Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

308 470 országos ülés márczius 26. 1872. habár rövid időre igénybe venni vagyok kénytelen, de szükségesnek tartom, hogy felszólaljak azért, hogy ezen, most tárgyalás alatt lévő igen fontos kérdésben állás pontomat jeleztem, (Halljuk!) annyival is inkább, mert igen t. képviselőtársam, Madarász József Sár-Keresztur érdemes képviselője által benyújtott indítványban egy oly szabadelvű eszme proclamáltatik, melyet én ugyan elvben helyesnek tartok, de a melynek ez időszerinti életbeléptetését veszélylyel gondolván összekötve lenni s ennélfogva azt el nem fogadhatom, s igy igen könnyen jöhetnék azon szinbe, mintha én egy szabadelvű eszme életbeléptetését akadályozni akarnám. Hogy ezen álláspontot jelezhessem, kérem a t. háznak igen rövid időre becses figyelmét. A választási jogosultság, illetőleg a választói képesség meghatározására nézve két nézet merült itt fel. Az egyiket a belügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslat; másikát t. képviselőtársam Madarász József által benyújtott indítvány képviseli. (Halljuk!) A t. belügyminiszter ur által beterjesztett törvényjavaslat azon vonalat jelöli ki, mely vonalig hátramenni nézetem szerint igazságtalanság volna. Madarász József t. képviselőtársara által beadott indítvány pedig azon pontot tünteti föl, a mely pontig előhaladni szerintem veszélyes lenne. (Halljuk!) Igazságtalannak tartom a t. belügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslatnak censusra való fektetését azért, mert azt egy oly zátonynak tekintem, melyen igen sok az 1848-ki törvény értelmében választói jogosult választónak szavazata fogna megfenekleni. Nem fogadhatom el Madarász József t. képviselőtársamét sem, mert azt meg egy oly örvénynek nézem, melyre, hogyha az állam hajója ez időszerint eltévedne: meg lehet, hogy talán addig, míg annak szélső gyűrűibe mozogna csak, sebesen bár, de látszólag biztosan fogna haladni; de azt hiszem, hogy ezen intézmény behozatala által azon mozgás annyira sebesittetnék, hogy végre is az elsülyedést fogná maga után vonni. Ezen két veszélyes pont közt, a Scylla és Charybdis közt, hogy az állam hajója biztosan keresztül hajózhasson: nézetem szerint egy kipróbált és biztos iránytűre van szükség s ezt megadja az 1848. választási törvény. Ezen választási törvény censust alapit meg s szerintem igen helyesen; mert ez az akkori törvény hozok intentióját látszik feltüntetni, mely szerint ők arra, hogy valami politikai jogokat gyakorolhasson, némi önállást követeltek meg az illetőtől. Onállást két körülmény ád meg: az egyik a vagyon, a másik a miveltség. Szerintem mindkettőről van gondoskodva ezen törvényben, még pedig a beosztást is helyesnek tartom részemről, kis községekben, melyek a központtól talán távolabb esnek, és hol ennélfogva az iskoláztatásnak is több akadályai vannak: nagyobb vagyont igényel, mint például oly városokban hol nagyobb forgalmú kereskedés s iskolák létezése által már a műveltség nagyobb foka feltételezhető ; mig végre azoknál, kik már a műveltség bizonyos fokát elérték, például az úgynevezett diplomaticusoknál, vagyonra és jövedelemre semmi tekintettel sincs , és ezeknek a szavazási jogot megadja. Ezen tekintetből én azon censust, melyet az 1848-ki törvények megállapítanak, helyesnek és igazságosnak tartom. De a censust szükségesnek tartom még egy más tekintetből is és itt előre engedelmet kérek a t. háztól hogy ha az, mit mondandó vagyok, első tekintetre némileg bizarrnak fog feltűnni. T. i. szükségesnek tartom a censust azért, mert van sok oly polgári erény, melyek eddig Magyarország népességénél nem épen otthonosak, és a melyek a census föntartása mellett előmozdittatnak, és szükségesnek tartom azt, nemzetgazdasági szempontból is. Leszek bátor ezen nézetemet röviden kifejteni. Magyarország népei erős testalkatuknál és izmosságuknál fogva legnagyobb részben alkalmasak bármily nehéz munkát is elviselni és legnagyobbrészt csakugyan is olyanok, hogy versenyeznek bármely néppel; szorgalom tekintetében mindamellett hiányzik náluk egy erény: az, hogy a mit egyszer megszereztek, azt megtakarítani is tudnák; mert sok esetben megesik, hogy a mit valaki egy hét alatt keresett, egy nap alatt elkölti. Sőt vannak egyes vidékek, hol azon sajátságos, — hogy ugy mondjam — gyakorlat uralkodik, hogy az emberek majdnem emberi erőt meghaladó erőfeszítéssel dolgoznak a nyári hónapokban, és hogy ha egyszer annyit voltak képesek maguknak szerezni, hogy existentiáj uk télen át biztosítva van, még a legnagyobb napi bér mellett sem lehet őket reá venni, hogy munkára vállalkozzanak s ennélfogva a mit nyáron át szereztek, télen elfogyasztják: s igy mit sem takarítanak meg. Ha tehát egy bizonyos census nem oly magas, milyennek elérhetése mintegy elbátortalaníthatná az illetőket, hanem olyan, mint p. o. az 1848-ki törvényekben megállapított, állíttatnék fel: szerintem csak ingerül szolgál azon embereknek, kik, ha azt látnák hogy 2 — 3 évi megfeszített szorgalmas munka elégséges arra, hogy a szavazók sorába bejussanak : meg vagyok győződ-