Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

324 470. országos Ülés márezins 26. 187-2. Én Madarász képviselőtársam indítványát örömmel üdvözlöm; de nem azért, mintha azt elfogadni kész volnék, hanem azért: mert ón szeretem magam előtt látni azon eszményképet, melynek elérésére, vagy mert a mindennapi élet­ben az eszménykép teljesen ritkán érhető el, legalábo megközelítésére az emberiségnek művelt­ségi, politikai, társadalmi tekintetben következe­tesen törekednie kell. És ily eszményképnek tar­tom a mi speciális viszonyainkkal szemközt Ma­dárász t. képviselő ur indítványát az átalános szavazatjogra nézve. Ezért én örömmel üdvöz­löm Madarász képviselőtársamat a magvetők so­rában, mert azt hiszem, hogy ő sem akart töb­bet. (Madarász József közbeszól: De akarok!) Én legalább azt hiszem, hogy ő is ezen magnak ápolását a gondos nemzedékre és a jövőre bizza; mert ha többet akar, ha azt akar­ja, hogy az elhintett mag, mely még alig csírá­zott ki, már is érett vetésnek tekintessék : akkor indítványát és indokolását nem helyeselhetem. Mi, t. ház, a jelen nemzedéknek alkotunk törvényeket, és nem feladatunk az, a mi a lát­nokoké, a prófétáké, a kik lángleikük sugallatá­nál fogva évtizedekkel, sőt nem ritkán száza­dokkai előre jósolnak meg dolgokat, melyek tör­ténni fognak, s elhintenek eszméket a jövő nem­zedék részére. A mi feladatunk csak annyira terjed, hogy ezen eszmemagvakat ne engedjük elnyomatni: hanem védelmezzük, hogy tenyész­szenek; de nem szabad megengednünk, hogy oly magvak, melyek még csak csirában vannak: gyü­mölcsöknek, annyival kevésbé, hogy érett gyü­mölcsöknek neveztessenek ; nem szabad megen­gednünk, hogy sarló alá bocsáttassék oly vetés, mely a legjobb esetben is zsenge. Tagadhatlan, t. ház, hogy elméletileg sok­kal több érv harezol az átalános szavazatjog mellett, mint ellene. Hanem ha a gyakorlati életet veszszük, hogy ha ezen elméletet az illető ország és nemzet közt speciális viszonyaira kí­vánjuk alkalmazni : akkor a dolog egészen más­kép áll. Jól tudjuk, hogy minden nemzetnek poli­tikai, társadalmi fejlődésére és műveltségére igen nagy befolyással van az illető nemzet jelleme, véralkata s különösen azon országnak topogra­phiai fekvése. Helvétia népének szabadságérzete, műveltsége, demokratikus intézményei szoros Kapcsolatban állanak azon fekvéssel, melyet a természet Helvetiának adott. A régi atheneiek bölcsesége, a rómaiaknak hősiessége, szabadság­érzete, az olasz népnek a művészet iránti haj­lama s azon roppant vívmányok, melyeket e téren felmutathatnak: bizonynyal nem emelked­tek volna azon fokra Afrika valamely sivatag homok pusztáinak közepette, vagy Szibéria nap­nélküli dermesztő éghajlata alatt. Kedvező ég­hajlat, fogékony nép, termékeny föld és szeren­csés körülmények voltak ezen nagy eredmények megteremtői. Az angol conservatismns kétségte­lenül van bizonyos összefüggésben — eltekintve a nép jellemétől — azon szigeti élettel, melyre Anglia utalva van: tnig azon szerfölött nagy ráz­kodások, melyeket Francziaországban gyakran látunk a nép jellemén kívül, kétségtelenül abban találják magyarázatukat, hogy Fráncziaországnak a természet igen szerenesés fekvést adott, hogy ellátta, elárasztotta a természet majd minden áldásaival, s ez adott a népnek önbizalmat és bizonyos tekintetben elbizakadottságot, épen ugy, mint azon gladiátorok vagy athleták, a kik gyak­ran megpróbálva és j>edig sikeresen testi erejű­ket, provocálnab mindenkit, szembeszállnak min­den küzdővel, neki mennek minden vésznek; vagy mint azon egészséges ember, ki' sohasem volt beteg, vagy ha volt is, könnyen átlábolt a be­tegségen : szembe megy minden bajjal, a beteg­séget mosolylyal fogadja; míg ellenben azon gyenge, azon vézna ember, ki gyakori betegség által lett súlyosan meglátogatva : többnyire félénk és olykor árnyékától is megijed; csak félve lé­peget előre, merész ugrásokra pedig épen nem j vetemedik. Hazánk viszonyai nem mondhatók topogra­phiai szempontból kedvezőknek, akár a szomszé­dokat, akár a körülményeket tekintsük is. Poly­glott állam va,gyunk, a műveltség magas foká­val nem kérkedhetünk, iparunk és kereskedel­münk bölcsőjében van. Mindezek oly tényezők, t. ház, melyek nem ösztönözhetnek bennünket nagy, merész ugrásra; már pedig — nézetem sze­rint — a mostani ccnsusról az átalános szava­zatra való átmenetel Kétségtelenül nagy és me­rész ugrás. Igaz, hogy 1848-ban is történtek merész ugrások: azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az 1848-iki törvényekben letett elvek magvai régen el voltak hintve a hazában. Az erőszak, az absolut nyomás visszatartotta a szabad fejlő­dést, visszatartotta, hogy ezen elvek érvényesít­tessenek. Kedvező pillanat jött, és a pillanat kedvező voltához csatlakozott a körülmények parancsoló szava is, és a mit évtizedeken át nem alkothatott meg a nemzet: megteremtette azt a pillanat müve. Nem mondhatja Madarász barátom, hogy a jelen pillanat épen oly kedvező volna, vagy a körülmények oly parancsoló hangon szólnának és ösztönöznének bennünket a nagy ugrásra: az indítványnak rögtönzött életbeléptetésére. Én hiszem, hogy eljövend az idő, melyet mindnyájan óhajtunk; óhajtom én is, hogy el­I jöjjön a maga teljességében ; mert ha eljön ez a

Next

/
Thumbnails
Contents