Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-472
374 * 72- ors**^* 6 öl vényre emeltetnék is, még igen sok változásnak lenne alá vetve, s ugy hiszem, ez a most előadottakból eléggé kiderül. Ami magát a dolog érdemét illeti e tekintetben én azon erős meggyőződésben vagyok, hogy az átalános szavazat jognak kell lenni azon vég, azon főczélnak, a melyre törekszünk; mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy minden egyes egyén a jogok teljes összeségével bir s azért nem az állam adja az egyeseknek jogát: mert azoknak a jogoknak teljességével minden egyes bir, sőt az állam nem hogy adna, hanem elveszi némi tekintetben, s megszorítja a jogokat. (Igaz. laazl) Azért azon szempont és indokból, hogy a többi jogok élvezetét biztosítsa, meggyőződésem szerint a legjobb kormányzac egy államban az, mely a legkevesebb jogot fog el, legkevesebb jogot szőrit meg és legtöbbet biztosit. Én nem tartozom azok közé, a kik azt szokták mondani, hogy elvileg elismernek valamit; de a gyakorlati téren nem akarják elfogadni, mert nem helyeslem e kétszínűséget és azt hiszem, hogy azok kik, eddig politikai életemet ismerik: meg lehetnek győződve, midőn azt mondom, hogy őszintén óhajtom az átalános választási jogot, ezt csakugyan ugy értem, és hogy arra törekszem. De miután én ezen jogot elérni biztosítani is akarom, nem kívánom, hogy oly lépést tegyünk, mely tán ugrásnak tekinthető, mely által ezen jog elérése veszélyeztethetnék. Ami hazánk nemzetiségi viszonyait az u. n. nemzetiségi kérdést illeti, ezt én e tekintetben mérvadónak nem tekintem; ki kell mondanom, hogy a mi a nemzetiségi ügyet hazánkba illeti, ha figyelembe veszszük, hogy különösen nem magyar ajkú honfi társainknakvannak méltó panaszaik különösen figyelembe véve, hogy épen a választásoknál Erdélyben, hol a nem magyar ajkúak nagy többségben vannak, más a választó képesség, más a census, és Magyarországban megint más: én ezt oly sérelemnek tartom, mely-minden esetre figyelmet érdemel. De ellenkezőleg figyelembe kell vennünk másfelől azt, hogy külön nemzetiségű honfitársaink nem képeznek külön politikai pártot; hanem különkülön nemzetiségi pártot képeznek ; (Fölkiáltások : Igazi) már pedig mindaddig míg ezen viszonyok léteznek : addig ezt normális állapotnak nem tekinthetem. Azért tehát, hogy az átalános szavazati jogot biztosítsuk: szükséges, hogy teljesen normális állapotba jöjjön az állam; mert csak akkor fogjuk azt elérni s még pedig nem ugy, hogy azt ismét elveszszitsük : hanem ugy hogy azt magunknak egészen biztosítsuk. (Helyeslés bal felől.) Ami az óvatos és következetes haladást illeti, e tekintetben meg kell adnom azon igaz•s múrczins 28. 1872. ságot a kormány pártnak, hogy tisztában van magával s igen óvatosan, de határozottan halad. Átlátja, hogy az 1848-diki törvényektől való visszatérés nagy feladat és azért óvakodik minden nagyobb ugrástól, fokozatosan akarja és ugy is eszközli e visszamenést. Ugy tett az 1867-diki kiegyezkedéssel is, ugy tett a megyékkel, ugy az igazságszolgáltatással,^ ugy r tesz most a választási törvényjavaslattal. Átlátja, hogy a rendi választást behozni lehetetlen, azért mint első lépést elégnek tartotta, hogy s zámos polgárt eltávolít a választástól. A másik, a mi az 1848-iki törvényekben nem helyes alapon történt t. i. a külön censust Erdélyben és Magyarországban meghagyja és ennek következtében be kell vallani minden nagyobb ugrás nélkül határozott és tiszta eljárást követ a kormáuy; mert határozottan vissza lép az 1848-iki törvényektől. Igaz, hogy az 1848-iki törvényhozás oly törvényeket hozott, melyek a hazának törvényeit tökéletesen átalakítottak. De azért ezen törvények ugrásnak nem tekinthetők ; mert hosszas éveken át küzdöttek ezen törvények mellett az országban minazok, a kik lelkesültek a szabadelvű eszmékért. Ha figyelembe veszszük az 1848-ki törvényeket és összehasonlítjuk a jelenlegi törvényjavaslatokkal, melyek a codificáló bizottság által előterjesztették: akkor sajnálkozással azt mondhatjuk, hogy az 1848-iki törvényekben mennyi a böleseség, és ezen előterjesztett törvényjavaslatok nagy részében mennyi a badarság. Nem akarok itt többet említeni, csak megemlítem ezen törvényjavaslatnak eredeti 3-ik fejezetét. Ezen 3-ik fejezet, (Halljuk!) ez szintén olyan volt, hogy azt maga a jobb oldal is jobbnak látta az országgyűlésnek elő nem terjeszteni és maga kénytelen volt azt átalakítani, és e végett átadni egy választmánynak. Mit mondjak az ineompatibilitási törvényről ? Nem vádolom a belügyminisztert azért, hogy ő azt előterjesztette, sőt köszönetet mondhatok neki, mert azzal nekünk egy vidám perczet csakugyan szerzett; hanem azt hiszem, hogy az, kik az ineompatibilitási törvényt szerkesztették, t. i. azon egyének, kik a codificáló bizottságban vannak, csakugyan komolyan törvényalkotóknak vagy codificálóknak nem nevezhetők. (Helyeslés bal felől.) Azon nagy különbség, mely az 1848-ki törvényhozók és a mostani codificáló bizottság közt létezik, és mely valójában hanyatlásnak mondható, és hozzáteszem, igen sajnosán is elismerhető annak: legalább onnan magyarázható, hogy az 1848-iki törvényhozók egészen más kutforrásból merittettek, mint ezen codificáló bizottság, mely másként jár el. Az 1848-iki törvényhozók nagy szellem által vezéreltetve át-
