Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-467
4*57. országos ülés márczins 21. 1872. 211 abba, miszerint a ezim kérdése majd a törvény végén tárgyaltassék : elég lett volna arra, hogy megrövidítse, vagy elmondhatom tárgy nélkülivé tegye ezen egész tanácskozást. Szükségesnek tartom, t. ház, ezen hibákat constatálni, nemcsak azért, hogy a jelen kétségtelenül visszás helyzetnek meg bírálásánál az országnak alkalma legyen ezen általam mondottakat is figyelembe venni ; hanem szükségesnek tartottam elmondani azt önök számára is, hogy lássák át, miszerint a makacskodás nem politika, hogy egy kis eszélyességgel messzebb lehetne menni, mint az erőszakoskodás tapintatlanságával: a mely miként tapasztalni méltóztatnak — hajótörést szenved a kisebbséggel szemben is, ha nem hiányzik a kisebbségben a küzdelemhez szükségelt hazafiság és erős akarat. Szükséges ezt megjegyezni, t. ház, mert ha a kormány vagy talán azután a következő kormányok ezen vita folyamából maguknak tanúságot merítenek: akkor nincs elveszve azon idő, melyet a parlamentalismus egyik fogásának, — elismerem, hogy fogás, — az agyonbeszélés taktikájának ez alkalommal áldozatul hozni kénytelenek vagyunk. Egy dologra figyelmeztetem a t. kormányt: ha folytatni méltóztatnak jövőre is azon eljárást, melyet eddig fájdalommal tapasztaltunk, akkor még jövőre is ki vagyunk téve annak : hogy igen sok időt keserő küzdelemmel kell eltölteni azon drága időből, melyet különben productiv czéloknak, a reform-kérdések előmozdításának lehetne szentelni; ha azonban a kormány magának ez eseményekből tanúságot akar meríteni: akkor igen sok kellemetlenségtől mentheti meg ngy az országot, mint önmagát. De ezen czélt, t. ház, csak azon esetre lehet reménylenünk elérni, ha az alkotmányos érzület felülemelkedik a szenvedélyeken, ha végképen el lesz ejtve azon szerencsétlen elmélet, mely a mostani, mindnyájunkra kellemetlen helyzetnek okozója volt, mely a többség mindenhatóságába helyezi, abban akarja találni a parlamentalismus lényegét. Az alkotmányos államférfinak át kell hatva lenni azon különbség érzetétől, mely a parlamenti többség hatalma és az absolut hatalom közt a dolog természeténél fogva létezik. Nem szabad magát a kisebbség urának, nem szabad a kisebbséget egy legyőzött ellenfélnek tekintenie, melylyel mindent tehet, a mit akar. Többre kell becsülni egy rövid kis törvényt, melyet tapintattal, közmegnyugvással sikerült keresztülvinni, mint durva erőszakkal megszavazott törvények egész halmazát. Soha sem szabad az önérdeket, vagy a pártérdeket az ország érdeke fölé helyezni : nem szabad mereven ragaszkodni oly tőrvényjavaslatokhoz, melyek a kisebbség mesterkélt elnyomására vezetnek, és melyek az ország közvéleményében ellenszenvet költenek ; vagy, ha ezt nem akarják elismerni, nem tagadhatják, hogy az ország egy tekintélyes, minden esetre figyelemre méltó részében elkeseredésre szolgáltatnak alkalmat. Ha a t. ház ezen rendkivüii helyzetből, az ellenzéknek ezen rendkívüli küzdelméből ily irányban fogúinak tanúságot meríteni azok, kik magasabb tehetségeiknél és a nép bizalmánál fogva az ország sorsára befolyást gyakorolni vannak hivatva : akkor azon idő, melyet mi itt beszéddel, ellenállással eltöltünk, nem elveszett idő, akkor abból az országnak productiv haszna lesz. Ez az ón legforróbb óhajtásom. Ami szorosan magát ezen tőrvényjavaslatnak czimét illeti, én is osztozom azon t. elvtársaim nézetében, kik azt hiszik, hogy mielőtt a gyermek megszületett: azt megkeresztelni, annak nevet adni nem lehet. A központi bizottság általjajánlott czimet semmi esetre sem fogadhatom el, mert az a törvény tartalmát igen szűk keretbe szorítja, mert előre is lehetlenné teszi azon inditványokatés módositványokat, melyeket én a választási törvény tárgyalásakor előadni és javításként indítványba hozni szükségesnek tartok. „A.z 1848. V. t. ez. és az erdélyi 1848. II. tőr vény czikknek módosításáról és pótlásáról" czim előre is lehetetlenné teszi azt, hogy ezen említett törvények helyett gyökeresen uj és jó választási törvény legyen megállapítva; és igy a czim minden érdemleges vita nélkül eldönti a legfontosabb kérdés sorsát. Én ezt, t. ház! fonák eljárásnak tartom. Azért ha nem fogadtatnék el azon t. barátaim indítványa, kik azt akarják, hogy a törvényjavaslat czime a törvény szövegének megszavazása után vétessék tárgyalás alá: azon esetre csatlakozom Matolay t. barátom indítványához, ki oly czimet hozott javaslatba, mely a törvényjavaslat tartalmának bővebb tért, a javításokra szabadabb kezet enged, s azért szavazatommal azt pártolom. (Helyeslés bal felől.) Kiss János: T. képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat czime van tárgyalás alatt, mely igy szól: „Az 1848. V-ik és az erdélyi 1848. Il-ik t. ez. módosításáról és pótlásáról." Ezen czimhez leszek bátor szólani, és hogy megmondhassam véleményemet, mennyiben egyez meg e czim magával a törvényjavaslattal, melyet a kormány a ház elé terjesztett: kénytelen leszek annak minden egyes §-ára megtenni észrevételemet, és végül ennek folytán megífogom mutatni, hogy ezen czim nem felel meg ezen törvényjavaslatnak. T. ház! Ezen czimről és ezen törvényja27*
