Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469

280 4C!>. országos ülés inárezius 23. 1872. gunk mint önálló hatóság nagyobb területe és több népesége beosztassék egy kisebb és félreeső területhez. Tekintetbe veendő azon igen is fontos körülmény, hogy vidékünk lakossága a szoros értelemben vett földmives és birtokos osztályhoz tartozik, s mint ilyennek leginkább birtok perei lévén, azokat csak a társas, illetőleg birtokbiróság előtt intézheti el; figyelembe veendő az úrbéri birtok rendezési és szabályozási pereknek függőben állása, végre a nép múltja és szokásai, mely szerint igazságát saját megyéje kebelében és nem idegen területen szereti keresni. Tekintetbe veendők az .igazságkiszolgáltatás fő kelékei: az olcsóság, gyorsaság és könnyű hozzá férhetőség ; mert, nézetem szerint azon, költséges uj szervezés keresztül vitelére és elrendezésére a törvényhozást a most emiitett okok indították; Kővárvidékre nézve pedig épen az ellenkező idéztetik elő a törvényszéknek Nagy-Bányára, idegen területre áttétele által. 5-őr. Az ország közvéleménye követeli, hogy Kővár-vidékének önálló törvényszék adassék, mert a kezemnél lévő aláírások szerint 172 képviselő pártolólag aláirta ezen törvényjavaslatot és az ország törvényhatóságai közül Kraszna, Zaránd, Szatmár vármegye és városa Marmaros, Szabolcs Heves, Komárom, Liptó és több megyék a képviselőházhoz törvényszékünk érdekében pártoló feliratot intéztek. 6-or. Az 1861-ki törvényhozás, melynek én is mint képviselő tagja voltam, a trónbeszédre adott válaszfeliratában' kimondotta, hogy kész a nemzetiségeknek mindent megadni, mi az ország integritásával és önállóságával nem ellenkezik és kérdem, tisztelt képviselőház, ellenkezik-e az ország integritásával és önállóságával az, hogy Kővár-vidékének is, melynek lakossága tulnyomólag a román nemzetiséghez tartozik, de a magyar államnak a politikai magyar nemzetnek és a szent koronának hű tagjai, ha ezeknek is megadatik a törvényszék azon jogalapon, mely jogalapon megadatott a hason terjedelmű és népességű több magyarországi megyéknek, quod iustumuni, hoc debet esse aequum et alteri, azt hiszem, a törvényhozás feladatához és böleseségéhez tartozik Kővár-vidékét is e tekintetben megnyugtatni. Ezen elősorolt indokok alapján mély tisztelettel kérem a tisztelt képviselőházat: méltóztassék a beadott törvényjavaslatot Kővár-vidéken Nagy-Somkuton egy kir. törvényszék felállításáról az 1871-ik évi XXXIL törvényczikkben foglalt felhatalmazás kiterjesztésével megszavazni és e végre a törvényjavaslatot az osztályokhoz utasítani. Énrészemről mint a ki Kővár-vidékét negyedszer képviselem az országgyűlésen: biztosítom a tisztelt képviselőházat, hogy Kővár-vidéke, mint a mely épen ugy, mint a jászkun kerületek, saját kapitánya alatt védelmezte a házat, Magyarország integritásáért önállóságáért, alkotmányáért és a trónért vérét és vagyonát minden időben feláldozni kész fiat. Justitia quia jnstitia est regnorum fundamentum. Irányi Dániel: T. ház ! Talleyrandnak tulajdonítják azon híres mondatot „ez több mint bűn, ez hiba." Én az apostasiáról elhirhedett államférfiú ezen mondatának helyességét nem ismerem el; mert ugy vagyok meggyőződve hogy azt, ami gonosz szándékkal történt, minden esetre súlyosabban kell megítélni, mint azt, minek elkövetésénél gonosz szándék nem létezett. Ennélfogva a bün minden esetre inkább érdemel megrovást, mint a hiba, melynek fogalma a gonosz szándékot kizárja. Mindamellett meg kell vallanunk, bogv vannak hibák, melyek, ha következéseiket, ha azok horderejét tekintjük, igen közel járnak a valóságos bűnökhöz. Vannak könnyebb és vannak súlyosabb hibák. A leg súlyosabbak közé tartoznak azok, melyeket akkor követünk el, mikor már, azoknak rósz következéseire figyelmeztetve voltunk, és melyekben megmaradunk, daczára az intéseknek, melyeket illetékes helyről vettünk. Ilyen hibának tekintem azt, hogy a t. miniszter ur Kővárvidékót törvényszékétől megfosztotta, daczára azon kérvényeknek, melyek e tekintetben Kővárvidék közönségétől hozzá és a házhoz intéztettek. Aminap, — midőn nem tudom ugyan milyen alkalomból ezen tárgy szőnyegen volt, — a t. miniszter ur e tettét több okkal igyekezett igazolni. Felhozta többek közt, hogy most már a törvényhatóságnak mint ilyennek nem lehet törvényszéket igényelni, mert a létező törvényszéi kek nem törvényhatóságiak többé, hanem országosak vagy királyiak. Tökéletesen igaz. De ha I ez áll: akkor csak a területre, népességre és ügyi forgalomra lehet tekintettel a törvényhozás, és j ez esetben nem értem, hogy Tornának pl. miért i méltóztatott külön törvényszéket adni, és nem csatolni Abaujhoz, ellenben megfosztani törvényszékétől Kővárt, mely két akkora területtel bír és népességre nézve is fölér ama kis megyével. Arra is méltóztatott hivatkozni, hogy nem elszigetelve áll ez eset, mert 2 erdélyi megye szintúgy azon üelyzetben van, jelesül, ha jól emlékszem, Küküllő és Felső-Fejér. Hogy Kirküllő mért nem kapott törvényszéket, azt nem tudom. Nem tudom különösen azt, vajon oly nagy sérelemnek tekintette-e Küküllő közönsége azt, hogy törvényszékétől megfosztatott, mint tekintette Lés tekinti jelenleg is Kővárvidéke. Hogy Felső-Fejér nem kapott törvényszé-