Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469

4*>0. országos ülés márczius 23. 1872. 2£5 kében szükséges, azért erre is választ kérni bátorkodom. Elnök : Közöltetni fog a minisztériummal. Zsedényi Ede: T. ház! Azt hiszem, hogy a t. ház mindegyik tagjának érdekében van tudni, hogy mikor kezdődjenek a húsvéti szünnapok és mikor végződjenek. E tekintetben akartam egy indítványt tenni; de miután nem volt szerencsém a miniszterelnök úrhoz s miután most sincs itt, meg fogja engedni a t. ház, hogy vele is értekezzem e tekintetben, mert ezt a parlamentalis szokás is ugy kivánja. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy ez indítványomat a délutáni ülésben tehessem meg. (Átalános helyeslés.) Elnök : Napirenden vannak a kérvények s folytatólagos tárgyalása Újvidék városa kérvényének. Szögyény László előadó: A tárgyalás az LVIII. sorjegyzékben a 20. sorszám alatt Újvidék szab. kir. városának az ottani kihágások tárgyában vizsgálat iránt beadott kérvényénél maradt el. Szakácsy Dániel: T. ház! Ma egy hete Újvidék törvényhatóságának kérvénye tárgyaltatván, az be nem fejeztetett: ahhoz vagyok tehát most bátor szólani. Ezen törvényhatóság kérvénye az ott működő királyi biztosi hatalommal eljárt főispán Lénárd Máté ur eljárására vonatkozik. Nem tartozom azok közé, kik egyszerre vaktában bármily nagy aláírással ellátott kérvénynek azonnal helyt adjak, mert azt tartom az öreg Senecával: „Qui statuit aliquid parte inaudita altéra: aequum licet statuerit haud aequus fűit" az az : a ki a másik fél meghallgatása nélkül intézett el valami dolgot, habár látszólag méltányosan is intézte el : az még sem volt egészen igazságos. Vannak rá példák az életben, t. ház, hogy akár egyesek, akár kormányok ellen oly fekete tentába bemártott tollakkal irnak, melyre az ember azt gondolja, hogy itt rettenetes veszedelem van. Egy igen előkelő megyei törvényszéknél történt, hogy egy embert bepanaszoltak a szolgabiróságnál, többféle aprólékos kihágásokért, lopásért és más efféléért. Az iratok beterjesztetvén, az előadók rendesen ugy szoktak tenni, hogy a pernek kivonatát másokkal dolgoztatják ki és azután ugy készületlenül mennek az ülésekbe s azt ott elolvassák. A többi között azzal is vádoltatott, hogy apjáról lehúzta a bőrt, erre a törvényszék tagjai elálmélkodtak, hogy hisz ez nem kihágás, ez a legnagyobb bün, s kérdtek: vajon hogy lehetett a vádat ugy előterjeszteni, hogy többféle kisebb kihágásokért. Erre a törvényszéki elnök elrendelte a pontonkénti kihallgatást, vajon elKÉPV. H. NAPLÓ 18f| XXIU. ismeri-e azokat, a mikkel vádoltatik. Az elolvasott aprólékos dolgokat mind elismerte. Egyszerre azonban kérdi a törvényszéki elnök, hogy tudta elkövetni azt a rettenetes bűnt, hogy az apjáról a bőrt lehúzta. Eire vádlott alázatosan azt felelte, hogy hisz ezt soha sem cselekedtem, tessék megkérdezni az apámat, megmondja, hogy nem húztam le róla a bőrt. Hát él apád? El hát! Elküldtek hát az apjáért. Kérdik: „Lehuzta-e kendnek fia a bőrét? Nem! Hát miért vádolta azzal? A dolog tulaj donképen ugy állott, hogy a fiu az apja házának a padlásáról a döglött marhabőrt ellopta, olyan elvetemedett fiu volt, ki az apját is meglopta s a vallomásokban is ugy volt; de a per-kivonatot készített ifjú ugy irta be, hogy lehúzta a bőrt az apjáról, —• az előadó igy recitálta el a törvényszéknek, Ilyenek történtek, és megtörténhetnek most is. ezentúl is. Igaz, hogy itt egy városi törvényhatóság panaszkodik, a nyakára kinevezett főispán ellen. Tapasztaljuk, hogy különösen a városi főispánok némelyike belevág a polgármester ós kapitány teendőibe, jogaiba, s innen kerülnek az összeütközések több helyen. Az itt vádolt főispán ellen különben mielőtt kineveztetett volna ezen méltóságra, ha ugyan méltóság még most is, — különösen a városi főispánság •— sokat írtak a lapok; de nem jó szolgálatot tettek az által Újvidék városának; azt hitték, hogy megmenekszenek tőle, de bizony mégis kinevezték, mert a kormány valószínűleg végére járt és megtudta, hogy a vádak nem igazak, meglehet, hogy most is ugy áll a dolog ; hanem a mint iminnen amonnan más városi törvényhatóságoktól értesül az ember: ugy tapasztaljuk, hogy ezen városi főispánok nem ismerik a magok főispáni kötelességeiket. Beleavatkoznak sokszor a polgármester és a kapitány teendőibe, és igy magok idézik elő a zűrzavart a törvényhatóságok kormányzati dolgaiban. Ez a tapasztalás azt bizonyítja, t. ház, hogy bizony ezen városi törvényhatóságokat, meg lehetett volna kímélni a főispánoktól, nem volt azokra semmi szükség: Entia sine neeessitáte non sünt multiplieanda, nem kellett volna terhelni a városokat; a mint a polgármesterek elvezették eddig is a városok ügyeit, ugy elvezették volna ezután is, de hát igy tanit a tapasztalás, hogy micsoda összeütközések jönnek elő az ilyenféle modern reformokból. Ez a törvényhatóság panaszkodván, azt kérte, hogy a mint a t. belügyminiszter ur a nyomozásokat meg fogja tenni: legyen szíves ugyan ide az országgyűlés szine elé azon eljárásról jelentést tenni és ezt ellenzi a t. belügyminiszter ur. a-i