Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

471. országos ölés márczins 27. 187?. 335 zek meg t. ház, hogy én nem fogadhatom el ezen bekezdés! annálfogva sem, mert ezen kifejezés által számos kételyre, eltérő magyarázatokra ad alkalmat, s az 1848-diki törvényezikk s annak nagy alkotói méltánytalanul sújtatnak. De én azért sem fogadhatom el e bekezdést t, ház, mert az is mondatik, hogy „az erdélyi 1848. második törvényezikk a választói jogosultságra vonatkozó határozati stb.", azaz szól az 1848-iki második törvényczikkről, a mely pedig már mint nem létező, kell hogy tekintessék, a melyről tehát kell, hogy nulla quaestio fiat. De azért se fogadhatom el, t. ház, mert ez mondatik benne: hogy a „következők rendeltetnek/' Én tudom, t. ház, hogy a törvény rendelkezik; de megvallom, az ily kifejezést még se szeretem egy törvény szövegében, az nagyon gúnyos Bach-szerü. En azt óhajtom, hogy a törvény legyen annyira jó, annak elvei annyira helyesek, hogy annak hódoljon meg minden honpolgár, minden polgári érzet, hogy ne kelljen annak rendelkezni, hanem intézkedni; tehát mondom: ezért sem fogadom el; végre azért sem, mert ha eme bekezdést elfogadjuk: ép ugy járunk, mint a czimkérdésnél, hogy kénytelenek leszünk mintegy azon elvből, — mely itt már megpendittetett — kiindulva, a többire is mintegy beleegyezésünket adni. De ha ez mégis elfogadtatnék a t. túlsó oldal által, akkor ajánlanám figyelmébe a következő szövegezést: miután az 1848-iki törvényczikkelynek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai az 1848-diki törvényekben kifejlett jog és társadalmi helyzet a haladókor követelményeinek meg nem felelnek, miután az erdélyi 1848. Il-ik törvényezikk törvényerővel nem bir, a következők határoztatnak." Most áttérek t. ház, Madarász t. képviselőtársam által beterjesztett indítvány szövegezésére, illetőleg annak védelmére. Az átalános szavazat mellett, mely azon indítványban le van téve, annyi indok, annyi érv harezol, hogy a mellette felszólalók nem a miatt jőnek zavarba, hogy vajon milyen érveket és indokokat hozzanak fel mellette: hanem hogy hogyan válogassák ki a sok közül a fontosabbakat, hogyan állítsanak össze mintegy logikai lánczolatot. En, t. ház, azon kezdem, hogy ha nem tagadom, hogy a természet elég bölcs és igazságos az emberek közt különbséget nem tenni a szerint, mint az egyik bíborban vagy rongyok közt, palotában, vagy kunyhóban, vagy tán épen istálóban, barmok jászolában született; ha a természet elég bölcs és igazságos nem a szerint osztani ki az emberek közt a tehetségeket és megadni egyiknek vagy másiknak azon képességet, melyek által lesz az ember nagygyá, bölescsé, igazságossá, vagy megtagadni a másiktól mindezt csak azért, úgynevezett alacsony sorsban született: akkor kérdem, t. ház, vajon helyes-e méltányos-e, igazságos-e, hogy épen az emberek emeljenek egymás közt mintegy chinai választófalat, hogj

r egymást el különítsék egymástól azok, kik testvéreknek születtek? Pedig a censusra fektetett választási jog már maga azt teszi, az már nem egyébb mint ugyanannyi választófal, a hány a census. Ha megnézzük azon törvényjavaslatot, mely elénk van terjesztve, ha látjuk, hogy annak a választói jogosultságról szóló szakasza 9, és ha látják, hogy ezen egyes szakaszoknak még alosztályai vannak; ha be kell látnunk azt, hogy mintegy 12 osztályba soroztatik a hazai jogosultak száma, tehát mintegy 12 féle kaszt állíttatik fel a honpolgárok közt; ott van mindjárt az első szakaszban a kutyabőrösök osztálya, a 2-ik szakasznak 1-ső része szól a törzsökös telkes gazdákról az úgynevezett „kékbeliek"-ről, ezekről a nép aristokratáiról, míg a másik része szól a bocskorosok osztályáról a harmadik szakasz a) kikezdóse mintegy az ország főbb részét képviseli az úgynevezett „kékvérüek"-et, kiknek származása visszamegy a legmesszebb időig; a b) pont az úgynevezett nyárspolgárokat, hausherreket, vagy a középkort; a c) pont az újkort, vagyis a tőzséreket, a 4-ik pont a kevert népeket; az 5-ik pont a szatócsokat; a 6-ik pont a pbilistereket; a 7-ik pont a dii minorum gentiumot: a 8-ik az úgynevezett fullajtárokat; a 9-ik a svajezi gardát, mire a kormánynak oly szüksége vau, a mire bizton számithat. De a t. ház, hogy ily kasztrendszert hozzunk létre társadalmunkban: azt én részemről nemcsak szükségesnek nem,de helyesnek sem tartom sőt épen károsnak; biszugy is ez az emberiség minden bajának nem fő, de egyedüli forrása, hogy ámbár vallásos hitünk ép ugy, mint a tudomány nyomozódásai, mint az elmélet egy eredetre, egy származásra viszik vissza az emberiséget, nemcsak faj, nemcsak nemzetiség szerint; még is családok szerint egészen különválasztják az embereket, mintha azon kaszt vallásnak, a mi Ázsiában annyira honos, a mit pedig a magyar nemzet onnét nem hozott magával, — volnánk tagjai; vagy mintha diesőithetnök a pogány Róma ama vallását, mely az egyesek uralmát a tömeg szolgasága fölött biztosítván, tudott ugyan nagy államot alkotni, de föntartani nem volt képes. Ha t. ház kötelmeink egyenlők: kell hogy legyünk osztályos testvérek egymás iránt a jogokban ; — azt hiszem, pedig nincs senki, a ki kétségbe vonná, hogy a polgárok kötelmei egyek,