Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471
471. országos ölés márczius 27. 1872. o43 szorítja annyira, hogy az eddigi választók közül is számtalan ezerek fosztatnak meg azon jogoktól, melyekkel eddig birtak, s ez által a helyett, hogy a nép megnyugtatásán munkálna: azoknak kebleiben elégületlenséget kelt föl; pedig nézetem szerint minden kormánynak legelső kötelessége lenne a népek nyugalmát biztosítani még azon esetre is, hogy ha ezen elégületlenség a nép kebelében bármely okból fölidéztetnék; a kormány kötelessége azt hozza magával, hogy azokat lecsillapítsa: nem pedig, hogy tettei által önmaga idézze föl. Már pedig azt hiszem, hogy a t. kormány maga is elismeri azt, hogy a jogoktóli megfosztás elégületlenséget szokott kelteni. A jogcsorbitás tana pillanatilag egyeseknél phylosophiai resignatiót idézhet elő, ha tartós; a tömegnél zsibbadtságot és elfásultságot, de egyet nem eredményezhet soha: kielégítést, s a megelégedésnek azon nemét, amely nélkül minden politikai intézkedés csak ideiglenes, mert természeténél fogva csak addig tarthat, a meddig tart a kényszerhelyzet s a hatalom nyomása és igy a jogcsorbitás tana politikai elvvé alkotmányos államban nem válhat soha, mert nélkülözi azon egyetlen erkölcsi rugót, mi ennek főkelléke: a szabadságot. üe a jogcsorbitás tana nem levén semmi erkölcsi basisra fektetve nézetem szerint nem egyéb, mint a puszta erőszak egyik neme, az erőszak pedig a politikában gyakran alkalrnaztatik ugyan, s néha pillanatnyi sikerrel; de soha sem tartós eredménynyel, s igy ezt nemcsak az emberiség érzülete, de a felvilágosult tudomány is kénytelen elitélni. A jogcsorbitástana továbbá nemcsak czélszerütlen és szabadságellenes, hanem az a nép érdekei alásülyesztésére is a legnagyobb mérvben hat. mert míg a joggal bírás egy részről az öntudatot emeli, az egyének kebleiben önbecsérzetet kelt, magasztossági eszméket támaszt s nemes tettekre hevit: addig ellenben a jogoktóli megfosztás keserűséget, elkedvetlenitést és közömbösséget szülvén a keblekben, azt tunyává, könnyelművé és gyávává teszi. E mellett tanúskodik a rabszolgaság, a despotismus alatt szenvedett népeknek története. Az általam igen t. kormánynak jelenlegi törvényjavaslata tehát ajogcsorbitás tanára levén basirozva, hogy ha az jelenlegi alakjában minden módosítások nélkül fogadtatnék el: az a hazára nézve a lassan ölő méregnek egy nemét képezné polgárainak ugy érzületére, mint jellemére von^tnatkozólag, az elfekéiyedésnek egy nemét hordaná keblében. Én hazánkra nézve ezen tannak ellenkezőjét tartván üdvösnek, a kormány ezen tanát határozottan kénytelen vagyok visszautasítani. Legyen szabad még a kormánynak ugy a jelenlegi törvényjavaslati, mint az egész országgyűlés folyama alatti következetes eljárására vonatkozólag nézeteimet nyíltan, őszintén és leplezetlenül nyilvánítani. Ha teljesen meg nem volnék győződve az ellenkezőről, ha csak feltehetnem is azt, hogy a kormánynak ezen eljárását a meggyőződés vezérli: abban az esetben kárhozatomat keblembe fojtanám; mert minél bensőbb meggyőződésen alapul a köteles jég érzet: annál vádnélkülibb az ösvény, bárha az tévútra vezet is, melyen halad a tényező. Tisztelem én a meggyőződés emberét, mert még tévedésében is rejlik valami magasztosság. De önök uraim a kormányon nem mindent meggyőződésük szerint tesznek, az önök tetteinek két rugója illetőleg factora van. Az egyik a Bécsből jövő pressio, másik az önzés, vagyis hatalmuknak, illetőleg kormányon maradásuknak minél több időre való meghosszabbítása. Erre czéloztak az egész országgyűlés folyama alatt minden lényeges törvényjavaslatuk által, minők voltak a birói hatalom gyakorlatáról és a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló t.-javaslatok ; erre czélóznak legfőkép a jelen választási és az ötéves országgyűlésre szóló törvényjavaslataikkal. Ezek miatt odázták el, s szorították háttérbe ugy a haza felvirágoztatását, mint a polgároknak jobblétét czélzó reformkérdések tárgyalását, s ezek miatt hátrálják önök ezeket most is, s ez okból nem engedik tárgyal tatni a jelen reformkérdéseket sem. Tényleg bebizonyították tehát önök ez által, hogy kebleikben az önzés háttérbe szorította a kötelesség és a hazaszeretet eszméjét, (Ugy van!) pedig az önzés a nemesebb társadalmi fogalmak szerint csak oly lényeknek nem impu* tálható, kiknél az ösztön működik, nem pedig a lélek fensége vezérel. En a jelen körülmények közt pártolom Csernatony t. barátom módositványát. (Helyeslés hal felől.) Jankovics Miklós: T. ház! az átalános tárgyalás alkalmával bátorkodtam beszédemben e törvény ellen észrevételeimet átalánosságban elmondani, nem szándékom azokat ismételni, sem azokat, a miket számos elvtársaim nálamnál sokkal helyesebben és tüzetesebben előadtak. De miután a mélyen tisztelt jobb oldal 42 szótöbbséggel jónak látta e javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: szerintem ez alkalommal nekünk ezen oldalon, kik e javaslatot jogcsorbitásnak ismerjük, nincs más teendőnk, mint az, hogy küzdjünk e javaslat ellen továbbra is erélylyel és kitartással, használjuk fel a kormány mulasztásából, hogy ugy mondjam könnyelmű, de egyszersmind fölismerem, hogy malitiosus eljárása által adott azon alkalmat,
