Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

471, orsKAsros üli választottak volna!) Meglehet róla győződve t. közbeszóló képviselőtársam, ép ugy mint én meg vagyok erről győződve, hogy ily őszinte programm mellett nem választották volna meg a képviselő urat sem. T. ház! azt hiszem, hogy mint előbb mondottam, az ily őszinte nyilatkozat után kétesek lettek volna a jobboldali képviselő urak választásai. De egyet tudok, és ez az, hogy nincs rútabb bűn a világon: mint a reánk ruházott bizalommal való visszaélés. (Helyeslés bal felől.) Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, még t. ház, a jobb oldal és a kormány azon eljárását, mélyet követ ezen törvényjavaslatnál, és átalában minden oly törvényjavaslatnál, mely a nép érdeke ellen van irányozva. Az ily javaslatok tárgyalásánál a t. kormánypárt mélyen hallgat, mert azt szeretné, hogy az ily javaslatok csak ugy csendesen, minél hamarabb menjenek keresztül mindeu vita nélkül, hogy a nép észre se vegye, mikor, mikép és kik által vesztek el legszebb jogai. {Helyeslés bal felől.) Ha oly üdvös ezen javaslat, minőnek önök — kik elfogadják, — gondolják; miért nem állanak fel és bizonyitják be, hogy akkor, mikor a választók jogait megcsonkítják, ezt csak az ő érdekökoen teszik ? Miért nem állanak fel, és magyarázzák meg, hogy az alkotmányos fogalom azt hozza magával, hogy az, aki az ország terheit viseli: az jogokban ne részesüljön. Önök bölcsebbnek tartják a hallgatást. Igen, mert a nyilt, férfias küzdelemre sem érvekkel, sem erkölcsi bátorsággal fellépni nem mernek. Ezek után, t. ház ! miután az alkotmányosság fogalmával csak azt tartom összeegyeztethetőnek, hogy az, a ki az ország terheit viseli, a jogokban is részesüljön; miután én ezen javaslatot a közönségre nézve jogcsonki tónak, az ország érdekében károsnak lenni ismerem; miután én ezen javaslatot sokkal több kételyekre alkalmat szo]gáltatónak tartom, mint az 1848-iki választási törvény: magától értetik, hogy a törvényjavaslat bekezdő §-át sem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől). Jankovics Antal: Eitkán szoktam a t. ház idejével és türelmével visszaélni, de épen előttem szólott névrokonom különösen hangsúlyozta, hogy ezen oldalról nem szólal fel senki. Bátor vagyok előzetesen kijelenteni, hogy a napirenden lévő törvényjavaslat bevezető sorait elfogadom. Azokra pedig, a mik e házban ellenünk felhozattak, bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy ha mindazon vádak és gyanúsításokra, melyekkel elárasztattunk, nem felelünk: az egyrészt időkimélésből, de másrészt és leginkább azért teszszük; mivel mindazon kifogások, melyek a napirenden levő törvényjavaslat ellen SÉPV. H. NAPLÓ 18?; xxin. s márezins 27. 1872. 34.5 felhozattak: már az átalános tárgyalás alkalmával bőven megczáfoltattak. A mik pedig egyenesen pártunk ellen hozattak fel, azokat már 2, 3, sőt 4 évvel ezelőtt megczáfolták ugyané házban. És meg vagyok győződve, hogy azon t. képviselő urak, a kik bennünket hazaárulással, vagy jogok feláldozásával, vagy függetlenségünk odahagyásával vádolnak: igen szomorú ós kellemetlen helyzetben éreznék magukat mai nap, ha e többség azon egyezséget, a melyet önök jogfeláldozásnak, melyet önök árulásnak neveznek, azon kiegyezést akkor végbe nem vitte volna. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! bal felől.) A mi azon gyanúsítást illeti, hogy mi most ezen törvényjavaslatokat, melyek még a szőnyegen levő törvényjavaslaton kívül kivannak tűzve, csak bizonyos ár mellett akarnók keresztül bocsátani : ezt vissza kell utasítanom. A többség azon törvényjavaslatokon keresztül ment mindenképen, elvégezte azokat az osztályban, kitűzte azokat napirendre és megmutatta, hogy azokat tárgyalni akarná, ha abban akadályozva nem lenne. így, ha valaki árt követel: bizonyosan a t. ellenzék az, mely a lehető legnagyobb, sőt lehetetlen árt követeli, t. i. a parlamentalismus lelkének, magának a parlamentalismusnak feladását. (Helyeslés jobb felül.) Ha a t. ellenzék ennek útjában áll, azon vérző sebeket ejthet, igenis; de mi önmagunk saját kezünkkel halálos döfést a parlamentalismuson nem követhetünk el; és ha mi gyáván visszalépünk: akkor mi öngyilkosságot követünk el a parlamentalismuson; és valamint ezen párt dicsőségének tarthatja, hogy a parlamentalismust ezen országban kivívhatta; ugy bizonyosan ezen párt legnagyobb szégyenére válnék, ha azon parlamentalismust védelmezni és fentartani nem tudná. En e napokban észrevettem azt is, hogy igen nagy megütközéssel hallotta az ellenfél azon „válságos" szót, a melyet egy t. barátom megemlített. Megvallom, hogy magam is sem pártunkra, sem. hazánkra a jelen időben válságot nem látok; de látok mégis nagy válságot magára a parlamentalismusra ily eljárás mellett. Mert méltóztassék felvenni, nem Magyarországról szólok, de akármely más országról, hogy a parlamentben egy minisztérium valami hazaárulást, vagy akár mely nagy visszaélést, követett el és elvesztené a többség pártolását, de még 40—50 egyént megnyerhetne magának és azon 40—50 egyén hónapokig tön tudná magát tartani a parlamentben, mely idő alatt a legtöbb rosszat eszközölhetné a hazában, s hoyg ez valóban a 44