Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469f

.588 4ftS, országos ülés márezius 23. 1872. ványát; én tehát annak elfogadását ajánlom. {Helyeslés bál felől.) Justh József: A ház szabályok értelmében kérek szót. Nagyon sajnálom, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam szavaimat félreértette. En nem a jelen perczekről mondtam azt, hogy válságosak, ezt egy szóval sem mondtam; hanem hivatkoztam azokra, a kik a válságos időkben velem együtt részt vettek a tanácskozásban. Bátor vagyok hivatkozni magára Tisza Kálmán képviselő úrra, vajon az 1847 — 1848-ki és 1866-ki perczek nem voltak-e válságosak. Ez időre hivatkoztam. Azon kifejezésem, hogy most nem rendes körülmények közt tanácskozunk: gondolom jogosult. (Helyeslés a jobb oldalon.) Bethlen János gr.: Eészemről magamévá teszem azt, a mit Debreczen város t. képviselője arra nézve mondott, hogy most válságos idő nincs; mert azon sok szónoklatok, melyek a bal oldalról az idő agyonbeszélése czéljából mondattak: válságot nem jelentenek. Én is tehát azt tartom, amit Debreczen város t. képviselője mondott, hogy itt lehet beszélni akármit, de az országban hála Istennek azért válság nincs. De azt hiszem, hogy az országgyűlésnek, melynek napjai már megszámlálvák: érdekében áll, sőt kötelessége, hogy az utolsó napokban a lehetőségig teljesítse köteleségét, és e képviselőház tagjai áldozzák fel napjaikat, hogy eredménynyel munkálkodhassanak. Ennélfogva minden napot fel kell használni, anynyival is inkább, miután vannak még tárgyak, melyek az osztályokban is tárgyalandók; azon kivül itt van a választási törvények tárgyalása, — nem tudom lesz-e belőle valami, vagy sem: én minden esetre megnyugszom abban mit a többség fog határozni ; — de azt hiszem, hogy ez utolsó napok minden perczét kötelességünk felhasználni. Ennélfogva szerény véleményem az, hogy Zsedényi képviselő ur indítványa fölött akkor határozunk, a midőn megtudjuk, hogy az osztályok mennyire mentek azon tárgyakkal, melyek hozzájok vannak utasítva. Halaszszuk tehát a Zsedényi indítványa fölött a határozat hozatalt akkorra, a mikor tisztába jövünk azzal, mennyit végeztek az osztályok és a mikor azután elhatározhatjuk, mennyi időt vehetünk magunknak magán ügyeink számámára. (Helyeslés a jobb oldalon.) Kemény Gábor b.: T. ház! Legyen szabad csak egy pár megjegyzést tennem azokra, a miket itt hallottam. Tisza Kálmán képviselőtársam rósz néven vette Justh József barátom azon kifejezését, hogy itt válság van, és ő maga elismerte közvetlen azután, hogy feszült a helyzet, mi más kifejezés; de ugyancsak azt jelenti. (Ellenmondás bai felől.) Sőt ennél még sokkal határozottabb kifeje^ zést is használt, midőn azt mondta, hogy a kik felgyújtották a házat, most azok kiáltják, hogy tüz van. Ha ennyire mentünk volna, ez már csakugyan a válságnak nem csekély neme volna. Egyébiránt nem akarok ezen szavak vitatásánál időzni; minden esetre bizonyos az, hogy nem normális állapotban vagyunk; beismerte ezt t. képviselőtársam maga is, midőn az mondta beszéde végén, hogy egyike a fontos dolgoknak : tudni mi lesz. De ha jól vettem észre, ő ezen fontosságot az egyesek teendőjére nézve értette; pedig a legfontosabb az, hogy mi lesz a közügyek sorsa? Én magam is szeretnék néhány napra elmenni; de ha a kötelesség azt parancsolja, hogy várjak néhány nappal tovább, saját ügyeimet az ország ügyeinek semmi esetre sem teszem elébe. Helyesnek tartom Justh képviselőtársam ajánlatát és nem kívánom e momentumban, mikor maga Tisza Kálmán elismeri, hogy tüz van, e dolgot elhatároztatni; hanem várjunk addig, mig talán a tüz elalszik és akkor határozzunk. Tisza Kálmán: Szavaim félremagyarázása miatt szót kérek. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök: Engedje meg a t. ház, hogy csak egy kérést intézzek épen a t. képviselő úrhoz, a ki szólani kivánt. Nem akarok abba bocsátkozni, válság-e az vagy nem válság a miben most vagyunk : annyi azonban bizonyos, hogy rövid idő alatt egymástól elválunk és ez válság. (Élénk helyeslés jobb felől.) Épen miután most nagyon meg vannak számlálva a napok, melyekben a ránk bízott kötelességet teljesíthetjük, arra kell törekednünk — s ezt az ország is megvárja tőlünk, — hogy minden perczet felhasználjunk, mit még a törvényhozás terén töltenünk lehet. Ennélfogva nagyon helyeslem és teljesen osztozom Justh képviselőtársam indítványában, hogy miután 2 ünnep nap van előttünk a vasárnap és hétfő: azt minden tekintetben a menynyire lehet felhasználjuk. Annyival inkább fel lehet pedig azt használni, mert több a minisztérium részéről beterjesztett tárgyakra osztálytárgyalások kérettek. En részemről kértem a Ludovicearól szóló törvényjavaslat tárgyalását; a közlekedési miniszter ur kérte a Portugáliával kötött kereskedelmi szerződés tárgyalását; hasonlókép be van nyújtva a pénzügyminiszter ur részéről egy a Perencz-csatorna kiépítéséről szóló törvényjavaslat, mely annyival inkább fontos, mert elintéztetése esetében egyszersmind egy az árviz által sújtott vidék segélyezésére is szolgál-