Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469

469. orszápos ülé* mtoezius 23 1872. 281 ket, azon, — ugy hiszem — magok azon megyebeli lakosok sem igen csodálkoznak ; miután tudjuk, hogy annak területe annyi felé van eldarabolva, annyi részből áll, hogy helyesen nem is igen lehetett volna azon különböző törvényhatóságokba beékelt daraboknak egy alkalmas központot találni ; de az, a mi ezen megyére nézve áll: nem áll az egészen tömörül egy testben meglevő Kővárvidékére. Arra is hivatkozott a t. miniszter ur, hogy egyátalán nem volt szándéka a román népen valami sérelmet elkövetni. Nem is tettem, nem is teszem föl ezt róla; mert akkor nem hibának, hanem egyenesen bűnnek kellene neveznem ezen cselekedetét. Hivatkozott ezen állításának bebizonyításánál arra, hogy Naszód vidéke bír önálló törvényszékkel. De meg fog engedni a t. miniszter ur, ha azt állítom, hogy azon kedvezés, melyben más törvényhatóságot részesített: egyátalában nem vigasztalhatja Kővárvidékét, mely hasonló kedvezményben nem részesül. S ha még valami nagy költségekrőllenne szó, ha a költségkülönbözet 100,000-ekre menne: akkor még hagyján. De mikor 20, 30 ezer frt különbözetről van szó, nem bossáthatom meg, hogy azon kellemetlen állapotnak tette ki a t. miniszter ur magát és mindnyájunkat, hogy a kővárvidéki románok, — mert ezen vidék lakossága csakis románokból áll kizárólag: — ebben magok ellen intézett sérelmet lássanak. Én ennélfogva óhajtom, hogy a t. miniszter ur vagy maga nyújtson be törvényjavaslatot ezen igazságtalanság helyrehozására, vagy pedig fogadja el Papp József t. képviselőtársunk azon indítványát, hogy törvényjavaslata a legközelebbi napokban napirendre tűzessék. (Helyeslés.) Elnök: (lessáJl és helyét Percsel Béla foglalja el.) Bittó István igazságügy miniszter: T. ház! Nem szándékozom a kérvény érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, sem azokra érdemleg felelni, melyek arra nézve elmondattak; tisztán csak a helyzet constatálása czéljából hivatkozom az 1871: XXXVI. tör vény czikkre, mely megállapította: hogy Magyarországban, hozzáértve Erdélyt is, 102 törvényszék és 360 járásbíróság állíttassák fel, és ezek elhelyezésével a minisztériumot és nem az igazságügyminisztert bizta meg; itt tehát nem is az én factumomról, hanem az összes minisztérium factumárol van szó, és én constatálni kívánom, hogy ezen kérdés megvitatása most talán nem is időszerű; hanem ennek talán alkalmasabb ideje akkor volna : midőn a minisztérium a törvényszékek és járásbíróságok szervezését bevégezvén, erre vonatkozó jelentését be fogja a t. háznak terjeszteni, hogy a beczikkelyezés megtörténhessék. Minthogy azonban a szervezés még nincs is beKÉPV. H. HAPLŐ 18^| xxm. fejezve, s meglehet, hogy még szaporítás is lesz szükséges és e czélból ón póthitelt is fogok kérni: talán akkor egyszerre lehetne e kérdést eldönteni. Annyi bizonyos, hogy miután a felállítandó törvényszékek száma törvény által lett meghatározva és azok elhelyezése ugyanezen törvényczikk alapján a minisztérium által, a nyert felhatalmazás utján történt: ezen csak törvény által lehet segíteni, és nem egyszerű határozattal; ma tehát legfölebb azt lehetne elhatározni, hogy ezen törvényjavaslat, — a mennyiben azt a t. ház sürgősebbnek tekinti, mintsem bevárni kívánná azt, hogy a szervezés bejelentessék és a szaporítás végett póthitelt kérjek: — utasittassók az osztályokhoz, a mi ellen nincs észrevételem. (Helyeslés.) Lázár Ádám: T. ház! Igen óhajtottam volna, hogy már akkor, midőn az 1871: XXXIL törvényczikk keletkezett, az elsőfolyamodásu törvényszékek és a járásbirőságok létszáma, a fönálló szükségletekhez képest és a különböző viszonyokhoz, illetőleg autonomieus jogkörükhöz mérve állapíttatott volna meg, mint azt a tényleges szükséglet és a tényleg fönálló viszonyok kívánják; de miután jelenleg a törvényszékek elhelyezve vannak és — miként az igazságügyminiszter ur mondani méltóztatott — ezen incidens alkalmából a törvény által megállapított létszámon, a már fel is állított törvényszékeken, illetőleg elsőfolyamodásu társasbiróságokon segíteni nem lehet: az előttünk fekvő előterjesztés, valamint előttem szólott képviselőtársamnak tüzetes indokolása mindnyájunkat meggyőzhetett arról, hogy az elsőbiróságok szervezése sem a közszükségletnek, sem pedig azon érdekeknek, melyek az ország egyik vagy másik részének szükségletére szükségesek lettek volna: meg nem felel; és nem felel meg jelesen Kővár vidéke szükségletének sem, mely a kérvényben elősorolt és Papp József képviselő által részletesebben indokolt érvek mellőzésével egy merőben idegen megye, merőben idegen területhez csatoltatott a nélkül, hogy akár politikai, akár nemzetiségi érdekei tekintetbe vétettek volna. A miért részemről ezúttal felszólalni bátor vagyok: az azon körülmény, hogy miután az igazságügyniszternek különben is kötelessége ezen viszonyokat a netalán szaporítandó törvényszékek száma és felmerülendő szükségekhez képest tanulmányozni, akkor midőn a törvényszékek számának végleges megállapítását törvényczikkbe iktatás végett a ház elé terjeszti, mindazon szükségek, melyek ezáltal Magyarországon felmerülnek, kellőleg tisztázva és elannyira rendezve legyenek, hogy a képviselőháznak utólagos nyomozásra, utólagos indokolásra vajmi kevés szüksége legyen. Ez okból annál kevésbbé nyughatom 36 "