Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472. országos ülés márezius 28. 1872. 877 Szontagh, Várady, Matolay és mások: „még nem érett rá a nép, érdemesítse magát a szavazási jogra, művelődés, haladás, polgárosodás által: s aztán idővel látni fogjuk, megadjuk-e neki ezen jogot, vagy nem?" Erre, t. ház, azt felelhetném, vagy azt kérdezhetném t. elvtársaimtól, ha elismerik, hogy minden polgárnak joga van a szavazásra: mily ezimen tagadják meg tőle ennek gyakorlását? Ki avatott fel minket a nép gondnokaivá, gyámatyáivá ? Ki adta nekünk a jogot, hogy a közép osztály magát műveltnek, érettnek, előrehaladottnak mondja, mig a nép tömegére az érettlenség, műveletlenség, barbarismus bélyegét süti ? Miben különbözik ezen pöffeszkedő, bitorló eljárás azon eszmejárástól, melynek következtében századokon keresztül a nemesség csak magamagának tartott fön minden politikai jogot? , De, t. ház, ezen állitásnak jogosultságát nem akarom többé vitatni, tovább megyek : tagadom azon ellenvetés alaposságát, és itt, minthogy tisztelt ellenfeleim gyakorlati szempontból ítélik meg a dolgot, én szintén a gyakorlatra leszek bátor hivatkozni. (Halljuk!) Hivatkozom először is a már megnevezett országokban tapasztaltakra. Hangsúlyozzák nálunk a nemzetiségi kérdést, s azt mondják: nem szabad a nagy tömegnek megadni a szavazati jogot, mert azt felhasználná az állam feldarabolására vagy legalább az állam érdekei ellen. T. ház ! A megnevezett országokban akadt szintén sok félénk böles, ki azt állította: a természetes ellentét vagy ellenségeskedés az éjszaki, és déli Német-, és az éjszaki és déli Olaszhon közt, oly annyira megrögzött, oly erős, oly mély gyökeret vert a particuláris szellem, s a provinciális irány, hogy mindenesetre, ha megadjuk a németeknek és ha megadjuk az olaszoknak az általános szavazatjogot: azt az alig termett egység felbontására fogják használni és vége lesz az egész műnek, melyért oly annyira fáradoztak a hazafiak. És mi volt az eredmény ? Az eredmény az volt, hogy mind Olaszhonban, mind Németországban épen az átalános szavazatjog forrasztotta össze az egyes ' elemeket, hogy a provineziákból, hogy a külön 1 vidékekből és a külön királyságokból egy nagy | országot teremtett; azaz, hogy épen az ellenkezőt hozta létre, mint amit ezen félénk bölcsek jó-soltak vala. Legyen szabad, t. ház, egy magyar tapasztaíatra szintén hivatkoznom. Ámbár ősz szakállal i még nem birok, nem először találkoztam azon ellenvetésekkel, azon jogmegtagadásokkal, melyek e napokban itt hozattak fel az átalános szavazatjog ellen. 25 évvel ezelőtt volt már KÍPV. H. NAPLÓ 18f| XXIII. alkalmam a napisajtóban s röpiratokban kikelni azon aggodalmak és félelmek ellen; mert ugyanazon érvelésekkel, majdnem ugyanazon szavakkal léptek fel akkor egy vallásfelekezet emancipatiója és egyenjogositása ellen, a melyhez tartozom én is. Ugyanazt mondták, amit ma hallottunk ezen padokról: „Igenis az izraelitáknak szintén joguk van a politikai alkotmányba felvétetni, de még arra nem érett meg az izraelita lakosság ; érdemesítse magát műveltség, haladás és polgárosodás által: azután megfogjuk adni neki ezen jogot; de egyelőre nem lehet, mert tudja isten, miféle politikai veszély következnék ebből az államra". Ezt hallottuk akkor még szabadelvű emberek részéről is. De megtörtént mégis néhány évvel ezelőtt, ami 20 év előtt lehetetlennek, veszélyteljesnek mondatott: az 1867 XVII. t. ez. megadta az izraelita lakosságnak szintén a polgárjogot. Meglehet, hogy egyik vagy másik ezen haladást sajnálja, sajnálja pedig e perezben, minthogy annak köszönheti, hogy beszédemmel untathatom ma; (Derültség) de azt gondolom, hogy átalában Magyarországon ép oly kevéssé, mint máshol, állottak be azon rósz következmények, melyeket előre megjósoltak ; mert Magyarországon ugy, mint Európa bármely országában nincs ma egyetlen egy szabadelvű ember, aki ezen. haladást megsemmisíteni akarná. Az átalános szavazatjoggal szintén igy fogunk járni; ha meglesz : akkor meggyőződünk, hogy mindazon félelmeknek nem volt semmi alapja. T. ház! Harcoltam akkor a jogegyenlőség mellett; a nemességnek, vagy bármely más egyedáruságnak soha sem voltam barátja; mégis őszintén megvallom, t. ház, ha választanom kell: akkor a régi megkülönböztetéseket inkább elfogadom, mint azon megkülönböztetést, melyet ezen törvény megállapít: a censust. A régi megkülönböztetésekben volt legalább eJvi, maradandó, könnyen felismerhető válaszfal. Az a nemesség volt a nagybirtok, nagy születés, szóval valami elvi, vagy igen fontos anyagi kérdés, mely képezte a válaszfalat a polgár és a pária között, a közt, a kinek volt polgári joga és a kinek nem volt semmi politikai léte. Most a censussal hová helyeztetik a válaszfal ? A pénzes zsákba! Vagy még nem is oda, mert ez a virilis rendszer volna, a mely a pénzeszsáknak megad minden politikai jogot, minden kedvezményt; bárki legyen is, a ki viszi, még akkor is, ha sem irni, sem olvasni nem tud, minek példáját láttuk több megyében. De a eensus-rendszer nem megy még annyira, ő a válaszfalt minden szerény erszény valamely reddőjébe helyezi. Egykét rongyos egyforintos bankóval több: és a 48