Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-468
236 á<S8. országos ülés máreziu? 22. 1872. mondottam, három képviselő urnák előadásaira fogok hivatkozni. Az egyik, a kit fölötte tisztelek, Komárom városának érdemes képviselője. 0 legközelebb a czim kérdése vitatásánál is jónak látta az általános választási jogra nézve néhány észrevételt tenni. Igen köszönöm a mélyen tisztelt képviselő urnák, hogy alkalmat adott véleményeink e részbeni kicsérélhetésére, mert én azon nézeteket, melyeket ő tolmácsolt, mindig tisztelettel veszem. Meg fog azonban bocsátani, hogy most az egyszer — bár mesteremül kivánom üdvözölni — megadta az én véleményemként az alkalmat, miként azt kell hinnem, hogy előbbutóbb a képviselő urat fogom követhetni az átalános választási jog megadására nézve is. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani : „Az átalános választási jog behozható oly államokban, hol a közoktatás már hosszabb idő óta honositott tökéletesítése mellett a polgárok mind a műveltség azon fokán állnak, hogy megnyugvással lehet reájok bizni annak meghatározását, hogy az ország legfőbb ügyének, a törvényhozás ügyének kezelésére kik legyenek a legalkalmasabban megválaszthatok/'' Szabad legyen nekem e tekintetben egy kérdést intézni az igen tisztelt képviselő úrhoz. Én elismerem, hogy az átalános választási szavazat előrelépés, fejlesztés; azonban azt kérdem a t. képviselő úrtól : vajon melyik nagyobb fokozati fejlesztés a választási jogra nézve, az-e, mely 1848-ban történt, az 1848 előtti jogosult választásokra nézve; vagy pedig ha most történnék, 1848. következtében és 24 évvel később, az átalános választás behozatala ? Én azt hiszem, hogy önmaga a t. képviselő ur befogja látni, hogy sokkal nagyobb lépés volt a, kiváltságoltak jogától egyszerre azon térre lépni, melyen az 1848. megadta a nép nevezetes nagy részének, e választási jogot, mint azon 1848-ban megadott jog következtében most már 24 évvel később kifejleszteni az átalános szavazatjogot. És ha a t. képviselő ur, mint hiszem, meg van győződve, hogy az akkori szavazók többsége, habár műveltség tekintetében kisebb fokon ált is mint ma, — mert azt nem tagadhatjuk, hogy a közművelődés tekintetében gyermekeink oktatására nézve valamivel mégis csak előre haladtunk, mert önmaga a kor is mindig emeli a haladást,— ha akkor, mikor kevésbbé miveltek voltak a nép azon tagjai, kik feljogosittattak a választásra, oly annyira alaposan bizonyították be a választások által, hogy igen helyes választásokat követtek el, oly választásokat, melyeknek egyedül lehet köszönni, hogy hazánk megtámadtatván az osztrák önkényuralom által, annak ellenében vívott és egész az árulás általi fegyverletétig sikeresen védelmezte jogait, ha mondom, akkor leghelyesebben történtek a képviselői választások : nem fogja-e önmaga t. . képviselőtársam beismerni azt, hogy azon állítása, hogy „azért, mert nincs az ország a miveltség azon fokán, hogy mindenki meg birja ítélni, ki legyen legalkalmasabb a törvényhozás ügyeinek kezelésére": megfogja engedni, r hogy ez nem lehet indok a képviselő ur kezében az átalános választások ellen. Sőt azt hiszem épen azon eset indok arra, hogy miként akkor leghelyesebben választották meg a képviselőket: ngy az átalános szavazat behozatala által még inkább fogna ezen eredmény mutatkozni. (Igás! a ssélső baloldalon.) A t. képviselő ur tovább megy és azt mondja, „hogy az államban a legfőbb hatalmat, a törvényhozási hatalmat a nagy tömegekre bizni az állam czéljainak s érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet." En ugy hiszem, hogy önmaga a t. képviselő ur be fogja látni, hogy ez átalános választási jog behozatala által nem követeltetik. Nem az köveltetik, hogy a nagy tömegekre, vagyis az összes népre ruháztassák a törvényhozói hatalom ; hanem kőveteltetik igenis, hogy mindenki, aki jóravaló becsületes ember, a ki érdemtelensége által ki nem záratik : befolyhasson annak választásába, a kire aztán a törvényhozói hatalom bízva van. És én tökéletesen hiszem, hogy a t. képviselő ur is igy értelmezvén ezen tételt, azt az átalános választás ellenében érvényesitni önmaga sem óhajtja. Azt mondta továbbá t. képviselőtársam: ! „Valamint egyes embernek, ugy a nemzeteknek í is meg van ifjúkoruk, férfikoruk és fájdalom i öregségük is. Valamint a tapasztalatlanra nem I szabad vagyonáról és más érdekeiről való ön rendelkezési jogot bizni, mely minden életkorú férfit megillet: igy következik az, hogy az átalános választási jogot nem lehet még most mindenkire kiterjeszteni." Van igenis a nemzeteknek gyermekkoruk, ifjúkoruk, volt nekünk is. De be fogja ismerni a t. képviselő ur, hogy az országgyűlési választásokra nézve nem illik ezen a magánosokra nézve igen szép hasonlat; mertén azt hiszem, hogyha volt gyern ekkora a magyar nép összegének ós a magyar nép tagjainak: igen agg gyermekkor volt, mely sok évszázadokon át tartott, de 1848 óta megszűnt a nép egye3 tagjainak ezen gyermekkoruk és hacsak ily rövid időt veszünk : akkor a leglelkesebb ifjúkorban van Magyarország népének minden tagja és Magyarország népének összege, melyre itt mi az átalános jogot óhajtjuk kiterjeszteni. És ha ezen ifjúsági, vagy férfikorban van a magyar nemzet, a mit meg-
