház elé. (Helyeslés bal felől.) Mukics Ernő: Engedje meg a t. ház hogy én is, mint azon vidék egyik képviselője, hol az eset fölmerült, hozzászóljak e tárgyhoz. Nekem ugyan nincs részletes tudomásom az Újvidéken történt botrányról s erre nézve nem is akarok tüzetesen nyilatkozni, csupán röviden kívánom megtenni észrevételeimet azokra, melyeket a tisztelt belügyminiszter ur méltóztatott mondani. Én jól emlékezem, mert jelen voltam, midőn Pavlovics István Újvidék város képviselője Lénárd Máté főispán visszaélései tekintetében interpellálta a t. belügyminiszter urat. Akkor a t. belügyminiszter ur azon szavakkal zárta be beszédét, hogy ő Lénárd Máté főispán eljárásával tökéletesen meg van elégedve. Én jól emlékezem ezen szavakra, s hogy ha a t. belügyminiszter ur méltóztatnék kételkedni ezen állításomban : kész vagyok beszédét idézni. Tóth Vilmos belügyminiszter: Azt mondottam! Mukics Ernő: Most pedig midőn a ,t előadó ur azt véleményezi a kérvényi bizottság nevében, hogy Lénárd Máté főispán eljárása ellen vizsgálat rendeltessék el. elismerni és né-