Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-470
470. országos ülés márczics 26. 1872. 309 ezen tekintetből a eensust szintén jogosan lehetne megtartani, mert előfogná segíteni azon erényeket, melyeknek hiányát jelezni bátor voltam. De nem akarom a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni s még csak két dologra reflectálok, t. i. arra, hogy kiemeljen, tisztelt képviselőtársam Csernatony azon nézetét, mely szerint ő azon véleménynek adott kifejezést, hogy átalános szavazat csak respublicában otthonos, magamévá teszem; egyet azonban kénytelen vagyok hozzáadni t. i. azt, hogy a legközelebbi évtizedekben Francziaországban bebizonyult, hogy az átalános szavazat a caesarismusnak igen jó és biztos támpontul szolgál, és sikeresen kizsákmányolható az által is. Miután tehát azon nézetben vagyok, hogy az átalános szavazat csak respublicában otthonos, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy az idő, midőn Magyarországon respublica lesz, még igen távol van, mit azon tekintetből hiszek és merek állithatni, mert ismerem a népnek azon szellemét, és ismerem azon tiszteletét, melylyel koronás kirakva iránt viseltetik, mely tiszteletet a közelebb múltban egyes rósz tanácsadók által követett istentelen üzelem sem volt képes egészen kiirtani, — és nagy részben még fönmaradt: — ezen és más az önérzetteljes magyar nemzet némileg büszke szelleméből és jelleméből kifejlett okoknál fogva én igen távol hivén azon, időt, midőn Magyarországon resplublica " lehet sőt azon hitemnek merek kifejezést adni, hogy Európa országai között Magyarország lesz egyike a legutolsóknak, a melyben ezen intézmény állandó gyökeret fog verni: ezen okoknál fogva Madarász József t. képviselőtársam indítványát el nem fogadhatom, a törvényjavaslat fejezetére nézve elfogadom azon előterjesztést, melyet Csernatony t. barátom nyújtott be. (Helyeslés bal felől.) Chorin Ferencz : T. ház 1 Sajátságos helyzetben érzem magamat, midőn a szőnyegen levő kérdéshez szólok. Egyrészt áll a t. kormánynak javaslata, mely határozott visszalépést tartalmaz; ezzel szemben az ellenzék másik árnyalatának indítványa, mely radicalis haladást követel és az átalános szavazatjogot hazánkban már jelenleg honosítani akarja. Én ezen két ellentétes állásponttal szemben nem habozom egy pillanatig is kijelenteni, hogy jelenleg az 1848-iki törvények által biztositott választási jognak föntartását hason alapon leendő továbbfejlesztését legczélszerübbnek tartom. Valamint határozottan ellenzék minden visszalépést, minden reaetionarius törekvést, ugy egy a haza miveltségi állapota által meg nem érlelt radical haladás rögtönzött életbeléptetését részemről legalább nem pártolhatom. Ha elvont elméletek szempontjából indulunk ki: akkor kétségtelenül igaz, hogy legjobb alkotmány az, mely minden érettkoru, feddhetlen jellemű polgár részvétét, befolyását a képviselő választásánál biztosítja. De itt a törvényhozás termében, hol az elméletek alkalmazásáról van szó, az életviszonyait, az alkotmány jelen intézményeit és a nemzet miveltségi állapotát szem elől téveszteni nem szabad. Mert a törvényhozó, ki ezen tényezőkkel nem számol, soha maradandó intézvenyt alkotni nem fog: azt a tapasztalat arra fogja oktatni, hogy számadása hibás volt s az általa alkotott institutiók semmi maradandósággal nem bírnak, sőt gyakran az általa elérni szándékolt ezélt még meg sem közelitik. Én azon nézetben vagyok, hogy a radicál haladásnak, valamint minden gyökeres reformnak két nélkülözhetlen feltétele van: egyik az, hogy a nemzet közvéleménye által követeltessék, hogy egy közszüksógnek megfeleljen; másik az, hogy az alkotmány többi intézményeivel, de főleg a nemzet miveltségi állapotával összhangzásban álljon. De ott hol a nemzet közvéleménye e lépést nem követeli, hol a gyökeres reform, radicalis haladás a nemzet művelődési állapotával még öszhangzásban sem áll, ily radicalis eszközhöz folyamodni csak azért, mert ez theorethicus szempontból tetszetős : véleményem szerint oly téves lépés lenne, melyet előmozditaui hajlandóságot nem érzek. Vizsgáljuk először azt, vajon az átalános szavazatjog meghonosítása jelenleg hazánk közvéleménye által követeltetik-e ? Ezen kérdést előttem szólott Vidliezkay képviselő ur már kifejtette, én is csatlakozván véleményéhez, határozottan állítom, hogy a nemzet közvéleménye e lépésre megérlelve nincsen, hogy az 1848-iki törvények által biztositott jogok föntartása, hason alapon leendő fokozatos fejlesztése az, mi mind hazánk közvéleményének, mind a jelen helyzetnek valamint a nemzet művelődési állapotának egyedül felel meg. Ami a második körülményt illeti: vajon nemzetünk műveltsége oda fejlődött-e már, hogy ily lépést büntetlenül vagy legalább indokoltan megtenni lehetne : e tekintetben is bátor leszek véleményemet röviden kifejteni. Egy nemzet műveltségi állapotát egyedül az irni és olvasni tudók száma mérlegelheti, nem azért, mintha az irni és olvasni tudás már magával a műveltséggel lenne azonos; hanem azért, mert az ismereteknek azon legalsóbb fokát jelzi,
