Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-470
326 470. országé s ülés márcziue 26. 1872. elvenni a napszámostói ép oly kevéssé, mint nem lehet elvenni a dynastiától; (Helyeslés) azonban az úszás is épen igy joga az embernek, mint a lélegzés, mint hogy átalában existáljon; ós különös eljárás volna, hogy ha az emberrel veleszületett jog gyakorlása cziménamély vizbe dobnók az embert, mielőtt uszui megtanítottuk. (Helyeslés bal felől.) Csak 6Z BJZ. Ba mit ón mondani akartam. Az igen t. képviselő ur hangsúlyozta több ízben a demokratiát. (Halljuk \) Patay István : Felszólítom az elnökséget, hogy oszlassa el az ülést, mert két óra van már. (Derültség.) A határozat szerint csak két óráig tartanak az ülések és ugy jogom van az ülés feloszlatására felhívni az elnökséget. Én részemről nem hallgatom tovább a tárgyalásokat. (Derültség és felkiáltások: Menjen haza!) Elnök: Egy megjegyzésem van arra, a mit előttem szólott Patay t. képviselő ur mondott, hogy t. i. neki joga van felszólitni az elnökséget az ülés oevégzésére, miután 2 óra van. Azt gondolom, hogy a t. képviselőháznak az volt a határozata, hogy ha egy szónok megkezdi beszédét, nem lehet őt félbeszakítani. (Helyeslés. Halljuk!) Várady Gábor (folytatja).: T. képviselőház! Mindjárt befejezem beszédemet, habár azt ígértem, hogy nem leszek rövid; de az önök kívánságára (Felkiáltások mmden oldalról: Nem kívántuk! Folytassa ! Halljuk !) röviden össze fogom foglalni mondandóimat. T. képviselőtársam Madarász József gyp.kran hivatkozott a demokratiára. Ő jól tudja, hogy az absolut hatalomnak hívei, és a zsarnokok is az atalános szavazatjogot igen sokszor írták fel zászlóikra. Hogy oly példára hivatkozzam, mely e házban fölhozva nem volt, hivatkozom a Karlistákra Franeziaországban, kik épen oly buzgón küzdöttek az atalános szavazatjog mellett, mint a republieanusok. Mert mindakét párt oda törekedett, hogy a népet saját érdekeinek, saját czéljainak kivitelére használja föl. Nem lehet az atalános szavazatjog ellenében elrémitőbb példát idézni, mint épen Francziaország példáját, pedig arra is törtónt itt ismételten hivatkozás. Azon országban, a hol még a júliusi forradalom után is a census oly magas volt, hogy a teljeskóru polgároknak alig 20-ad rés r /e bírt szavazatjoggal: otc az eruptio természetes következmény volt; ezen eruptió uüán visszaesés következett és azután újra az eruptio. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam mindezeket nem akarta és nem akarja ; azonban ha szavaimnak nem hisz, és hogyha mindazon érvek nem voltak előtte döntők, melyeket itt ez oldalról felemiitettünk: engedje meg, hogy egy nagy tekintélyű írónak, az atalános szavazatjog egyik legbuzgóbb harczosának, Mill Stuartnak néhány szavát felolvassam, (Halljuk! Halljuk!) a ki azt mondja, midőn az atalános szavazati jogot pártolja, s midőn e mellett minden érvet felhozott volna, (Olvassa): „Azonban vannak bizonyos határozott okok által indokolt kizárások, melyek nincsenek ellentétben az elvvel, ós a mely kizárások bár magukban roszak, nem szűnhetnek meg, csupán a dolgok változásával, melyeknek következményei. Én teljesen megengedhetlennek tartom, hogy egy irni, olvasni és hozzá teszem, hogy számolni nem tudó ember a szavazatban részt vegyen. Az igazság követelménye, még akkor is, ha nem függ tőle a szavazatjog, hogy ez elemi ismeretek megszerzésének eszközei, akár ingyen, akár valamely csekély árért, hogy a legszegényebb is hozzá férhessen, ne legyenek elzárva. Ha rendén menne a dolog, épen oly kevéssé jntna valakinek eszébe szavazatjogot adni egy embernek, a ki nem tud olvasni; mint nem jut eszébe, egy gyermeknek adni, ki nem tud beszólni, és nem a társadalom volna az, ki az ilyet kizárna,, hanem saját tunyasága. Ha a társadalom nem teljesítette kötelességét azzal, hogy mindenkit reá segit ennyi ismeretre: akkor szigorú a kizárás, de e szigort méltányolni kell. Ha a társadalom elhanyagolta két ünnepélyes kötelessége teljesítését: a legfontosabbat és legjelentékenyebbet kell először teljesítenie, az oktatásnak kell az atalános szavazásjogot' megelőznie. Csak oly ember, kinél az elvont elmélet teljesen elnyomta e józan észt: állithatja azt, hogy mások felett és az egész társadalom felett hatalom adassék olyan embereknek, kik a legközönségesebb, leglényegesebb kellékekkel se birnanarra, hogy bár magukról gondoskodhassanak, hogy értelmesen intézzék saját érdekeiket és a hozzá legközelebb álló személyekét." Sokat lehetne még Mill Stuart munkájából idézni, annak bebizonyítására, hogy ő is az atalános szavazatjogot mint eszményképet állította föl. Egyébiránt én Madarász József t. képviselőtársam indítványát oly eljárásnak tekintem, mint midőn a bátor harezos látva, hogy. a sereg egy része hátrál, — mint jelenleg a túloldal és a kormány — nem tekintve a győzelem, a siker biztosságára, elszántan ellenfelei soraiba dobja magát, hogy a hátrálókat legalább megállapodásra birja. (Tetszés bal felől.) S ily szempontból is örömmel üdvözlöm Madarász József t. barátom indítványát: egyébiránt azt a jelen alkalommal nem fogadhatom el. A mi a bevezetést illeti, magamévá teszem Csernatony Lajos t. képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés bal felől.)
