Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-469
2gg 4:8f». országos ülés márezíns 23. 1872. zetiségü. Épen ugy, mint a szlávok, elnevezték a németeket „Njexnacz" „normáknak, mivel ezek velők találkozván nem tudtak beszólni; épen ugy, mint a magyar nyelven e szó: megmagyarázni, mely annyit tesz, mint explieálni, mert a mi nincs megmagyarázva, az a magyarra ugy tekintetik, mintba nem léteznék. De különben is e kifejezésben ÓD nem látok semmi iszonyatos dolgot, s ha itt az mondatik : Lássátok ti, kik nem vagytok szerbek, hogyan tiszteljük Mileticset: nem tudom, mi sértés foglaltatik ebben a magyarokra nézve. De minden esetre constatálom azt, hogy a magyarról itt szó sincs. Igaz, hogy azok panaszkodnak az „Isten igazsága" ellen. De lehet-e azt is megróni. Hát a ki szenved', az nem panaszkodik? Különben pedig ha egynéhány személy, nem is a törvényszék s még kevésbé a magyarok ellen panaszkodik : akkor ebben sértés rejlik Magyarország minden nemzetiségei ellen, nemcsak a magyarok ellen ; de a t. miniszter ur ugy vette a dolgot, hogy ez egyedül a magyarokat illeti, mert igy czéljához szükséges volt. Ami azon szót illeti, mely állítólag énekeltetett, vagy kimondatott volna: erről, amint mondám, meggyőződtem, hogy nem történt; de ha ezen kifejezés, azon rósz szó : fekete kutya, a főispán lakása előtt énekeltetett volna, az talán őt illetheti, nem pedig a magyar nemzetet, s az csak czélzatos lehetett a t. miniszter ur részéről, hogy ő ezen szót az egész magyar nemzetre vonatkoztatta. (Helyeslés a szélső haloldalon). Megvallom t. ház, van még egy más kiáltvány, [Csanády Sándor: Halljuk '.) ámbár a t. miniszter ur azt nem akarta felemlíteni, s a mely valóban iszonyatos kinézésű. így néz ki {Felmutatja.) Ez az utolsó kiáltvány. Ez ugyan iszonyatos kinézésű, de tartalma igen ártatlan, így hangzik : „Testvérek, Dr. Miletics Swetozár octóber 20-án jövő pénteken 8 órakor hajóval váczi fogságából érkezik körünkbe." Meglehet t. ház, hogy a miniszter ur megijedt ezen vörös hetüktől. (Derültség a szélső haloldalon). Ha, t. ház! igy áll a dolog, hogy azon kifejezések nincsenek a kiálltványba, nincsen a dalban : elesik az egész vád az újvidéki polgárságra mint alaptalan; nem igaz tehát az, mit a t. belügyminiszter ur felhozott, s igy nekem igazam van : ha azt mondom, hogy vagy a főispán a t. miniszter urat, vagy pedig a t. miniszter ur a házat és engemet ámított el; mert tény, hogy sem a főispán, sem a miniszter ur vádiak Újvidék ellen nem állnak. Én, t. ház! nagyon örvendek, hogy a magyarok érdekében ezen tényeket constatálhattam. Azt gondolom t. ház, hogy Újvidék városa részéről nagyon méltányos azon kérés, hogy vizsgáltassék meg a dolog, hogy a t. ház lehessen azon helyzetben, hogy meggyőződhessék az ügy valódiságáról, s egyebet nem is kivannak. Es én, t. ház, hangsúlyozom mint ezen város képviselője, hogy én nem elégszem meg azzal, mit t. barátom Tisza Kálmán indítványozott, hogy rosszalás mondassák ki azokra nézve, kik vétkeztek. Az nekem nem elég; hanem vizsgáltassék meg a* dolog szigorúan s azok, kik vétkesek: büntessenek meg szigorúan ; de másrészről büntessenek és fenyíttessenek meg azok is, kik ezen házat tévútra vezették, kik elámították, kik egy város polgárságára oly vádakat emeltek, s ragadtassák ki azok kezeiből azon hatalom, melyet nem a polgárok javára, hanem azok elnyomására használnak fel. Nézetem szerint ugyan nem elegendő az, hogy ezen^ ügy a kérvényi bizottság indítványa és t. j barátom Maximovics módosítása szerint csak egyszerűen adassék jelentés vagy nem jelentéstétel mellett a t. belügyminiszter urnák vizsgálat indítása végett, miután ezen ügyben ő is részrehajló, ő is párt és kifogás alá esik. De különben, ha a t. ház ezen utat is czélszerünek tartja : nem fogom ellenezni annak használását, elvárván a t. belügyminiszter úrtól mint alkotmányos államférfitól, hogy ezen tisztében ugy fog eljárni, a mint az ő méltóságához illik, és | hogy ezen t. ház a vizsgálati jelentós beadása után, egy város polgárságát annál is inkább oltalma alá veszi, mert épen Újvidék városát illeti. Épen itt kell megmutatnunk, hogy nem alapítjuk határozatunkat hamis állításokra, és nem azért állunk el attól, mert egy várost illet, hol nagyobb részben szerbek laknak. Ezen oknál fogva én is csatlakozom mind a kérvényi bizottság indítványához, mind pedig t. barátom Maximovics képviselő ur módosításához, azaz: hogy vizsgáltassék meg a dolog, és az eredményről jelentés tétessék a t. háznak, mire további határozat következni fog. Még egy rövid megjegyzésem van. Nem tudom hogyan jutott a t. belügyminiszter ur emlékezése ide, mint Pilátus a credoba, hogy Lénárd Máté főispán tud tökéletesen szerbül, németül és magyarul; mert ha komoly szánkéku volt azon állítása a t. belügyminiszter urnák: akkor az ő beszédei merő ellentétben vannak egymással, íme mit mondott a t. belügyminiszter ur, az én interpellátiom tárgyalása alkalmával : „Lénárd Máté főispán urat illetőleg azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem tud szerbül. Meglehet, de alig hiszem, hogy igaza van,