Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472. országos ülés márczins 28. 1872. 375 érezték a nemzet kívánalmait és átszenvedték annak minden érzelmeit, s ennek következtében ők egy kutforrásból merítettek, és ez a nemzeti érzelem volt; míg azonban a mostani codificálók miként járnak el? Megvizsgálják a szász, würtembergi, bajor és meklenburgi törvényeket, azokból összeállítanak egy törvényt. Bocsánatot kérek e tekintetben, valamit elfelejtettem ; talán többen könnyenhiveséggel vádolhatnak, vagy talán nagyon jó indulattal a eodificáló bizottság iránt, hogy azt nem emiitettem. Van ugyanis egy törvénykönyv, mely sokkal közelebb áll hozzájok, és mely nekik rendes és biztos auctorok — ez a törvénykönyv az Österr. Gesetzbueh. Ennek felemlitésóre egy képviselőtársam mosolya indított, mert láttam azt, hogy ő azt gondolja, hogy én csalatkozom, midőn távolabb kerestem azon forrásokat, melyekből a eodificáló bizottság meríteni szokott; pedig ezen kutforrás sokkal közelebb van, és ebből magyarázható az, hogy azon törvényjavaslat, melyet a ház asztalára letettek; a nemzet szellemével és érzelmével össze nem egyeztethető. (Helyeslés bal felől.) Ebből magyarázható ezen fejezet előtti bevezetés is, melyly el mindazon eljárásokat eltakarják; sokkal kényelmesebbnek tartották azt, hogy ezen törvényjavaslatokat ugy tüntették fel, mint az 1848-iki törvények módosítását, azt mondván, kimaradt ez és ez a paragraphus, a többi meghagyatik. Azt hiszem, sokkal czélszerübb lett volna ezen bevezetést akkép ezimezni. hogy „az 1848iki törvények szelleme megszüntetvén, ezek meg ezek határoztatnak." (Igás! bal felől.) E tekintetben sokkal határozottabbnak és őszintébbnek tartván azon bevezetést, melyet Csernatony t. képviselőtársam a t. háznak ajánl, óhajtom, hogy mellőztetvén ezen beterjesztett bevezetés; az fogadtassák el, melyet t. képviselőtáram előterjesztett. (Helyeslés a bal oldalon.) Horn Ede: T. ház! Midőn ezen több nap óta megindított kérdésben fölszólalok, és pedig szorosan t. Madarász képviselőtársam által benyújtott indítványhoz szólva, teszem azt csupán azon kötelességérzet sugallata alatt, melyet már több képviselőtársam hangsúlyozott itt. Az átalános szavazati jog t. i. olyan fontos, olyan sarkalatos kérdés, hogy mioden képviselőnek kötelessége szint vallani, megmondani és okadatolni nézetét, főkép ha az egyik vagy másik pontban eltér még saját elvbarátai nézetétől is. T. ház, élénk figyelemmel kisértem mind azt, a mi 8 nap óta itt elmondatott, majd az átalános szavazati jog korlátlan érvényesítése mellett, majd annak visszautasítása vagy feláldozása érdekében. Meg kell vallanom, hogy sem ezek sem azok érvelése meg nem győzött állításai és felfogásai helyességéről. T, ház! nem akarom hosszasan vitatni azoknak-indokait, kik az átalános szavazati jogot még elvben is megtagadják. Ha jól emlékszem, a mostani részletes vita folytában — mert az átalános vitára nem akarok visszatérni — t. képviselőtársam Vidliczkay volt az egyedüli, ki azon irányban felszólalt, és megtagadta azt, hogy személyi, természetes elidegenithetlen jogról lehessen szó. Nézete szerint ilyen jogról akkor lehet szólani, midőn magánügyekről van szó, nem pedig midőn államvagy polgári intézmények forognak kérdésben Én ezen megkülönböztetést átalában nem fogadhatom el, és legkevésbbé találom elfogadhatónak akkor, midőn az átalános szavazati jogról van szó. Az átalános szavazati jog, nézetem szerint nem más, mint kifolyása, kifejezése azon természeti sarkalatos jognak, miszerint személyem, testi és szellemi tehetségeim felett és az azon tehetségek alkalmazásával szerzett vagyonom fölött csak én, és egyes egyedül én intézkedhetem. Ezen jog feladása azono* volna a rabszolgaság elfogadásával, e jog feláldozása semmi más nem volna, mint eltagadása az egyéniségnek, a személyiségnek. Igaz ugyan, hogy midőn társadalomba vagy álladalomba lépek, föláldozom ezen természetadta jogomnak egy bizonyos töredékét ; de csak azon czélból és csak azon föltétel alatt, hogy ezáltal jogomnak föntartott nagyobb részét annál jobban élvezhessem. Ez a társadalmi jog, az államalakitás főelve, lényege. Kezdetleges szűkebb köm társadalmakban egyenesen fogom gyakorolni ezen fentartott jogomat az által, hogy mint például a régi görög köztársaságokban minden polgár egyenesen járul hozzá a közös érdekek megbeszéléséhez és elintézéséhez; egyenesen járul hozzá azon rendeletek, intézkedések és törvények elkészítéséhez, a melyek személye vagy vagyona felett intézkednek. A nagyobb társadalmak- vagy államokban, a hol az érdekeltek sokasága lehetetlenné teszi az egyenes hozzájárulást, gyakorlom, mondom azon fentartott jogomat, megbízottam, meghatalmazottam által; midőn például az állam katonai törvényei által személyem fölött intézkedik, midőn az adótörvények által vagyonommal rendelkezik, ez alkotmányos országban csak ugy történhetik : ha én egyenesen vagy megbízottam által hozzájárulok ezen törvények alkotásához. Ez az alkotmányosság, ez a képviseleti rendszer fő elve, alapföltétele. Ebből pedig az következik, hogy ezen megbízottak kinevezéséhez, vagy a képviselők választásához minden érett korú, minden fedhetlen és független polgárnak be kell folyni. Ebből az következik, hogy a legnagyobb