Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-469
578 469. országos ülés márczins 23. 1872. dón azon szavazás e házban megtörtént: akkor ezen indítvány nem volt napirenden. Azon szavazás csupán Győrffy inditványa ellenében döntött és igy a háznak, mindamellett hogy határozatot a kérvényekre hozott már, — ha czélszerünek látja anélkül, hogy inconsequentiaba esnék : — lehetséges azon határozatot elfogadni, melyet Simonyi Ernő indítványoz. Én azonban magam részéről megvallom nem fogadom el Simonyi Ernő t. barátom indítványát, mert ettől semmi néven nevezendő eredményt nem várok. Már pedig én óhajtanám, hogy ezen kérvényeknek lehetőleg eredményök legyen. En hajlandó volnék most inkább a kérvényi bizottság indítványához, mint Simonyi Ernő képviselőtársam indítványához csatlakozni; mert attól azon eredményt várom, . hogy azon kerületek képviselői, melyekből jön a kérvény, legalább a kerületek nézetét megtudják és jövendő eljárásuk iránti tájékozást merítenek a kérvényekből. Azonban szemben azon inditványnyal a melyet Győrffy Gyula barátom beterjesztett: kénytelen vagyok a kérvényi bizottság nézeteinek ellenében csatlakozni Győrffy Gyula nézetéhez. Mert igen helyesen jegyezte meg t. barátom azt, hogy ezen hét óta, mely lefolyt, igen sok történt. Az ország közvéleménye Ítéletet kezd mondani azon eljárás fölött, mely itt czéloztatik; szükséges tehát, hogy a ház is tájékozza magát* ezen közvélemény fölött. En tehát t. barátom Simonyi Ernő nézetét, mint mely semmi eredményre nem vezet: részemről el nem fogadhatom. A kérvényi bizottságét pedig nem fogadhatom el azért, mert azóta a közvélemény az országban változott, és igy helyén van, hogy az országgyűlés határozatát megváltoztassa. Csatlakozom tehát Győrffy Gyula t. képviselőtársam e részbeni indítványához. (Helyeslés hal felől.) Jámbor Pál jegyző: (olvassa): Indítvány, beadja Simonyi Ernő: A 9108 — 9148 szám alatti kérvények a minisztériumhoz tétessenek át figyelembevétel végett. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint a beadott kérvények a ház irodájába betekintés végett tétetnének? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Hajdú Ignácz előadó: (olvassa:) a 15. sorszámukérvényt 9106 szám. Kővár vidék közönsége Nagy-Somkúton törvényszék felállítása iránt folyamodik. Vélemény : Az országgyűlés jelen idejére meg lévén már a napirend tárgyai iránt a határozat hozva : ezen felirat jövőre figyelembevétel végett az elnökségnek kiadatni véleményeztetik. Papp József: T. ház! Kővárvidék közönségének folyamodványához kívánok pár szót szólani. E folyamodvány a kérvényi bizottság véleménye szerint napirendre nem esnék; minthogy azonban most az országgyűlés vége felé közeledik, s minthogy ezen törvényjavaslat általunk már múlt évi september havában beadatott, s minthogy végre a képviselőház f. hó 7-én 5379 sz. alatt méltóztatott elhatározni, hogy e törvényjavaslat napirendre tűzessék: bátorkodom a t. elnök urat és a t. házat mély tisztelettel felkérni, méltóztassék e kérvényt jövő keddre napirendre kitűzni, hogy e fölött indokaimat előadhassam, megjegyezvén, hogy nem fogom V* óránál több időre igénybe venni a t. ház figyelmét és akkor a t. ház határozhat. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felől: Nem lehet!) Irányi Dániel: T. ház! Ha a t. ház elfogadja Papp József t. képviselőtársam indítványát : akkor nem szólok a tárgyhoz. (Felkiáltások jobb felől: Nem fogadjuk el!) Mindenekelőtt, miután e tárgy — legalább az én véleményem szerint — igen fontos, azt vagyok bátor kérni, hogy ezen kérvény a ház előtt felolvastassák. (Halljuk !) Hajdú Ignácz előadó: (felolvassa Nagy-Somkut kérvényét.) Papp József: Tisztelt ház! Ha méltóztatnak beleegyezni, hogy a beadott törvényjavaslat fölött most fejtsem ki indokaimat, azonnal előad an d om: (Ha Ujuk!) Tisztelt ház! „Nescio qua natale solam duleedine eunctos ducit et immemors non sinit esse sui". ezt monda Ovidius számkivetésében: és valóban az emberi kebelben egy hatalmas érzés van oltva, egy ösztönszerű vonzódás azon föld és tájhoz, azon megyéhez és vidékhez, melyben született és növekedett; és e vonzalom nemcsak megmarad az emberi kebelben, midőn értelme szorosabb kört, fogalmai tisztultabb világot nyertek: hanem ekkor szilárdul meg. — Isten oltá a szivbe e mély érzelmet — és ez érzés, mely mindenkit saját fészkéhez és a vele egyértelmű gondolkozású és szokású emberekhez vonz: az emberi fejlődés forrásait nyitja meg. Nincs okunk csodálni tehát, ha a királyi törvényszékek székhelyei meg állapításairól a 25-ös bizottságban tartott tanácskozás alkalmával Kővár-vidéke is erősen ragaszkodott saját törvényszékéhez és kívánta, hogy saját kebelében állíttassák törvényszék; mert a nyolczszázados gyakorlatot és históriai multat, melyhez annyi kegyelettel ragaszkodik Kővárvidéke is, nem lehet egy tollvonással megsemmisíteni.
