Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-467

210 467. országos ülés márczins 21. 1872. nagyobb ellentétben állana, mint a makacskodás. Ez lehetlenné tesz, — mint ez alkalommal is bebizonyította, hogy lehetetlenné tett — minden haladást. Az államférfinak kerülni kell ezen gyarló­ságot ; mert különben helyrehozhatlan hibákat követhet el. A mi kormányunkat is, fájdalom! ily gyarlóságba ejtette a meggondolatlanság és szenvedély. Most látjuk következményeit. A meggondolatlanság, t. ház, mert már a törvényjavaslat előterjesztése alkalmával sem lett volna szabad szem elől tévesztenie azt, hogy egy oly törvény alkotására, mely a nép érdekeibe mélyen behat, többséggel rendelkezni, a többség támogatásáról biztos lenni, magában véve még nem elég. Politikailag csak az helyes, ami nem­csak a hatalom, hanem a czélszerüség érdekei­nek is megfelel. Czélszerünei: pedig oly törvény­javaslatot mondani nem lehet, mely az érdeklet­tek nagy részénél élénk ellenszenvvel találkozik s melynek keresztülvitelére is, miként tapasztal­tuk, el volt hibázva a számítás; mert az lehe­tetlenségbe ütközik. A hibát, melyet a kormány már a törvény­javaslatnak előterjesztésénél elkövetett, még fokozta azon szenvedély, mely szakítva minden eszélyességgel, erőszakos eszközökkel akar a kormánynak utat törni azon zsákutczából, melybe őt saját tapintatlansága vezette. Ki e fölött kételkedik, tekintsen vissza az utóbbi napok alatt történtekre. Az átalános tárgyalás alkalmával már meg­tettem észrevételemet a kormány azon —- néze­tem szerint — hibás lépéseire nézve, melyeket ezen törvényjavaslat tárgyalásának elején elkö­vetett. Most, tisztelvén a házszabályokat, annak korlátai közt maradok, és csakis azon eljárás bírálatára szorítkozom, melyet a kormány a czimkérdés tárgyalása alkalmával követett. Csak azt akarom kiemelni, hogy minő ta­pintatlanságot foglal magában a kormánynak a eiimkérdés tárgyalása alkalmával követett eljá­rása: a néma hallgatás. Igenis, t. ház, mert a hallgatásban is nagy tapintatlanság rejlik akkor: midőn egy-két szó elégséges volna arra, hogy eloszlassa a ne­hézségeket. Többen ezen oldalról elvtársaim közül figyel­meztették a kormányt arra, hogy meddő vitát folytatunk, midőn több nap óta azon kérdés fölött vitatkozunk: hogy mi legyen czime ezen törvényjavaslatnak? Minden ember természetesen oly czimet akar megállapittatni, mely az általa óhajtott tartalomnak megfelel. Igen, de még a tartalom nincs megállapítva, még az iránt senki sincs tisztában, hogy az minő tartalom és ter­jedelemmel fog birni; addig pedig, mig ezzel tisztában nem leszünk, a czim fölött vitatkozni, időelőtti dolog. Erre figyelmeztetve volt a t. kormány több elvtársam által. Inditványoztatott, hogy tár­gyaljuk először a törvény tartalmát, és majd ha ezzel készen leszünk, ha meg lesz állapítva a törvény szövege: akkor majd látni fogjuk, hogy minő czim lesz az, mely annak leginkább meg­felel. Az országgyűlési irományokra hivatkozom, hogy eddig majdnem rendszerinti gyakorlat volt, a dolog természetének is megfelelő azon eljárás, hogy először a törvényjavaslat tárgyaltatott: a czimkérdés pedig utolsó kérdésnek hagyatott. Én legalább nem emlékezem egyetlenegy esetre sem, hogy midőn ily értelemben az ellen­zék részéről indítvány volt benyújtva: a t. kor­mány, vagy a többség ellenezte volna. Most azonban a makacskodás politikájával állunk szemben, mely ily kisszerű akadékosko­dás által teremti meg magának is a legszánan­dóbb helyzetet. Most a jelszó nem az eszélyesség, hanem az, hogy ne engedjünk az ellenzéknek semmit, — semmiben. Ugy látszik, hogy mióta Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök ur, és valószínűleg az ő meg­bízása folytán a belügyminiszter ur elhitették a többséggel azt, hogy ők az európai parlamenta­lis mus bajnokai: azóta e házból a tapintatosság száműzve van és e helyet a vitézkedésnek egy bizonyos neme foglalta el, a mely minden áron hatalmaskodni akar a kisebbségen. Most nem engedik meg azt, a mi máskor rendesen bevett gyakorlat volt, hogy a czim kér­dése hátul, a törvény szövegének megállapítása után tárgyaltassék, és az által, hogy ezt meg nem engedték : alkalmat nyújtottak nekünk, — miként tapasztalni méltóztatnak —egy heti vitára. Ami párttaktikánk szempontjából csak ha­szonnak lehet mondani a kormány ezen eljárá­sát ; mert egy ügyesebb ellenfél minden esetre vigyázóbb lett volna arra, hogy ne könnyítse meg nekünk a küzdelmet. Önök azonban, t. urak a túlsó oldalon, szerencsére ugy vannak vezényelve, mintha gr. Lónyay miniszterelnök ur Bécsben léte alatt nem annyira a kö­zös pénzügyminisztérium, mint inkább a közös külügyminisztériumban szerzett volna magának tanulmányokat. Én meg vagyok győződve arról t. ház, hogy azon körülbelől 8 napi vita, mely itt a czim kér­dése körül lefolyt, nem annyira az ellenzék be­szélő tebetségbeli ügyességének, mint inkább a kormány hallgatásában rejlő ügyesség hiányának tulajdonitható. Igen, t. ház ; mert egy- két szó csak egy rövid nyilatkozat, hogy beleegyeznek

Next

/
Thumbnails
Contents