Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

4CS. or«z6gOB ülés márczius 15. 1872. II Továbbá azt mondja: „A kir. ügyésznek, ha nemis legfőbb, de mindenesetre egyik legkomolyabb kötelme: a közvádlói teendők. Most, a midőn még csak reménylünk és várunk oly intézkedéseket, melyek büntető eljárásunkban legalább némi egyöntetűséget hoznak, a közvádlói hivatásra vonatkozólag alig mondhatok egyebet néhány irányelvnél." Továbbá azt mondja: „Nevezetes részét képzendi még önök hivatásának a hatósági börtönökre való felügyelet. A „felügyelet" szó egyszerű értelme eléggé definiálja az ezen iránybani álláspontot. Ismerve hazai viszonyainkat, a királyi ügyészek figyelmét épen nem kivánom a még eléggé meg nem határozott philantróp elméletek magaslatai felé terelni, hogy azután szem elől téveszszik a gyakorlati szükségeket. A hatósági börtönöknél, a fogság tartama, a helyiségek minősége, az eszközök csekély volta mellett, nincs sem helye, sem ideje a theoreticus kísérleteknek. De a mely ügyész kivivandja azt, hogy a felügyelete alatti börtönökben rend, tisztaság uralkodjék; a ki a fegyenczek egészséges élelmezését, a beteg ápolását, — a fegyenczeknek és vizsgálati foglyoknak nem, kor és erkölcsi fokozata szerinti elkülönítését, állandó rendszerképen keresztül viendi: az eleget tett -— s hivatását becsülettel töltötte be." — Ily kitételekkel inaugurálja a királyi főügyész Magyarországon a közügyészi intézményt, a melynek felolvasott soraiból, különösen a börtönrendszerre vonatkozólag, elég legyen annyit megjegyezni, hogy midőn tisztaságról s elkülönzésről s hasonló — ugy szólván —• csak anyagi intézkedésekről szól: mélyen hallgat arról, hogy bármely oktatást, vagy munkásságot, vagy átalában a börtönrendszernél az erkölcsi és emberiségi érzés nevelésére czéizó intézkedéseket, melyek szükségesek, hogy a börtönök jobbító intézetekké válhassanak, szintén figyelmébe ajánlaná a kir. ügyészeknek. T. képviselőház! Ezen tételeket csakis azért voltam bátor felolvasni, hogy méltóztassék látni, miként a királyi főügyész szintén a törvényhozástól várja azon irányelveket, azon további utasításokat, melyek szerint ő ezen uj és Magyarország igazságszolgáltatásában nevezetes intézményt ugy meghonosíthassa, hogy az a törvényhozás által kívánt czélnak megfelelhessen; felolvastam azért, hogy kitűnjék a mit különben is mindnyájan tudunk, hogy Magyarország még ez ideig rendszeres anyagi és alaki büntetőtörvénynyel nem bir. E részben tüzetesen feltüntette ugy Irányi Dániel, mint Szakácsy Dániel és Chorin Ferencz képviselőtársam, hogy miként múlt el ennek mindeddig előterjesztése A miniszter nr erre szintén méltóztatott válaszolni, ámbár azon legfőbb kérdésre nem válaszolt, melyet Irányi Dániel t. barátom azon czélból intézett hozzá, hogy ha arra kellő választ talál nyerni, azon esetben, a tagok szaporításának föltétele alatt fog csatlakozni tudni határozati javaslatához. T. i. azt kérdi Irányi Dániel t. képviselőtársam: „Hogy ha a t. miniszter ur eloszlatni méltóztatik aggályainkat, nevezetesen, ha biztosítja a házat arról, hogy a büntetőtörvénykönyv revisiója s illetőleg a ház asztalára letétele e miatt nem fog késleltetni : azon esetre hajlandó vagyok a határozati javaslatot, — azonban bizonyos módosítással — elfogadni." Erre a miniszter ur semmitsem méltóztatott felelni, következőleg ugy látszik, hogy ezen most czélba vett ideiglenes bűnvádi eljárás szabályzata oly intézkedés lesz, mely ha a szokott többség által akár bizottsági, akár osztályüléseken keresztül vitetik, ez — isten tudja meddig, — Magyarország igazságszolgáltatásában irányadó fog maradni, mert a rendszeres büntetőtörvénykönyv szerkesztése és a legszükségesebb alaki büntető eljárás behozatala, ki tudja meddig fog késni az éji homályban. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint — ugy látszik legalább, — a szövegből és több czikkből nyíltan kivehető, hogy az igazságügyminisztérium e részben is az Erdélyben fönálló viszonyokkal teljesen megelégedett, a mennyiben kétségtelenül kiviláglik az, hogy ott jelenleg is már 20 év óta az osztrák büntetőtörvénykönyv áll fön, valamint az osztrák büntetőperrendtartás. Hogy már ez utóbbi helyébe szintén ezen uj bűnvádi eljárás fog tétetni : az némileg a sorokból olvasható, s hogy ez Erdélyben is meg fog honosíttatni. Ezen intézkedés eszembe juttatja a polgári törvénykezés rendezését, a melynek ötletéből Erdélyben szintén az osztrák polgári törvénykönyv minden utólagos rendeleteivel fentartatván : az eddigi fenállott, és ezzel összefüggöleg készített osztrák polgári perrendtartás helyébe az uj osztrák perrendtartás léptettetett életbe. Hogy ez minő anomáliával küzd, mutatják részint az alsó bíróságok, részint pedig a felső bíróságoknál keletkezett ítéletek, hol alig tudják kiegyenlíteni az osztrák polgári törvénykönyvből kifolyó jogeseteket az osztrák perrendtartás szerint kezdett eljárás után. s azt alig képesek az uj polgári perrendtartás keretébe beillesz* eni, s e miatt az igazságszolgáltatás gyorsasága és biztonsága helyett nem előre, hanem visszafelé megy. Különben ez nem is lehetett máskép, t. ház, mert tudjuk, hogy az uj polgári perrendtartás iféle elemekből alkottatott össze. Egyik részét