Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468

238 **&• •" z *?06 ülés mány e vastag könyvben csak huszonkét kis la­pot foglal el egyedül 7 czikkben, és annak job­bitmánya tisztán csak 6 lapocska. Megjegyez­hetnék ezt magoknak az osztrák - magyar tudó­sok, a kik egy törvény módosítására is, mely 57 szakaszból áll 100 és egynehány szakaszt szoktak előállítani. (Derültség lal felől.) Ezen ameri­kai alkotmány jobbitmányának IX. és X. szaka­szaiban ezek foglaltatnak. A IX-ik azt mondja. „ Az alkotmányban bizonyos jogoknak elszám­lálása nem értelmeztetik ugy, hogy az által a népnek föntartott jogai megtagadtatnának, " Reménylem ez elég tiszta, szabatos, világos s igen érthető. A. X-ik szakasz pedig azt mondja: „ Mindazon hatalom, a mely nincs átadva az egyesült államok alkotmánya által valakinek, vagy a külön államoktól nincs megtagadva: az a külön államoké és önmagáé a népé. u Tehát Amerikában legalább, a melyre t. képviselő ur hivatkozik, láthatja, hogy nemcsak positiv törvény szabja meg a nép polgári jogait; hanem még ott az alkotmányos fogalom tényleges törvényben is kötelezve érezte magát kimondani azt, hogy minden jog a népé, a mely tényleges törvény által a hatalomnak átadva nincs. Ez az emberi jogok tisztelete, mert Ameri­kában természetesen más fogalom van az alkot­mányos szabadságról, mint Magyarországban. Azt mondja t. képviselő ur, hogy „ha az országra káros dolgokat kezd egy parlament tenni,te gyük fel pl. az „mely az átalános szavazatjog alap­ján jött létre, s miután ez is lehető : ki fogja ennek hibáit javítani? Valóban kiváló tanulsá­got nem igen kell fordítani e kérdés feltevésére. Mert hát fordítsa meg a t. képviselő ur. Hát ha az a parlament, mely nem az átalános vá­lasztási jog alapján, hanem azon jogalapon mit képviselő ur óhajtana, jönne össze, s az azután, nem mondom oktalant, noha azt is tehetne, de tenne olyat, a mi káros következményt fogna vonni maga után: ki fogná ezt javítani ? Hát ezekre igen könnyű a felelet, megja­vítaná az utána jövő parlament; vagy ha ez az­után ezzel nem sokat törődik, természetesen szen­vedné a nemzet mindaddig, mig azután a nem­zet annyira nem érzené azon káros követke­zéseknek fajdalmát, hogy kényszerítené őket, azon parlament magjavitására ; vagy pedig azon parlamentalis erőszakos hatalom a nemzetet továbbra is azon káros hatás alatt tartaná. Hogy azután melyik szokott és tehet na­gyobb kárt: vajon a müveitek parlament - e vagy pedig azon átalános választás utján össze­jött parlament 1 én nem vitatom; hanem meg fog engedni nekem a t. képviselő ur, hogy egy kis rövid idézetet hozzak fel, párhuzamot vonva 1861. és 1865. között, ami nem az átalános márczins 22. 1872. választási jogon összejött parlamentben követte-­tett el. 1861-ben Deák Ferencz t. képviselőtár­sunk a personal unióra igy nyilatkozott. „Mi­dőn egyrészről mind a sanctio pragmatieaban, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a köztünk és az örökös tartományok közt létező azon törvénykapocs, mely az uralkodó ugyanazonosságában áll, vagyis a personal­unio: ennél szorosabb kapcsolatnak, a valósá­gos reál uniónak nyoma törvényeinkben nincs; — sőt a felhozottak kétségtelenné teszik, hogy reálunió köztünk és köztük nem is létezik, s azt létre hozni Magyarországnak szándéka soha sem volt. " Továbbá gr. Andrásy Gyula volt miniszter elnök pedig 1861-ben azt mondta: „ Mi tehát nem fogadhatunk el semmi más ala­pot, mint a mely a pragmatica sanctió értelmé­ben a personalis unió erejénél fogva létezik és az 1848-iki törvényekkel gyakorlatilag ujjolag kö­rül van irva." Mondom, én nem hivatkoztam volna e be­szédekre ; de miután a jobb oldalról épen azon képviselő ur, ki mint állíttatik, e szép mézes sza­vakkal a választási félreértéseket gátolni akarta, valóban pedig kívánta a jogokat megszorítani, azon képviselő hozta fel, hogy az átalános vá­lasztás alapján összejött parlament minő káro­kat követhetne el: csak ezért hivatkozom e mon­datokra. Engedjék meg önök ezután most érin­tenem azt, hogy nem rég Deák Ferencz Pest belvárosi képviselő ur ugy nyilatkozott, hogy a personalunió helyreállítása veszélyes volna Ma­gyarországon. Én ezt sohasem fogadtam el. Emlékezhetnek önök gr. Andrásy Gyula még mint képviselő és akkor miniszterelnök még veszélyesnek monda, és azt monda : soha hozzá nem járulhatna, hogy Magyarországon a sze­mélyes unió hozassák vissza. Kérem, ha ez öt vagy négy évecske előtt azon parlamentben, mely­nek a képviselő ur lehetetlen, hogy ne tudja nyomatékosságát, mert hiszen ezen kormány alatt kormány hivatalnok, de egyúttal a képvi­selő ur is azon többséghez tartozik, melynek feje az egyik, másik pedig miniszter elnöke volt; mikor egy ilyen parlamentnek tagjai 4 év előtt azt mondják : az országnak ősi szokásai, törvényei a personalunió, attól el sem térhetünk, nem szabad eltérni — és négy vagy öt év múlva meg azt mondják: a personal unió Magyarországon helyre nem állitható: vonjon következtetést be­lőle a t. képviselő ur, veszélyesebb lehet-e en­nél egy átalános választási jogon összejött par­lament ? és engedné-e valaha egy átalános vá­lasztási jogon összejött parlament, hogy ilyenek

Next

/
Thumbnails
Contents