Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

3i§ 470. országos üléi raárczins 26. 1872. egyes törvényjavaslatra átalános szavazás szükséges, hogy az törvénynyé válhassék. Már ha il veket kívánna és még több egyebet, azt gondolom, hogy csakugyan igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy ezen utón az átalános szavazatjog behozatalával a parlamentalismus semmisittetnék meg: én pedig a parlamentalismust hazánkra nézve oly főszükségnek tartom alkotmányunk megszilárdítására, és nemzetünk életben maradására, hogy azt semmi ideális fenséges czélokért feláldozni és e/.zel felcserélni nem akarom. De a történet tényéből okoskodva is hivatkozik t. képviselőtársam szükségességére, hogy ugy mondjam elmaradhatlanságára az átalános szavazatjog behozatalának ezen időpontban, a melyen most állunk és tette ezt különösen szemben Komárom városa t. képviselőjével, reflectálva az általa az átalános szavazatiog behozatala ellen tett észrevételeire. Egyenként, a mint ő felhozta azon pontokat, azokra nem akarok kiterjeszkedni. Csupán csak arra kívánok egy észrevételt tenni, a mit ezen felhozott pontok csaknem mindegyike ellenében, mint fő argumentumot hangsúlyozott, és ez felfogásom szerint az volt, hogy hamar az 1848. törvényhozás 24 év előtt oly kevés kivétellel mindenkit választóvá tett: ninesen-e itt ideje annak, hogy ma az átalános szavazati jogot terjeszszük ki mindenkire; nincsen-e itt ideje 24 esztendő után, mikor a 24 év alatt bebizonyította az 1848-ban szavazati joggal felruházott nép, hogy elég érett annak gyakorlására, hogy tudja mit tesz. Tagadhatlan, hogy t. képviselőtársamnak ezen állításában nagy igazság rejlik; mert e nemzet csakugyan megmutatta azt, hogy tud élni az alkotmányos választási joggal ugy, hogy nem kell annak gyakorlása folytán elszógyelnie magát Anglia, Amerika, és Schweiz polgárainak eljárásával szemben. Tökéletesen igaz, hogy érettebb a mi népünk, mint igen sokan hiszik róla még azok is, kik szeretik állítni magukról, hogy ők ismerik e népet. Példát tudok felhozni a nem rég történtekből. Szomorú példa az igaz, de mégis az elégtétel egy rég óhajtott vágyának kielégítése folytán nemzeti ünnepnek mondható ,a mennyiben t. i. szívben gyökerező és boldog érzést keltő ünneppé varázsolta a nép azon napot, melyen az esemény végbement. Midőn t. i. az első magyar miniszterelnök tetemei áthelyeztettek: akkor — emlékszünk kormányférfiaink magaviseletére — tudjuk mennyire nem tetszett nekik nem a tisztesség megadása az iránt, aki iránt tisztelettel viseltettek ők is, hanem nem tetszett, mert féltek, hogy megjelen a roppant tömeg és ki tudja mi fog történni; midőn tehát az első magyar miniszterelnök tetemeit rejtő koporsó illető helyére lebocsáttatván: a tömeg oszolni kezdett, véletlenül két miniszter után jővén, hallottam fennhangon mondott szavaikat. Közülök az egyik a boldogult közoktatásügyi miniszter volt, a ki egész átszellemült arzczal monda : Meg kell hajolni e nép előtt, mely igy tudja magát viselni még a keserves visszaemlékezés közt is. Nyilvánította, hogy azt nem hitte és hogy ily politikai érettséget nem tett fel e nemzetről. Mondom, t. ház! van a mi magyar népünkben politikai érettség és nem hibáztatom azt, midőn Madarász József t. képviselőtársam hivatkozva arra, követeli, hogy ma, 24 év múlva, itt az ideje ily politikai érettségnek jelét tüntető nemzetnek megadni azt, amit 1848-ban jónak láttak viszatartani. Hanem t. ház, én ezt más tekintetből szeretném eombinálni és e más tekintet adhatja meg nekem a helyes következtetést arra nézve, vajon csakugyan szükséges-e az, amit Madarász József t. képviselőtársam kivan; vagy pedig idő előtti és elhalasztható-e az, vajon ezen 24 év alatt a mi nemzeti életünk oly mértékű fejlődést tüntetett-e fel, hogy e 24 év elteltével az 1848-ban létezett osztályok közötti viszony s arány szempontjából létesített 1848-ki választási törvény most már nem alkalmazható más körülményeink és viszonyaink közt 1 Ez a kérdés, s e kérdésre azt vagyok kénytelen felelni, hogy én nem látom a változást sem a fejlődésnek oly óriás mérvű előhaladását, sem ujabb osztályok létrejöttét, s ellenkezőleg bár — fájdalommal kénytelen vagyok azt mondani — hogy az inkább a tespedés, a tengés ideje volt nemzetünkre nézve. Ha ez igy van; a 24 évre való hivatkozás talán nem egészen olyan erős argumentum az átalános szavazati jognak már ma behozatalára, mint a milyenül, sőt nem tagadom sokkal eresebbnek fogauom el magam is, hogy ha ezen 24 évre rá lehetne mutatni, hogy ez, meg amaz létesült, a mi még nem volt. T. képviselőtársam Henszlmann a munkakérdést is beleszőtte előadásába. Ha a munkásosztály viszonyai nálunk ma az 1848-ikiaktól oly lényegesen eltérők volnának : jogosultnak látnám azon egy osztály érdekében követelni a szavazatjog kiterjesztését, de az átalános szavazatjogot nem. De, t. ház, bármi előhaladást látunk a gyáripar terén föltünedezni; mégis azt gondolom, hogy a gyári munkások műveltsége a nem gyáros munkások fölött nem oly végtelen, hogy a census-lépesőzet behozatalának indokául szolgálhatna ; hogy mennyiben képezik ezen osztályt belföldiek, mennyiben külföldiek és meny-