Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472. országos ülés wárczinit 28. 1872. 387 a t. túloldalon magukról a miniszteri padokról határozottan álittatott, hogy az tiszta ráfogás, hogy valaki itt jogát elveszti. (Igaz! lgaz\ bal felől.) ííem veszti azt el senki. íme e pontra nézve már belátták, hogy ngy van. Igaz, hogy lassan haladtak; de tán elérjük azt, hogy a többire nézve is be fogják látni a helytelenségeket, és akkor még sokra mehetünk (Derültség bal felől.) T. ház! Mielőtt azon lelkemben érzékeny viszhangra talált felszólítást, melyet a miniszterelnök ur hozzánk intézett, viszonoznám : engedje meg, hogy most már lehető rövidséggel, rövidebben tán, mint máskor tettem volna, a fennforgó kérdés iránt is nyilatkozzam. Legelőször nyilvánítom, hogy én a bevezetésre vonatkozólag Csernatony Lajos t. barátom indítványát pártolom.. Szükségesnek tartom azt mindjárt kimondani, nehogy a t. előadó ur ismét azzal vádoljon, hogy megmondtam azt, a mit nem akarok; de nem mondtam meg a mit akarok, a mely vád különben az átalános vitát illetőleg, hogy nem áll, és az igazsággal meg nem egyezik: a ház naplói tanusitják. A czimkérdést illetőleg pedig következése volt az annak, mert a belügyminiszter ur felszólalása folytán szükségesnek tartván rögtön nyilatkozni, előbb nyilatkoztam mint azon módositvány, melyet pártolni akartam, beadatott volna. Különben higyje el a t. előadó ur, s most ismét a miniszterelnök urnák tartozom köszönettel, higyje el, hogy sokszor sokkal jobb semmit sem mondani, mint olyat mondani, a mi nem áll. Pedig ő ugyanakkor olyat mondott, a mi nem áll, s azért tartozom a miniszterelnöknek köszönettel, hogy ezt felderítette. Jelesül felderítette azt, hogy az eljárás a pártunk részéről nem márczius 10-ke után, tehát nem a pártértekezlet után kezdődött; hanem kezdődött előbb és azt megelőzőleg már folytak a kiegyenlítési kísérletek, a melyekre a miniszterelnök ur hivatkozott. Kérem a t. képviselő urat, nem a históriai igazság, hanem a házban történtek igazsága érdekében, méltóztassék a tárgy menetére több figyelemmel lenni. (Helyeslés bal felől.) Most legelőször meg akarom nyugtatni Körmendy t. képviselőtársamat, hogy azok, a miket ő tegnap a balközépről és azután a balközépnek csak némely tagjairól mondott, kik az átalános szavazati jogot most behozni nem akarják, engem egyátalában nem nyugtalanítanak; nem nyugtalanítanak pedig azért, mert legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy nem mondott, nem mondhat és nem is fog soha mondhatni olyat, a mi engem nyugtalanítana, Azt azonban, hogy a mi álláspontunk egy és ugyanaz lenne a t. jobboldal, vagy az 1848. előtti conservativek álláspontjával : még e tekintetben is azt határozottan visszautasítom, és azt hiszem, hogy egy képviselő, ki magát a legelőbbre haladott eszmének harczosai közé számítja, a ki vitatja, hogy ez eszmére már az összes ország megérett: maga bebizonyíthatná, hogy tud különbséget tenni a hátramenés, a helyben maradás, a fokozatos haladás és a rohanás között; pedig midőn bennünket a eonservativekhez, s a jobboldalhoz hasonlított: bebizonyította, hogy ezek között különbséget tenni nem tud, mert igen jól tudjuk, hogy a eoservativek maradni akartak, a t. túloldal pedig a választási törvényben hátrább akar menni; mi pedig azt mondjuk, hogy előre akarunk menni, csakhogy nem oly gyorsan, mint ő szeretné. E különbséget ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe, valammt ajánlom azt is, hogy fontolja meg, vajon saját érvelése, melyhez rokon érvelést ma is hallottam: vajon nem mi mellettünk szól-e ? 0 ugyanis azt mondotta : gondoljuk meg, hogy a rabszolga-Kereskedés nem egyszerre törültetett el, ós gondoljuk meg hogy az 1848-iki törvénjek nem egyszerre alkottattak. Mi meggondoltuk, mi tudjuk, hogy a lassanként, a bővebb megérlelés után alkotott törvények jók és üdvös hatásúak voltak, és ép azért itt a választási joggal szemben is azt akarjuk, hogy ne egyszerre ugorjuk az átalános szavazatjog terére ; hanem fokozatosan, lassanként, megérlelve a

r-í eszméket, és ha megérettek: akkor igyekezzünk oda jutni. (Helyeslés bal felől.) Nem szándékozom, t. képviselőház, mindazokra, a mik itt elmondattak, felelni; én főleg azt. óhajtom, hogy röviden bár, de némileg jobban kifejtve jelezhessem nézetemet az átalános szavazati joggal szemben. Itt, t. ház, nemcsak mi nálunk, hanem az egész világon két felfogás az, a mely elméletileg uralkodik. Az egyik felfogás az, mely azt mondja, hogy a választói jog minden embernek veleszületett joga; a másik felfogás, mely a választói jogot egy az állam által megalapított functiónak tekinti. Én ha elfogadnám igy, minden nélkül azt, hogy minden polgárnak veleszületett joga a választói jog: azt. tartom, nem volna semmi mód, nem volna semmi ok, azt mondani, hogy ezen joggal most azonnal ne élhessen mindenki. De én részemről nem vallom ezen elvet; ón a választói jogosultságot államfunctiónak tekintem, az államba állás czéfjának nem a választási jogosultságot tekintem; hanem tekintem a személy és vagyon bátorságot, tekintem a mivelődhetésre, a fejlődhetésre szükséges kellékeknek megszerzését, tekintem egy szóval a lehetőség megszerzését, az emberiség végczélja felé való törekvésre (Helyeslés bal felől.) és mert igy tekin49*