Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

47Í. országos ülés márczins 27 1872. 329 vid negyed órát most igénybe vennem a végett, hogy egy, a székelységre igen nagy sulylyal nehézkedő mulasztást helyre hozatni igyekezzem. A néma gyermeket anyja sem érti meg, s igy ha bajainkat, sérelmeinket elhallgatjuk, a t. ház tájékozatlan levén, a legjobb akarattal sem segíthet; valamint a kormánynak is fönmarad azon kibúvó ajtaja, hogy senki által ügyeimé fölhiva nem levén: a mulasztásért felelősség nem érheti. E kettős ok késztet engem most a felszólalásra. T. ház! Azt hiszem, hogy őseink bölcs politikát követtek akkor, a midőn a hazánkat keletoldali támadások ellen fedező székely népet oly kedvezményekben részesítek, melyek az összhazát annyiszor megoltalmazó hős népcsoport hadászati kifejlődését és jólétét — mi a honvédelemben csak fokozta erőkifejtését — megállapitá. Ma fájdalmasan kell meggyőződnünk tisztelt ház arról, hogy ezen fontos országlási elv — melyet a nagy Bocskay végrendeletében oly meghatóan és nyomatékosan formulázott — egészen feledésbe ment; mert a szókelységről, mint a haza legtávolabb eső részéről itt a központon egészen megfeledkezni látszanak; hisz a székelység érdekei naponta más érdekeknek rendeltetnek alá, s akkor, a midőn az ország terheit hordozzák: annak javadalmaiból vajmi keveset élveznek. Pedig, t. ház, én alig hiszem, hogy fajunk ezen leghősiesebb csoportjának szükségessége megszűnt volna; én korántsem látom még hazánknak jelenét és jövőjét amiyira biztosítva, hogy a székely fegyverek horderejét ignorálhatnék, s e népeeske létczéljáról és hivatásáról megfeledkezhetnénk. Pedig, t. ház, ha a Székelyföld továbbra is jelen feledett és mellőzött állapotában hagyatik: akkor, a mint más alkalommal már felemlítem, néhány évtized alatt népességének fele része hazájából való kivándorlás egyedüli menedékére lesz kárhoztatva. Múltkor megjelöltem azt, hogy a székely kivándorlásnak óvszere, a kincstári birtokokra való letelepítés és a Székelyföldnek gyártartománynyá való átalakításában található fel. De, hogy azzá lehessen : szükséges egy gyártársulat alakítása mellett az is, hogy vasutaink ne kerüljék el, mint eddig következetes rendszerességgel tevék, a székely területetet; mert én valójában nem tudom megérteni azon furcsa jelenséget, hogy vasutaink eddig valahogyan történtek; de akként vezettettek, miszerint azok a Székelyföldet minden irányban kikerülték, elannyira, hogy ma a Székelyföldnek másfél folyó mértföld vasútja van csak — Nyárádtőtől Maros-Vasárhelyig — s ennél többet a jelen tervezet szerint kapni sem fog; mert a tövis-brassai fővonal, mely az eredeti tervezet szerint a Nagy-Küküllő KBPV. H. NAPLÓ 18-f-f XXIH. völgyén egészen a Székely - Udvarhely közeli Oczfalváig volt felvezetendő, Héjasfalvánál a Székelyföldtől eltéritttett; hja mert Szász-, Kezdi és Kőhalom szék csak igy nyerhetett vasutat ; odább Brassó kedveért ezen vasút két mértfölddel hosszabbittatott meg, s még ezzel sem látszanak az önhaszonlesők megelégedni: hanem mindenképen oda tőrekednek, hogy a vasút ne az Ojtoznál vezettessék ki a hazából, hová nagy Széchenyink is tervelte, hol a kivezetés legkönnyebben eszközölhető, s hol Eománia kormánya is legszívesebben eszközölné a csatlakozást ; hanem, hogy a Brassóhoz közeli Bodzánál vezessék azt be, a mi által nem kétlem, hogy némely magánosok és Brassó sokat nyerne ; de a miként Udvarhelyszék 90,000 lakosa Kőhalom székért, ugy Három szék 110,000 lakosa Brassóért fosztatnék meg a vasúttól és annak hasznaitól. En azt hiszem, hogy amaz országrész iránt mutatkozó ily mostohasággal szemben a t. ház jogosultnak fogja találni felszólalásomat, és indokoltnak azon interpellatio alakjában beterjesztett indítványomat, hogy a Székelyföld eddigi mellőztetésének némi részben való helyrepótlása czéljából egy rövid szárnyvonal Héjasfalvától Székely-Udvarhelyig kiépíttessék. Ezen szárnyvonal mindenütt a Nagy-Küküllő terén, egyenes helyen minden nehézség nélkül lenne vezethető, mindössze csak 3% mérföld hosszú, s az építkezési anyagok közelsége és a munkaerő olcsó volta mellett nagyon kevésbe kerülne. Egy ily vasúti szárnyvonalnak előnyét nemcsak Udvarhely szék és a megközelített Csik szók, tehát 200,000-nyi nép, hanem maga az állam is élvezné, a mennyiben a most teljesen elszigetelt parajdi sóaknák is megközelittetnéuek, mi Erdély keleti része ez egyetlen sóbányájának termelését óriási mérvben emelné, sőt lehetségessé tenné a közvetlenül e vasút mellett levő udvarhelyi sótömzsnél egy uj bánya nyitását is. S végre ezen szárnyvonal az államnak terhére bizonynyal nem lenne, a mennyiben a sószállitás, a szent-keresztbányai nagymérvű vasgyártás, fa, ásványvizek szállítása, és a vonalán eső két városnak kiviteli kereskedése a kamatbiztositás veszteségei ellen biztosithatják az államot. Nem akarván a t. ház idejét és figyelmét továbbra igénybe venni, interpellatiom támogatására, és jogos voltának kitüntetésére csak azt vagyok még bátor felhozni, hogy ha Nagyszeben a haza ügyéhez nagyon ritkán hű város, mely önmagában semminemű kereskedelmi előnyöket felmutatni nem tud, megérdemelt egy roppant nehézségek leküzdésével elvezetett s óriási összegbe kerülő 8 mértföld hosszú vasúti szárnyvonalat: akkor a hazához mindig hü, annak 42