Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-462
10 462. országos ölés Biárczius 15. 1873. selőházat nem hangolhatja; ha tekintjük azon folytonos foltozgatást, azon ide-oda kapkodást, mely minden műveleteiben minden összefüggés nélkül mutatkozik és az igazságügy menetére és igy a jogállamra nézve a legkárosabb hatással van: lehetetlen, hogy a képviselőház föl ne ébredjen és ne hangoztassa a kormányférfiak füleibe azon kivánalmat, hogy elvégre szakitsanak azon félintézkedésekkel és azon könnyebbszerü igazitgatásokkal, és lépjenek a gyökeres reform terére, a hol Magyarország törvénykezésének polgári és büntetőjogi viszonyainak rendezése hamarább elérhető. Az országgyűlés tagjaitól nem lehet ugyan kivánni, hogy mindegyik mindenben szakértő legyen; de az illető tárezaminiszterektől, valamint szintén az illető minisztériumokban kinevezett tanácsosoktól joggal megkövetelheti az országgyűlés, hogy mindazon szakmákban, melyekben hivatva vannak közreműködni: teljes képzettséggel és oly szakértelemmel bírjanak, melytől egyedül lehet várni, hogy a képviselőház elébe minden tekintetben kimerítő és oly törvényjavaslatokat terjesszenek, melyeket sürgősség esetében hosszabb bizottsági tárgyalások nélkül biztos sikerre vezetőknek lehessen tekinteni. Azt nem lehet tagadni, hogy a minisztériumokban a hivatalnokok kellő számmal vannak kinevezve, mert e részben a képviselőházat a fukárság vádja nem érheti, a mennyiben a költségvetésben a rendes költségek rovatában és ezen kivül még a rendkívüli költségvetésben a codificatio czime alatt nagyobb összeget szavazott meg a ház, és pedig minden számadás bekérése nélkül. Hogy hol vannak az akadályok, melyeknél fogva ezen fontos tényező nem halad előre : arról leginkább szólhatnak a t. kormányférfiak, kiknek — az eddigi tapasztalások szerint — az a hibája, hogy midőn ily szakértőket neveznek ki, különösen a pártszempont és a politikai pajtáskodástól hagyják magokat vezéreltetni; ha ily mellékérdekek tekinteten kivül hagyatnának és az ilyen melléktekintetek helyett a valódi szakképzettség tartatnék szem előtt, akkor bizonyára ily jelenetekkel, mint a jelen törvényjavaslat is : ritkábban találkoznék a képviselőház. A tőrvényhozás és a kormány a bíróságokat és királyi ügyészeket, mint előbb is emiitettem, felállította a nélkül, hogy azoknak szabályozó rendeleteket, különösen pedig az egymásközti viszony megállapítására szolgáló intézkedéseket a maga idejében kibocsátott volna. A kormány ugy gondolkozott, hogy előbb megteremti az egyéneket és azután az egyénekhez mérve, a mily utasításokat, a mily javaslatokat szükségesnek lát keresztül vinni : ezt azon mértékben, a mint velők keresztül vihetőnek és végrehajthatónak látja, be is fogja terjeszteni. így van, t. ház, a jelen törvényjavaslattal is. Ezen törvényjavaslat is, miután mindezen első bíróságok, mind királyi ügyészségek minden utasítás nélkül életbe léptetettek, most a harmadik hónapban jut eszébe az igazságügyminiszter urnák ezen kérdést előterjeszteni és addig, mig ezen kérdés eldől az országgyűlésen : ezen bíróságokat és közügyeket, kik valóban nem tudják, hogy mit és miként tesznek, függőben tartja. Hogy mennyire zilált a törvénykezés, különösen pedig a büntetőjogi eljárás, és mennyire időelőtti volt, valamint a kir. ügyészeknek, ugy a kir. törvényszéknek felállítása: e részben bátor voltam még a kir. ügyészek felállítása alkalmával folyt vita rendén, a kir. ügyészek ellenében részletesen elmondani az úgynevezett vádló és kutató eljárásnak előnyeit és hátrányait. Bátor voltam akkor figyelmeztetni a képviselőházat különösen azon körülmény megfontolására, hogy mielőtt a követendő elv a büntetőjogi eljárásra nézve megállapittatnék : addig a királyi ügyészeknek akár egyik, akár másik alakban való szervezése időelőtti. De akkor a képviselőház jónak látta minden elvi megállapodás nélkül a hivatalos beavatkozás biztosítása tekintetéből a közvádlói, illetőleg a kir. ügyészi intézményt meghonosítani. Es hogy e részben mennyire tévedett: bizonyítja már csak azon körülmény, hogy például a Magyarországra kinevezett királyi főügyész, Kozma Sándor ezen év elején, midőn hivatalába lépett, egy körrendeletet bocsátott ki az alárendelt közegekhez, melyből csak egy pár tételt, mint jellemzőt és a mai törvényjavaslattal kapcsolatban, különösen figyelemre méltót bátor vagyok felolvasni. A kir. főügyész ezeket mondja: „Az 1871: évi XXXIII. törvényczikk, mely a kir. ügyészség felállításáról szól, sokkal átalánosabb, minthogy az ezen intézmény lényegének körvonalainál egyebet találhatnánk. Büntető törvénykönyvünk, büntető eljárási szabályaink, melyek az ügyész teendőit szabatosan gyakorlatilag kimutatnák, nincsenek; s ha vesszük azt, hogy maguk azon előrehaladottabb országok is, melyek ezen intézmény áldását már hosszabb idő óta élvezik, annak hivatása iránt véglegesen megállapodva még korán sincsenek ; mondom, ha mindezen körülményeket tekintetbe vesszük: ugy nem fogja senki időnkivülinek tarthatni, ha én most hivataloskodásom első napján, a midőn önöket bajtársi szeretettel üdvözlöm, vonatkozással a mellékelt utasításokra, egyúttal önök előtt a magyar királyi ügyészség eszméje, hivatása s annak igazságszolgáltatási organismusában kijelölt teendői fölött, nézeteimet nyilvánítom. 8
