Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469

4fi0. országos ülés márczins 23. 1872, 26T fölmutatom, nagy köszönettel lennék érte; de különben, ha volna is, t. belügyminiszter ur azt mondotta, hogy ilyen kifejezések a Miletics* dalában bennfoglaltatnának és most eltér ezen daltól, menedéket keresvén más dalnál. Meglehet, hogy később ismét más dalt fog találni, ha czéljának szolgálni fog. íme a saját szavai. (Olvassa as országgyűlési tudósítóból.) ,,A mi a t. képviselő urnák azon kérdését illeti, van-e tudomásom arról, hogy Lénárd Máté főispán, daczára annak, hogy az illetők minden ovatiotólj elállottak, a polgárság ellen a legkihivóbb és ildomtalan módon a katonaság és honvédség felhasználásával minden ok és alap nélkül erőszakoskodott? Erre azt válaszolom, hogy erről nincs tudomásom, de igen is van tudomásom arról, hogy azon alkalommal, midőn a „Sólyomhoz* czimzett vendéglőben a banquettet megtartották, és onnan Mileticset haza kisérték : egy nagy csapat megjelent Lénárd Máté főispán lakása előtt, és ott nagy zajban és insultok közt énekelték az úgynevezett Mileticset dicsőitő éneket, a mely nem annyira dicsőítése Mileticsnek, mint nem is tudom hogyan fejezzem ki magamat, meggyalázása a magyarságnak és oly kifejezésekkel van telve, melyeket csak azért nem akarok itt ismételni, mert nem tartom összeférhetőnek a ház méltóságával." Én pedig megkérném a t. miniszter urat, hogy mutasson fel ilyen Miletics dalt; (Helyeslés a szélső bal felöl.) ha pedig az nem létezik : akkor nem illik egy miniszter méltóságához, hogy tévútra vezesse ezen törvényhozó testületet. (Helyeslés a szélső bal felől.) Itt azt mondta a miniszter ur, hogy létezik ily Miletics-dal, ez pedig nem igaz, s ha léteznék is, azt mondja, hogy itt a magyar neveztetik fekete kutyának. En azt tagadom, ellenkezőleg értesitetvén Újvidéken. Tudomásom szerint igenis van egy dal, az pedig származik 1848-ból és horvát dal, ahol az mondatik egy általános kifejezéssel, hogy az „ellenség fekete nemzetnek" mondatik. Ha valakinek az tán tetszik, hogy a dalnak ezen részét kiszakítsa, mint a miniszter ur: akkor azt hiszem, hogy az egyesekben ez mindenesetre megrovandó ; de nem rovandó meg az egész polgárság. Büntetessenek meg az egyesek, de nem az egész polgárság. De különben t. ház, nem is illik olyan dolgokat, a melyek ide nem tartoznak : itten felemlíteni. Azt gondolom, hogy igaz barátjai vagyuuk az egyetértésnek, a szabadságnak, az alkotmányosságnak ; de akkor a teledés fátyolát kell vetni a múltra, miután mindkét részről történtek dolgok, melyeket nem is szabad, nem is czélszerü most felfrissíteni. Azt is tudom, hogy 1848-ban némely államférfiak in effigie akasztófára voltak függesztve ; de azért annak sincsen smmi további következménye: mert azok a legmagasabb polczokon állnak, anélkül, hogy valami kifogás emeltetnék az ellen, a mi nem is volna sem czélszerü sem tanácsos. Most áttérek a kiáltványokra. A t. ház meggyőződhetik ezen kiáltványokból, — mert nálam vannak. — hogy azokban semmiféle sértés a magyar nemzet ellen nem foglaltatik. Ezt lelkiismeretesen merem mondani sa t. ház tagjai, kik a kiáltványokat elolvassák, igazat fognak nekem adni. De nincs említve a magyar nemzet a kiáltványokban, melyeket, miután még itt fel nem olvastattak: bátor leszek hü magyar fordításban felolvasni. (Csanády Sándor: Halljuk!) Az első kiáltvány igy hangzik: (Olvassa a kiáltványt.) T. ház ! Ez tartalma azon iszonyú kiáltványnak, mely nem is volt felragasztva, csak egy ugságbau a „Népszava" czimü lapban volt közzé téve. De ha a miniszter ur érveiből kifogy, bizonyos tételt választ magának minden összefüggés nélkül és akkor nem csodálkozom, hogy ha nem ismerjük az ügy állását. Ne csudálkozzon tehát, hogy még Simonyi s Helfy t. barátaim is felállottak a miniszter ur válaszának tudomásul vétele támogatására. Ez nagyon fájt, de azonban vigasztalt azon körülmény, hogy nincsenek jól értesülve; mert megvallom az ország szine előtt, én sem voltam jól értesülve és a t. belügyminiszter ur ferde állításai által tévútra vezettetvén. Midőn ugyanis én a t. miniszter ur állításait hallottam : én is megrovandónak tartottam azt a választmányt, mely ily kifejezéseket használt, utoljára azonban meggyőződtem, hogy eme kifejezések nem is használtattak. Ez t. ház az első ámítás a képviselőház irányában. Nem mondom épen, hogy a miniszter ur szándékosan akart ámítani, mert az valóban szörnyű dolog volna egy törvényhozó testület irányában. Meglehet, hogy a főispán ámította el ; de annyi minden esetre áll, hogy mind én, ki ezen hamis állitások némi panaszt emeltem a kiáltványok szerkesztői iránt, — mert azok is igazságtalanul szenvedtek — mind pedig a ház tévútra vezettetünk. Még az „idegen" szóról kell megemlékeznem, mint a mely leginkább fölizgatta a t. házat, de főkép az öreg Táncsics tisztelt barátomat. A szerb nyelvben idegen annyi, mint „stan". Ezen szó pedig itt sehol sem fordul elő, hanem előfordul „tugyiii," a mi azt teszi, szerb családhoz nem tartozik, nem szerb, legyen az franczia, német vagy magyar, vagy akár mely más nemit'í*