Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

342 471. országos ülés mürezius 27. 1872. által vehessen részt abban, hogy ezen állam törvényhozó testületébe azon egyéneket küldhesse, a kikben ö teljesen bizik s akik legalább előleges föltevése szerint ott az állam érdekei mellett az ő érdekeit is képviseljék, (Halljuk!) ugy szellemi, mint anyagi jobblétének előmozdításán működjenek. De jogosított továbbá a társadalmi törvények psychologiai fölfogása szerint is, mert a társadalom, illetőleg az állam nem egyéb, mint az egyes egyének szövetkezése bizonyos föltételek alatt, a mely föltételek, illetőleg szerződések (Halljuk!) vagyis a későbbi elnevezések szerint törvények, a szövetség minden egyes tagjára nézve (Halljuk!) kötelezettségeket, illetőleg kötelességeket róvnak, de jogokat is tartanak fön, ami a szövetség eszméjénél fogva megint igen természetes; mert a józan gondolkozás elvénél fogva sohasem föltételezhető az, hogy a szabadon szerződő felek közt oly egyoldalú szerződés köttessék, mely az egyik félre csak terheket, súlyos kötelezettségeket róvna a részére való minden jogföntartás nélkül, s anélkül, hogy részére abból bármi csekély előny is káromolnék. Minden fölnőtt polgár tagja lévén ezen szövetségnek, igen természetes, hogy kell, hogy befolyást gyakorolhasson legalább a választások által azok megválasztására, a kik ezen szövetségnek ügyeit intézik, költségeit megállapítják, törvényeit a szükséghez képest módosítják vagy a kor kívánalmai szerint átidomítják, vagy helyettük egészen ujakat is hoznak, a szerint, a mint a szövetség összege, vagyis az állam érdekei kívánják, vagy az állam polgárainak jobbléte igényli. De jogosítottak továbbá már a létező törvények szelleménél fogva; mert az 1848. törvények világosan kimondják a törvény előtti egyenlőséget, már pedig az egyenlőség eszméjével én legalább sehogy sem tudom összeegyeztetni, hogy egyik egyén azért, mert egy vagy két holddal, vagy néhány forintnyi értékkel kevesebbje van, mint a másiknak: kizárassék a választói polgárjog legszebb gyakorlatából, legyen bár sokkal értelmesebb és becsületesebb jellemű egyén, mint a másik, aki választói joggal bir. Ezek, t. ház, az átalános választási jogra vonatkozó elméleti nézeteim, melyek részemre Henszlmann Imre képviselőtársam és barátom által fönhagyattak, ki oly tüzetesen, oly sokoldalulag szólott e tárgyhoz elméleti szempontból, habár nézeteiben sok részt nem osztozom, és vele nem értek egyet; de mondom, csakis ennyi az, mi nézeteimből elmondandó részemre fönmaradt, mert ismétlésekbe esni nem akarok. De ki kell nyilatkoztatnom, t. ház, még azt, hogy én ezen átalános szavazati jognak gyakorlati alkalmazásától sem félek; nem félek pedig azért, mert minél több joggal, szabad institutiókkai bir valamely nép: annál kevesebb oka van, és kevesebb hajlamot szokott mutatni azokkal visszaélni. (Igaz! Ugy van! bal felől) Erről tanúskodik a történet is, mi ismét igen természetes: mert minden nemzetet öntudata tesz nagygyá, az öntudatot pedig egyedül a jog teremti. A fönebb előadott nézeteim alapján, habár teljesen egyetértek is az indítványt tevő Madarász t. barátommal, mindamellett én az ő e tárgybani nézeteinek jelenlegi alkalmazását, illetőleg jelen törvényjavaslatba beékelését nem óhajtom; de arra nem is szavazhatok — nem azon okoknál fogva, melyeket némely elvbarátaim nyilvánítottak, t. i. a haza polgárainak még nem kellő érettségét s ez okon az átalános szavazat behozatalának időelőtti voltát hozván fői: mert én arra a magyar népet teljesen érettnek tartom; de nem szavazhatok rá azért, mert én ily összetákolt annyi sok hibát és hiányt rejtő törvényjavaslattal, mint a jelenlegi, nem tartom összefórőnek az átalános szavazat kimondását: mert ehhez nézetem szerint épen ugy illenék, mint a mesebeli állatra az oroszlán bőre; hanem igenis kívánom azt, hogy a legközelebbi országgyűlés alkalmával készíttessék az átalános szavazat elvére fektetve s a titkos szavazati jog alkalmazhatásának érvényben hagyásával egy egészen uj, minden kellékkel ellátott világos, összefüggő s e haza minden polgárára, természetesen Erdélyt is mint e haza kiegészítő s alkatrészét ideértve, egyenlően kiható választási törvény. így én jelenleg Madarász József t. barátom indítványát csak mintegy kitűzött zászlót üdvözlöm, a mely felé mindnyájunknak törekedni kell, alatta sorakoznunk. S hogy ezen zászló bennünket, kik alatta küzdeni fogunk, győzelemre fog vezetni: az nekem nemcsak reményem, de biztos hitem és meggyőződésem. Mert ezen zászló egy nagy eszmét képvisel, az egyszer megszületett nagy eszmék pedig, valamint a lélek, halhatatlanok, az erőszak által elnyomathatok ugyan egy időre; de a legzsarnokibb elnyomatás által sem semmisithetők meg soha, mint a durvább anyag, a mely elvész és elhamvad, hanem élnek és elébb-utóbb felszínre vergődve kiküzdik magukat és diadalt aratnak, miként a nap előtör a sötét fellegek mögől, jeléül annak, hogy nincsen sötétség oly vastag, a melyen áttörni ne birion a világosság hatalma. De a kormány nem követi ez intő jelet és a helyett, hogy e zászló felé bárcsak némileg is közelednék: épen ellenkező irányban halad s igy attól mindinkább eltávozik; mert a jelen törvényjavaslatában is a helyett, hogy ő a jogokat kiterjesztené és a választási polgári jogban t öbb egyént kívánna részesíteni, azokat meg-