Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

471. országos Ülés márczius 27. 1872 hoztak, és kimondta, hogy ezáltal veszélyeztetve látná r az egészet. Én azon aggodalmakban, melyek némely képviselőtársamat vezérjik, a multak után ítélve jelenben is, nem osztozom ugyan, de azért őket kárhoztatni nem fogom, hogy az átalános szavazatijog behozatalát még most korainak tartják. Én igenis kívánom az átalános szavazati jog behozatalát, azon hosszas tapasztalatok után, a miket e részben tettem. Én ugyanis 1844 óta mindig ugyanazon egy kerületben választattam meg képviselőnek, pedig választóimnak nyolcz kilenczed része a szegényebb osztályhoz tartozik; mindennek daczára tiszta meggyőződésüket követték és mindenféle vesztegetéseknek ellenállottak. En tökéletesen érettnek tartom e választókat az átalános szavazatra, annyival is inkább, mert nem tudom, hogy lehessen eltalálni az igazságos mértéket, hogy hol kezdődik a census ós hol van az, a mi a veszedelmet megakadályozza, és nem tudom, ki találhatja el azon arányt, hogy azt mondhassa valaki egy egyénről, hogy az már nem azon elemhez tartozik, mely az átalános szavazatra már érett. Ami a nemzetiségi kérdést illeti: ezzel szemközt — s mondhatom, hogy nem minden ok nélkül — számtalan alkalommal láttuk, hogy egyes vezérek e tekintetben kívánalmaikat túlhajtván s a szenvedélyekhez ragaszkodván, oly irányban vezetik a népet, melyet bizony nem kellene követnie. Hanem, uraim, ezt a nemzetiségi kérdést Európában jelenleg minden állam, minden hatalom felhasználja. Hiszen mi volt más a franezia-német háború is, mint nemzetiségi kérdés, egyik fajnak a másik fölötti uralmi kérdése. Nálunk, hol a nemzetiségek a lakosságnak átalában felét vagy talán annál is nagyobb számot képeznek, mint maga a magyar faj, nagyon meg kell gondolni a dolgot: vajon az által, ha a nemzetiségeknek nem adjuk meg hason mértékben a képviselőválasztás jogát, nem-e ellenkező eredményt idézünk elő, mint a mit akarunk ? Valamint a közópszázadokban a reformátió korszakában a vallás kérdését használta eszközül minden hatalom, s mindig az volt a szó, hogy ami történik, a vallás védelmére történik: ugy most a nemzetiségi kérdés a jelszó, mert a vallás tekintetében annyira felvilágosultak a népek, hogy az az eszme többé nem olyan, melylyel az embereket egymásra lehetne vinni, s épen azért egy pár e téreni izgatót kivéve, ma a vallás kérdésével fel is hagytak, s a nemzetiségi kérdés jött helyébe. Pedig mint a történelemből tudjuk, a vallás is csak köpönyeg volt a hatalmasok kezében. A nemzetiségi eszmével sok nemes, de sok nemtelen czél is érvényesittethetik. De bocsássanak meg, én megengedem, hogy a szavazatjog átalánositása mostani társadalmi életünkben máról holnapra némi ellentétes eredményeket szülne; hanem ón meg vagyok győződve, hogy ki fogná az magát forrni, s hitem szerint épen ez utón kellene az általam emiitett sebeket meggyógyítani. Ez teljes meggyőződésem s azért pártolom Madarász képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés hal felől.) Körmendy Sándor: T. ház! A házszabályok értelmében, szavaim értelmezése végett vagyok bátor fölszólalni. Salamon t. képviselőtársam fölvilágosított engem arról, hogy a t. balközépnél e kérdés nem pártkérdés. Ezt tudomásul véve, nagyon természetes, hogy azt, mit a pártra mondottam : azt csak az onnét szólókra értettem. De azokra is, azon szempontokból, melyeket Salamon t. képviselőtársam fölhozott, engedtessék meg, hogy kimagyarázzam magamat, miszerint csupán egyetlenegy kérdésre nézve állítottam azt, hogy az ő álláspontjuk a régi conversativekével ós a mai jobboldaléval egy : tudniillik a mennyiben abból az indokból védelmezték a fölszólalók saját nézetöket a Madarász által beterjesztett törvényjavaslattal szemben, hogy az még korai. Ezen egyetlenegy indokra nézve mondottam azt; természetesen többi érveikre nézve egyátalában nem érthettem. Azt hiszem: ez megnyugtatja őket, hogy insinuálni egyátaíában nem akartam. Domahidy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Madarász József t. barátom és képviselőtársamnak indítványát az átalános szavazatjogra vonatkozólag elméletileg nemcsak elfogadom, de azzal lelkem meggyőződésem szerint teljesen rokonszenvezem; mert nézetem szerint is ugy a természet törvényeinek szigorú követelményei, valamint a társadalmi törvények psychologiai fölfogása szerint erre minden nagykorú polgár jogosítva van azok kivételévei, akik magukat a társadalom követelményeivel meg nem egyeztethető vagyis erkölcstelen viseletök által erre méltatlanokká teszik s önmaguk zárják ki magukat ezen jog gyakorlatából. A természet törvényeméi fogva jogosítva vannak, mert a társadalom eszméje alapján minden polgár már születésénél fogva tagja azon társadalomnak, illetőleg államnak, a melyben született s a melyben nevelkedett; igen természetes tehát, hogy ha azon kort eléri, midőn ezen államnak terheit viseli, költségeit az adó-fizetések által fedezi, védelmében az átalános hadkötelezettség által részt vesz érette, ami előtte a legdrágább, vérét és életét áldozza, fölvirágzására és vagyonosodásának előmozdítására, habár csak közvetve is, mint napszámos (Halljuk!) testének verítékével működik: legalább a választási jog gyakorlata