Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471
334 471. országos ülés mái crfns 27. 1872. a honvédelmi miniszter ur előterjesztette nem rég a Ludovicea academia iránti törvényjavaslatot, és ebből látom, hogy minden ugy megy, a mint a jóravaló magyar embernek kívánnia kell. Hanem a pénzügy- és a kereskedelmi miniszter urak még nem feleltek. A pénzügy- és a kereskedelmi és iparminiszter urakhoz kérdést intéztem az iránt, hogy minő állapotban van a selmeczi bányászakadémia, ás a magyar- óvári gazdasági intézet. Azt kérdeztem interpellatiomban, hogy minő tárgyak adatnak elő magyar nyelven, hány tárgy, és mely tárgyak adatnak elő német nyelven e két intézetben. Azt hiszem, hogy ezekre felelni nem nagy munkába kerül, és mégis már 4 hónapja, és feleletet még nem kaptam. Bátor vagyok tehát interpellatiomat megújítani, és a miniszter ur válaszát sürgetni. Jámbor Pál jegyző (olvassa Táncsics Mihály interpellatióját.) Kérdezvény a pénzügyi-, és földmivelés- ipar- s kereskedelmi miniszter urakhoz. A selmeczi bányász-akadémia és a magyaróvári gazdasági intézet ügyében még a múlt évi deczember hóban intéztem a t. miniszter urakhoz kérdést, melyre azonban ez ideig szükségtelennek tartották válaszolni: kényszerítve érzem magam azt annál inkább megújítani, minthogy a jelen országgyűlés vége felé közeledik és a nagy fontosságú ügy iránt magamat tájékozni óhajtom; kérdem tehát: 1. Mily tantárgyak adatnak elő ezen intézetekben magyar nyelven? 2. Szándékoznak-e a miniszter urak akkép intézkedni, hogy a jövő iskolaév kezdetével minden tantárgy magyar nyelven adassék elő? Elnök: Közöltetni fog a kereskedelmi miniszter úrral. Következik a napirenden levő tárgy fölötti megszakadt tanácskozás folytatása. Körmendy Sándor: T. képviselőház! Megvallom, nagyon sajátságos helyzetben érzem magam a jelen vita alkalmával, mert egy oly bekezdés ellen szólani, a melynek védelmére a jobb oldal részéről egy szó, nem hogy egy érv is nem emelkedik, egy oly módositvány mellett szólalni fel, a mi ellen viszont nem egy érv, de egy szó sem emelkedik ugyancsak a tul oldal részéről, megfelelni ez oldalon ülő elvtársaimnak: azon hitben kellene lennem, hogy az itteni bekezdés kihagyása elfogadtatik, Madarász t. barátom indítványa helyeseltetik, és igy tán szólanom is fölösleges. Ha tudnám, t. ház, hogy a dolog ugy állana, mint a hogy mutatkozik: valóban szívesen elallanék a szótól; de attól tartok, hogy a helyzet más. önök ott a túloldalon még az eddig hallottaknál is több és több érvre várnak, hogy magukat meggyőzetni engedjék. Bátor leszek tehát én is nézetemet elmondani. Én mint már jeleztem, két részt látok a jelen vitában. Egyik rósz: a bekezdés mellett, vagy ellen; a másik: Madarász József t. képviselőtársam indítványa mellett, vagy ellen. A bekezdés mellett vagy ellen kevesen szóltak; de én ez ellenében is szükségesnek tartom elmondani indokaimat. Kihagyását tartom nemcsak helyesnek, de szükségesnek is azért, mert én a törvényben nem látom helyét a prologoknak. Legyen a törvény t. ház, tiszta, a maga szövegében teljesen átlátszó hogy ne kelljen azt a bevezetésben mintegy magyarázni, indokolni s ajánlani; ajánlja az maga magát. E szempontból tehát, mint átalában minden törvényjavaslatnál, nem tartom eorrect dolognak a bevezetéseket, nem tartom azt szükségesnek itt sem. De tovább megyek. Én e bevezetésben csak egy apológiát látok; a minisztérium mintegy védelmezi általa álláspontját azon merénylet ellen, melyet az 1848-ki törvények ellenében elfoglal. Azt mondja ugyanis : „Miután az 1848. V. t. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai számos kételyre és eltérő magyarázatokra adtak alkalmat, a következők rendeltetnek". Bocsánatot kérek, t. ház, az 1848-ki V. t. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai nem adtak sem kételyre, sem eltérő magyarázatokra alkalmat. Az 1848. t. czikk tiszta, határozott és világos; hogy félremagyarázták országszerte igen sokan pártszenvedély és egyéb tekintetekből: az igaz; de a kétely, az eltérő magyarázat indoka nem magában a törvényben van, hanem van azon emberekben, akik azt félremagyarázták, akik azt eltérőleg alkalmazták. De kérdezném a t. belügymiriszter urat, ha érdemesnek tartaná a törvényjavaslat tárgyalásánál jelen lenni, — s miutén nincsen jelen — kérdem a t. előadó urat, ha t. i. szives lesz meghallgatni: vajon van-e, vajon lehet-e oly törvény a világon, melyet félremagyarázni s eltérőleg alkalmazni ne lehetne? Hát vajon a i most beterjesztett törvényjavaslat olyan-e: hogy ahoz magyarázat nem fór ? Hisz az átalános vita alkalmával nagyon is sokan kimutatták, hogy ehhez még sokkal több magyarázat fér, hogy ez még sokkal több eltérő magyarázatra ós intézkedésre fog alkalmat adni; ha kétségbe vonná: kész volnék ezúttal ezt is bebizonyítani; de miután nem vonja kétségbe, bár itt jogosultan nyii latkozhatnám, ezt elhallgatom. Csak annyit jegy-