Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

876 472. országos ülés márczins 28. 1872. igazságtalanság volna valamely polgártól elvenni ezen jogot, hogy valóban bitorlás volna, ha a társadalom valamely töredéke a másik töredéktől elvenné ezen jogot, vagy maga akarná kizárólagosan bitorolni ezen jog gyakorlatát; más szóval, az általános szavazati jog elvben személyi, természet adta, elidegenithetlen joga minden polgárnak, mely az alkotmányossággal és a képviseleti rendszerrel elválaszthatlanul öszsze van nőve. Ennyit, t. ház, t. képviselőtársam Vidliczkay érvelésére, a ki, mint mondtam, az átalános szavazati jogot még elvileg is tagadja. De hallottam több elvbarátomat, — mert természetesen csak ezek véleményéről beszélhetek — mit gondol a túlsó oldal t. képviselőtásam Madarász javaslata fölött: ezt nem tudhatjuk, minthogy a nagyon tisztelt kormány az állítólagosán oly nagyon féltett kincsét, a parlamentalismust, a keleti kényuralkodók példája szerint némák által őrizteti. (Bal felől nagy tetszés és derültség. Igás ! Igaz!) Hallottam több t. elvbarátimat, a kik elvben elismerik ugyan , az átalános szavazás jogosultságát, de gyakorlati szempontból ellene szólnak, és Magyarországban vagy átalában, vagy egyelőre nem hiszik alkalmazhatónak az átalános szavazatjogot. Legyen szabad megvizsgálnom felhozott ellenérveik legfontosabbikát, s mindenekelőtt reflectálnom Csernatony Lajos beszédére; az elsők között volt, kik az átalános szavazatjog gyakorolbatása ellen Magyarországban felszólaltak. Refiectálni fogok pedig csak egy érvre, mely eredeti volt t. képviselőtársam beszédében. T. képviselőtársam azért utasítja vissza az átalános szavazatjog gyakorlását Magyarországban, mert az köztársaságra vezet. Nem tartozom ugyan azok közé, t. ház, kik visszariadnak e nevezettől; sőt őszintén megvallom : a köztársaságot legtökéletesebb kormányformának tekintem. El bennem a hit, az erős meggyőződés, hogy művelődési fejlődésünknek végeredménye lesz a köztársaság átalánositása Európában. (Élénk helyeslés bal felől.) Mindamellett egyetértek t. barátom Csernátonyval abban, hogy Magyarországban köztársasághoz csak forradalom utján lehetne jutni, a forradalom pedig, tekintve bel- és külviszonyainkat, egyátalában nem volna kívánatos, sőt egyenesen nagy szerencsétlenség lenne a mai Magyarországban. De mindezt megengedve, kíváncsi volnék tudni, mire alapítja t. képviselőtársam azon állítását, 'hogy az átalános szavazatjog köztársaságra vezet? Ez gyakorlati kérdés. Nézzük a tényeket. Angolország néhány év óta óriási léptekkel halad az átalános szavazatjog felé; nem hiszem pedig, hogy ennek következtében a köztársasági szellem nagy tért nyert volna Angolországban. Volt ugyan a múlt év folyamában néhány antimonarchieus mozzanat; de az ország átalános hangulata és magatartása, a koronaörökös minapi betegsége és felgyógyulása alkalmával, a majdnem példátlan vihar, mely múlt hétben Dilcke indítványa folytán keletkezett az angol parlamentben: eléggé bizonyítják, hogy a monarchicus szellem még ma oly erős Angolhonban, mint valaha. Olaszhonban néhány év előtt szintén elfogadták az átalános szavazatjogot. Talán a köztársaság javára szolgált az ? Ellenkezőleg mindenki elismeri, hogy épen a nép jogosult kivánatai ezen elégtételének tulajdonitható első sorban az, hogy Olaszország egy igen nagy polgára, Mazzini meghalt a nélkül, hogy látta volna egész élete munkájának forrón óhajtott megkoronázását, a nélkül, hogy a köztársaságot behozták volna Olaszországba. Ha az olasz kormány makacsul ragaszkodott volna a kasztrendszerhez, ha e tekintetben nem engedett volna a nép jogosult kívánalmainak : akkor hihetőleg Mazzini győzött volna, s a köztársaságot hozta volna be Olaszhonba. Poroszországban szintén néhány év előtt fogadták el, az átalános szavazati jogot. Használt e ez a köztársasági szellemnek? Megingatta-e Poroszországban a monarchicus hangulatot? Mindenki az ellenkezőről van meggyőződve. A királyság kinőtte magát császársággá; a köztársasági kormányformára németországba kevesebb a kilátás ma, mint valaha. S Francziaországban magában, az általános szavazati jog eme szülőföldjében, igaz-e, hogy ott a köztársaságot hozta volna az átalános szavazati jog? A franczia köztársaság 1848-ban behozta az átalános szavazati jogot: és épen ezen eszköz felhasználásával, vagy az azzal való visszaélés által sikerült Napóleonnak megbuktatni az első köztársaságot, behozni a császárságot, s azt 20 évig fentartani. Mi volt hibája az átalános szavazati jognak Francziaországban? Arról még szólok; de azt hiszem, hogy az eddig felsorolt példák eléggé bebizonyítják, hogy semmikép sem lehet mondani, miszerint az átalános szavazati jog a köztársaságra vezetne, s hogy inkább azoknak, kik a köztársaságtól félnek, első kötelessége és feladata volna eleget tenni a nép ezen jogos kívánalmának, az általános szavazati jognak, mert csak azáltal lehet a forradalmat kikerülni. Voltak még mások is ezen oldalon t. ház, kik nemcsak elvben elismerik az általános szavazati jogot, hanem az alkalmazhatónak is taI lálják, de elodázni akarják; azt hiszik, hoig^ j időelőtti volna. Azt mondják t. képviselőtársam