Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472. orB2ág«8 ülés márczius 28. 1872. 371 gyón alapján alapittatik. Ezt lehet plutokratiának nevezni, de egyébnek nem; ellenben a mérsékelt vagyoni census a választásoknál nem tűnik fel ily gyűlöletes szinben. De más részről ki mondja meg, hol lehet meghúzni a demarcationális vonalat akár a fekvő vagyonban, akár a jövedelemben, akár az adóban, melyen fölül már annyi hazafiság, értelmiség, függetlenség van, a melyen alul pedig nincs, a mennyi a választási jog megadásánál szükségeltetik. Vajon a ki 20 hold földet bir, a már eléggé szereti hazáját arra, hogy választó lehessen, ki 19 hold földet bir, az nem? Aki 150 frt jövedelmet kimutat: az már eléggé értelmes, hogy a választói jogot gyakorolja; a ki 100-at vagy 101-et kimutat, az nem? Vajon a ki 6 frt adót fizet : az már elléggé független, értelmes a választói jog gyakorlására, ki 5 frt. 99 krt fizet, az már nem ? Nem akarom én azt mondani t. képviselőház, hogy bizonyos összeget a törvényhozás meg n em határozhat arbitrarie, mert csakugyau arbitrarie kell bizonyos összeget meghatározni; mert hisz nem is lehet másképen. Egyes szakaszoknál mi is szándékozunk fellépni ily inditványnyal azért, hogy kitüntessük, miszerint az ily tőrvény csak átmeneti törvény lehet, mert végleges választási törvényt censnsra alapítani nem lehet. Gondolom, kimutattam, hogy sem a születési sem az értelmességi. sem a vagyoni alapon igazságos, végleges választási törvényt hozni nem lehet; de megengedem e mellett, hogy a három összevéve, a fokonkénti kiterjesztés föltétele alatt lehet egy igazságos választási törvénynek előkészítő alapja. Így vette ezt szerintem az 1848-iki törvényhozás és igy fogjuk fel azt mi is. T. képviselőház! Legyen szabad a történelem tanúságára hivatkozni s abból azt vonni le, hogy egyik legveszedelmesebb politikai hiba lenne a népjogokat megszorítani. Korunk egyik legnagyobb bölcse, Buekle Angolország civilisatiójának történetében azt mondja, ép a törvényhozókhoz szólva, hogy nem szabad megfeledkezni, hogy amit az egyik nemzedék adományként szorgalmaz, azt a másik nemzedék mint jogot követel, s ha a jog makacsul megtagadtatik: két dolog közül az egyik mindig megtörtént, — vagy visszaesett a nemzet, vagy fellázadt a nép. Hidjék el uraim mentül makacsabbul ellenzik önök a szavazati jog kiterjesztését, vagy épen hátra akarnak azzal menni: előbb-utóbb oda juttatják a dolgot, hogy nem fognak átmenni az átalános szavazatra de átugrunk ; és ez nem lesz ugrás a sötétségben, mint Szilágyi Dezső t. képviselőtársam monda, hanem a világosságban, nyilt szemekkel ugrunk át, önöket pedig átugratjuk. (Tetszés bal felől.) Szabad legyen még egy érvre válaszolni, a melyre nagy súlyt hallottam fektetni a házban, hogy t. i. Praneziaországban az átalános szavazat, a suffrage universel a második császárság alatt nem a szabadság érdekében ütött ki, de a caesarismust támogatta. Én ezen érvből a mi helyzetünkre következtetést nem vonhatok; először azért nem; mert hiszen azon példák, a melyek Francziaországban ezt mutatták: nem a népképviselői választások körül fordultak elő, de akkor, midőn az úgynevezett plebiscitumok, maga a kormányforma, vagy a császár egyes rendeletei boesátattak a nép megerősítése alá ; nálunk ilyenről szó sincsen. Madarász József t. képviselőtársamnak esze ágába sincsen ilyent indítványozni; csak azt kívánja, hogy minden 3 évben egyszer adhassa minden polgár szavazatát az országgyűlési képviselőre. Másodszor az mondatik, hogy Francziaországban az átalános szavazat által nyilatkozott az absolutismus hatalma. Én azt hiszem, hogy itt mi alkotmányos ország számára hozunk törvényeket : a mi lényeges különbség ; harmadszor. ha nem is tulajdonítunk fontosságot a nemzet jellemének, miszerint ugy látszik, hogy a franczia nemzet már a Julius Caesar által leirt gallusoktul örökölte azon könnyedséget, hogy eleinte könnyelműen fegyvert fog hóditója ellen ; de ha ez vele hatalmát érezteti: ismét ugyanazon könnyedséggel hunyászkodik meg előtte. Ha nem is tulajdonítunk fontosságot annak, hogy a franczia nép, — legalább annak alsó rétegei és nagy zöme egész a Sedani katastropháig saját nagy dicsőségét látta a Napóleon névben ragyogni és ezért kész volt öt minden körülmények közt támogatni: ne feledkezzünk meg arról sem, hogy azon szavazások a fegyveres zsoldosok szeme alatt és mintegy kezök ügyében hajtattak végre. Az ily pi»essio alatt pedig nemcsak az átalános szavazat keretébe eső egyszerű nép fiai; de néha, mint a történelem tanúsítja, a büszke aristokratiából álló testületek is meghunyászkodtak. Azonban én csak egy esetben adnám meg magamat ezen példából merített érvnek, azon esetben, ha bebizonyitnák önök, hogy ugyanazon III. Napóleon alatt, ugyanazon körülmények közt és ugyanazon kérdésben egy bármily cnsus alapján összeirott testület ellenkezőleg szavazott volna. En ezt nem hiszem és merem állítani, hogy a census melletti választások ugyanazon eredményt hozták volna létre. Azonban nem az én feladatom az átalános szavazatot védelmezni. Vannak ezen elvnek e 47*