Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

470- országos ülés márczins 26. !872 325 fokozatos fejlődés következtében, a maga utján: akkor hazánk kétségtelenül a cultura egy magas fokára fog állni ; mig másrészről nem óhajtom, hogg

r ezen igen szép jognak gyakorlására az alkalom idő előtt jöjjön el mert attól tartok, hogy előlépés, helőhaladás helett visszalépés, hanyatlás volna a következés És itt nem hagyhatom észrevétel nélkül azt, a mit Csernatony t. barátom a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag mondott, bár azt hiszem, hogy ő is ugy értette szavait, a mint én azt magyarázni kívánom; és csakis azért hozom fel ezt, mert azt hiszem, hogy ő nem magyarázta ki szavait elég világosan. 0 azt mondta, hogy mig hazánkban a nemzetiségi kérdés dúlni fog: addig ő az átalános szavazatjogot nem véli megadhatónak. Én azt hiszem és meg vagyok győződve, hogy a nemzetiségi kérdés nem áll szoros kapcsolatban az átalános szavazatjoggal; (Helyeslés.) én ugy hiszem, hogy az átalános szavazati jog nem nemzetiségi, hanem kizárólag culturai kérdés. Ha hazánk polgárainak nagy része fel fog emelkedni a- műveltség azon fokára, a mely fok e szót „műveltség" méltán megérdemli: akkor — hitem szerint — el fogja veszíteni a roszul értelmezett nemzetiségi kérdés élét és fulánkját, és az kellő és valódi értékére fog visszavezettetni; (Halljuk!) mert akkor a polgároknak legnagyobb része meg fogja egymást érteni, egyesülni fog a polgárok legnagyobb része a szellemi és anyagi közös érdekeknek létesítése a haza nagyságának emelése és biztosítása körül; (Helyeslés.) és azon agitátorok, ha vannak ilyenek, a kik talán centrifugál törekvéseket tanúsítanak: elvesztik lábuk alól az alapot, elvesztik a földet, mert a müveit népek a nemzetiségre való tekintet nélkül meg fogják egymást érteni és e hazában meg fogják érteni, hogy „a nagy világon e kivül nincsen számukra hely." Én igy fogom fel, igy akarom magyarázni Csernatony t. képviselőtársam nyilatkozatát, én óhajtom, a mint jól tudom, hogy ő is óhajtja a haza minden népének miveltségét nemzetiségre való tekintet nélkül: és akkor meg vagyok győződve, áldás és üdvös lesz hazánk népeire az átalános szavazatjog; mig a jelen pillanatban, talán meglehet, hogy erős kifejezéssel élek, de kimondom, hogy: kés lesz az a gyermek kezében. Madarász t. képviselőtársam midőn Ghyczy Kálmán t. barátomnak a fölött, a ki azt mondta, hogy: a nemzetek életében van gyermek, ifjú és aggkor, azt válaszolta, hogy : hazánk legalább is ifjú korában van. Ha hazánk alkotmányos életét értette csupán: akkor igaza van, sőt akkor többet kellett volna mondania, mert mi az alkotmányos életnek legalább is férfi korát éljük ; de ha C3upán a népképviselet lebegett szeme előtt: akkor engedje meg, mi az ifjú korban is alig vagyunk. 0 a 24 évet emiitette, s azt ismételve hangsúlyozta: pedig ő ép oly jól tudja, mint én, hogy mi volt e 24 év. Négy országgyűlés jött össze e 24 év alatt. Az első nem normális viszonyok közt jött össze, a nép kardot forgatott, a parlament hadi tanács volt. (Igazi) Az 1861-iki országgyűlés törpe parlament volt és az alkotmányon kivül állt az ország. Az 1865-iki országgyűlés is hasonló volt, mert a képviselőház falain kivül az országban sehol sem volt alkotmányosság. Tehát az első országgyűlés, mely az alkotmány követelményeinek megfelelően hivatott össze a népképviselet alapján: ez első, a mostani. (Helyeslés.) Látni fogja tehát t. képviselőtársam, hogy azon 24 év, melyet ő ismételten hangsúlyozott, a legjobb esetben ötre reducálható. {Helyeslés.) Igaz, hogy ha valakit járni tanitni akarunk, az első dolog az, hogy lábra állítsuk; hanem mielőtt ezt tennők: kötelességünk megvizsgálni, hogy az izmok elég erősek, hogy a csontok megbirják-e a test súlyát, mert különben az idő előtti lábraállitás könnyen alároskadást, bénulást idézhet elő. A régi Athénben a polgároknak — kik szavazati joggal birtak — kötedességük volt a tanácskozásoknál megjelenni, mert Solon bűnnek tartotta, hogy ha a polgárok a közügyek iránt részvétlenséget tanúsítottak ; ellenben Spártában a népgyűlésen nem volt szabad a polgároknak beszélni, hanem csak szavazattal nyilváníthatták akaratukat. Meglepő dolog, mintha önök ott a túlsó oldalon Spártában most volnának; (Derültség) eszembe jut, hogy önöknek sem szabad, vagy nem lehet, vagy hogy önök nem akarnak beszélni, megelégesznek azzal, hogy akaratukat szavazattal nyilvánítsák. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. Spártára, a régi Athénére azért hivatkoztam, hogy a két szélsőséget felmutassam: pedig mind a két szélsőség azon népek jelleme, viszonyai, szokásai, hagyományainak megfelelő intézkedés volt. Sehol a continensen nincs ugy kifejezve a szélsőségek óvatos kerülésének szüksége, mint épen hazánkban. Ezen szélsőségek egyike a magas census, mely felé a tisztelt kormány már megtette az első lépést a jelen törvényjavaslat által, a második szélsőség az átalános szavazatjog, e két szélsőség középutjának tekintem én a mérsékelt és a helyesen megszabott választási censust. (Helyeslés.) Igaz, hogy az átalános választási jog velünk született jog, melyet egy polgártól sem lehetne elvenni az elmélet rideg szabályai szerint, ha az a polgár hiven, becsületesen és pontosan teljesiti kötelességét, nem lehet