Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

336 471. országos ülés márczius 27. 1872. azaz a kötelességek tekintetében teljesen egyenlők vagyunk, — az osztó igazság azt kívánja, hogy egyenlők a jogokban. Mi alapon ad a törvény választási jogot bárkinek, bármikép vitassuk, bárminő elméleteket állítsunk fel e tekintetben, bárminő iskolának vagyunk tanítványai e szempontból, egy pontra vitetik vissza minden indok, arra t. L, hogy kinek-kinek azon alapon adatik választói jogosultság, hogy ő az állam föntartásának tényezője. De nem tényezője-e t. ház minden ember, ki csak államban lakik, az állam föntartásának 1 Kérdem, ha az a béres, a ki a virilis szántóföldeket szántja, az a szántógyermek, a kit jó lenne, ha az oktatásügyi miniszter ur figyelmébeu részesítene, az a szántógyermek, a ki az öreg béres mellett naponként 20 krért mulasztja az iskolát, hogy urának ezáltal valamit megtakarítson, saját emberi művelődési érdekeit pedig áldozatul hozza; vagy azon bányász, a ki a nervus rerum teremtője; vagy azon gyáros, ki nélkül ma is fügefalevelekkel takaródznánk, vagy kaczagányos apáink párduczbőrében. vagy medvebőrében kellene járnunk; és átalában mindazok, kik az annyira összeszőtt, összefont társadalmi viszonyoknál fogva magukat ki sem vonhatják az állam föntartása kötelezettségéből: nem épen ugy tényezői-e az állam föntartásnak, mint pl. a miniszter, a ki éhen halna a szántóvető nélkül; avagy azok, kik a hadak sorsát intézik, kik nem tudnának győzelmet kivívni mindazon tényezők nélkül, melyekről szólottam? Ha tehát t. ház, az államföntartásnak tényezője minden ember: kell, hogy azon jogokban is, melyeket az állam ad kölesönben azoknak, kik az államföntartás tényezői, szintén részesítve legyenek valamennyien. Szerves testben — senki sem tagadja, — hogy a sziv-, gyomor-, vér-, vagy idegrendszer külön-külön főtényezők: de egyik is, másik is mégis annyira nélkülözhetlen a szerv életben, működésben tartására, hogy kevesebb fontosságot, vagy nagyobb jelentőséget még alárendeltebbeknek látszó szerveknek sem tulajdonithatunk. Ily összeköttetésben van t. ház, az államban az emberiség. Ki merné állítani, hogy főbb az egyik, alárendeltebb tényező a másika Vagy ha elismerjük is azt, hogy az egyik és a másik alárendeltebb; de azt nem fogja senki állithatni, hogy nélkülözhető az egyik vagy a másik. Nézzük társadalmi szempontból t. ház, a kérdést. Eddig az európai társadalom, de különösen hazánk társadalmi viszonyai mintegy rétegenként állottak egymás mellett, anélkül, hogy egymásra kölcsönösen hatással lettek volna. Ma már a helyzet Európában átalában, de hazánkban is, meglehetősen megváltozott, és napról-napra inkább változik; ma már egyik réteg a másik réteget annyira áthatja, hogy az elkülönítést alig lehet megtalálni. Meg lehet ezt ugyan találni ebben a törvényjavaslatban is; de tessék megkeresni, nem fogják önök azt itt anynyira megtalálni, mint az életben. Ma már Európa egy nagy egész, magába ölelve fel annak minden államát; s ezen behatás, ezen befolyás alól hazánk sem vonhatja ki magát. Ma, midőn az európai emberiségnek a gőz úgyszólván vérrendszere s a villany idegrendszere: ma ezen közlekedési s összeköttetési orgánumoknál fogva oly nagy a társadalmi egyesülésre való napról-napra, lépésről-lépésre folytonosabb törekvés és előhaladás, hogy azok, a kik még máig is elkülöníteni akarják az embereket a szerint, a mint más- és másképen foglalkoznak: valósággal a kor irányával jönnek ellentétbe, mintegy gátul, mintegy kőül dobják magukat a folyam medrébe, hogy az annyival nagyobb rohammal legyen aztán kénytelen saját irányát folytatni, saját jogát mintegy kivívni. Mióta, t. ház, a munka nem lealáz, de felmagasztal, és ennek ellenkezője, a heverés az, a mi bármi vagyoni jólét mellett is nem ad többé, nem szerez többé tiszteletet senkinek; de sőt az ellenkezőt szerzi; ma már különbséget akarni tenni t. ház, munkás és munkás között, — mert munkás mindenki, akár kezével, akár fejével, akár lábával dolgozzék is, mint azt Tisza László t. képviselőtársam is elismerte, — ma már munkás és munkás között különbséget akarni tenni, tehát mintegy osztályozni az emberiséget: ez a munka lealázása. Szabad-e e szerint t. ház az egyiknek még előjogot is adni, mint pl. ebben a választási törvényben mindjárt az 1. §-ban javasoltatik, hogy azoknak, a kiknek egyátalában nincs más jogczimök, mint a múlt, előjog adassék azok fölött, a kiknek jogczimök a jövő. Ha önök a múlt számára akarnak törvényt alkotni: tegyék ezt saját számukra; elismerjük, hogy önök a múltéi, de kérjük, hogy a mi számunkra, kik a jövőé vagyunk, ne méltóztassanak ilyen törvényt hozni akarni. (Helyeslés.) Ilyen eljárás t. ház, provocálni fogja a sértett felet, és midőn önök bölcseségökben azt hiszik, hogy ily törvények lesznek épen jók, épen a közbékét, a közrendet és köznyugalmat biztosítók: rövid időn talán azt fogják észrevenni, hogy nagyon roszul, nagyon felületesen számítottak. E kérdés még, t. ház, ugy látszik nem csupán társadalmi kérdés, hanem a politikai eszély* kérdése is. Az európai társadalom, mint már fönebb érintettem, nagy átalakulásnak néz elé. Mindenki tudja t. ház, hogy ezen átalaktilást már régen megkezdte a gondolkodó emberiség, ennek már számos nagy küzdelmei, harczai vol-