Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468

468, országos íilés márczins 22. 1872. 237 mutatott az 1848, 1849 és 1861. években tanusitott önmagaviselete által is: akkor azt hiszem a t. képviselő urnák ezen hasonlatából mutathatjuk be mi, hogy azon nemzet minden egyes tagjainak, kik nem becstelenek, ép azért mert az 1848. év által az érettség korába hozottak be és a nemzet tagjaivá érettekké alakíttattak át: meg kell adni az átalános választási jogot. A mit azután a t. képviselő ur mondott, hogy „az ország legfőbb ügyeiről való rendelkezési jogot magában foglaló választási jognak szélesebb és szélesebb körre való kiterjesztésénél mindig nagy óvatossággal kell eljárni," ezt önmagam is elismerem. Azonban engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy azt mondjam, hogy az 1848. év alkotmányának szelleme, szabadelvű szelleme majdnem már akkor mindenkit átalánosan választó polgára tett igen kevés kivételei. Es ha ez nem igy volna is, ugyanazok, kik még akkor meg nem nyerték a választási jogot, azon nagy tömeg, azon népnek egyénei nem-e szokásra, nem-e életmódra ugyanazok, mint kiket, majd nem lehet mondani, összesen igen kevesek kivételével az 1848-diki törvények részesítettek szavazatjogban. • És ha ez áll, a mit kétségbe vonni, ugy hiszem, senki sem fog : azt kérdem a mélyen t. képviselő uraktól, vajon nem helyesebb-e hogy azon választási jogot, melyben 1848 a népnek p. o. egy millió tagját részesítette, azon egyénekre is kitérjeszszük, kik talán nem fizetnek 5, 6 frtnyi adót, hanem 3, vagy 4-et vagy csak 2 frtot, vagy ha azt nem fizetik is, de ép oly jóravaló, ép oly becsületes tagjai a hazának, ép oly érdekkel viseltetnek hazánk, mind területi épségének, mind pedig alkotmányos szabadságának megvédése iránt? Csak azért is, hogy azon alkotmányos szabadság, melyet mi mi vérünkkel megvédelmezünk, annál védettebb legyen, és hogy azon körülbelől 7—8 millió, a kik csakis a vagyonkülönbségre nézve, de értelmi különbségre nem állanak alantabb, mint azok, a kik már megnyerték a választási jogot, tagjai legyenek önmagának az alkotmányos szabadságnak. Én azt hiszem, hogy Komárom városának érdemes képviselője be fogja látni, hogy azon fokozatos lépésnek, a melyet az ő alkotmányos fogalma a szavazatok kiterjesztésének föltételéül kivan: helye most már 1848. fövények meghozatala után 24 év múlva itt van. Azt merem mondani, bár előbb leendett volna. De ha előbb nem történt, és ha most hozta a kormány körünkbe a választási vitát, a melyet mi megbolygatni nem akartunk: azt hiszem, nekünk kötelességünkké vált kimutatni annak helyessé. gét; és mert nekem meggyőződésem is ez: kötelességünk vivni az átalános szavazatjog mellett. A második Szilágyi Dezső t. képviselő ur, a kinek néhány észrevételére van még megjegyzésem. (Halljukl) Azokra nézve, a miket az átalános vita alkalmával nem voltam szerencsés megtámadhatni Szilágyi Dezső ur mondásaiból, a következő megjegyzéseim vannak: Először azt mondja a t. képviselő ur, hogy „az alap feltalálásában Irányi Dániel t. képviselőtársam sem volt szerencsésebb; ő jelesen a polgári jog elválhatlan tartozékának tekinti a szavazati jogot" ; megengedjen nekem a t. képviselő ur, én elidegenithetlen egyéni jognak tartom azt, oly elidegenithetlen egyéni jognak, mint póldául azt, hogy élünk, mint azt, hogy kell, hogy szabadon mozogjunk és biztosítsuk e szabadon mozgást, mint azt, hogy önmagunknak és családunknak nyugodt életet követeljünk és biztosítsunk. Hiszjmiért állunk mi társadalomban? Azért, hogy a közjó, vagy is mindenkinek egyéni szabadsága és vagyonbiztossága eléressék. Társaságba állunk és feladunk bizonyos a közjóra szükséges jogokat; de kell, hogy senki sem többét, sem kevesebbet ne adjon fel. Ha vannak, kik kevesebbet adnak fel: azok erőhatalommal elnyomják azokat, kik kénytelenek többet feladni ; és ép azért, hogy a társadalomban az erőszak ne hatalmaskodjék a gyengék és ne a szilajak és szelídek felett, ezért van megállapítva a társadalomnak alkotmányos felfogás szerint azon rendje, mikép jól rendezett államban felad mindenki annyit, a mennyit a közjó követel, de sem többet, sem kevesebbet ; tehát mindenki egyenlő jogot élvez, mert másként az, kinek részére több fel adatnék, az épen azon jogokkal élne vissza, melyek a közjó tekintetéből adattak fel. Azt mondja továbbá a képviselő ur: „Nem akarom a polgári jog tartalmát kifejleszteni, csak említem, hogy azt minden államban positiv törvény szabja meg." Már a múltkor megjegyeztem, hogy Magyarország törvénykönyve szerint is helytelen ezen fogalom és azt hiszem, hogy még ha hozzá tette volna is e szót „Európában": még akkor sem volna helyes ez észrevétel, mert megemlékezhetnék, hogy Angolországban igen sok polgári jog van a szokás és nem positiv törvény által biztosítva. Mivel azonban a t. képviselő ur sokat szeret Amerikára hivatkozni, csakis azért voltam bátor e tételét venni mai figyelmem tárgyául. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez nagy könyv, (Szóló egy könyvet mutat fel.) ez az amerikai alkotmány törvénykönyve és szent könyve az amerikaiaknak, azonban az amerikai alkot-